A Gémeskútnak nevezett, a Székesfehérvárra vezető főút mentén fekvő létesítményt meg úgy általában. A nemcsak vakító fehér homlokzata miatt eltéveszthetetlen panzió és étterem jóval nagyobb a környékbeli épületeknél, közvetlen környezetével a nyugdíjas és/vagy romantikus célközönség (mesterséges tavacska) és gyereksereg (igényes játszótér) kegyeit keresi, népszerűségének kulcsa azonban mégis a panorámás terasz, ahonnan a "szuper szélesvásznon" látni a Velencei-tavat. Ezek után teljesen érthetetlen, miért akasztottak ki elég feltűnő helyre egy "IV. osztály" táblácskát: vajon mitől lehet ilyen alacsonyan a léc?
Szerencsénkre ez a későbbiekben sem derült ki. Kellemes, barátságos felszolgálásban van részünk, attól viszont nem ájulunk el, hogy az adagok nagysága ugyanúgy átlagon felüli, mint az épület mérete. Az egyébként remek halászlé (1250 Ft) fele a bográcsban marad, a kitűnő túrós csuszát (850 Ft) ketten esszük meg, és az inkább csak átlagosnak mondható gesztenyével töltött csirke (1350 Ft) szintén kétszemélyes. Ugyanez áll az előételnek mondott, de desszertnek is beillő rántott banánra (1100 Ft), ami különlegessége ellenére sem tűnik különlegesnek. Végeredményben örülnünk kellene - ahogy láthatóan a vendégek java -, hogy "itt aztán senki nem marad éhesen", valahogy mégis keserűvé válik a falat, ha arra gondolunk, a következő úgyis szemétben köt ki. Jobb esetben dobozban, nejlonzacskóban.
De jó is lenne, ha ez volna a magyar vendéglátás mottója: "A tányéron a kevesebb mindig több." Igaz, ehhez közönség is kellene.
