De mi sem részegedünk meg a borjúhúsos-tésztás erőlevestől (890 Ft), ami óriási tányérban érkezik. Csak mutatóban úszkál rajta némi petrezselyem, a mélyben pedig - mint az iszapban lakó halak - néhány ravioli (vagy tortellini?) bújik meg. Az aránytalanság közönségességgel párosul: hideg téli estéken szoktunk hasonlót összeállítani a konyhai maradékokból, ha az előre gyártott tészta már kevés egy adaghoz, viszont bőven van még levesporunk.
Valami hasonlót mondhatunk a penne arrabiatáról is (1790 Ft), azzal a különbséggel, hogy legalább nincsenek hiányos - szintén előre gyártott - készletek. De mintha az erősítést túlzásba vitték volna, a tésztát viszont tovább hagyták a forró vízben.
Indonéz csirkecurryvel mentenénk a helyzetet (2690 Ft), ami első látásra - főleg a piramisra formázott rizsnek köszönhetően - igazán pazar, ám a kóstolás után gyorsan kiderül, hogy az alapanyagokat illetően most is legfeljebb a szomszédos közért szolgáltatásait vehették igénybe. Curryszósz, gyorsrizs, ananászkonzerv... És magunk előtt látjuk a csirkemell hungarocell tálcáját is.
De úgy tűnik, a Budapestre látogató turistát nem izgatja mindez. A majdnem telt ház közönségének arcán semmiféle elégedetlenséget nem fedezhetünk fel, bár a napszemüveg tökéletes álca, a térképböngészés pedig sokkal izgalmasabb, mint holmi löncs. Egyébként tíz euróért odahaza sem kapnának különbet.
