kulthírek

  • .
  • 2011. augusztus 18.

Trafik

BÁNK BÁN: CÉL A JÖVÕ SZEZON A 2012-13-as évadban tekinthető reálisnak a Bánk bán eredetileg az idei évre elképzelt Los Angeles-i bemutatása, adta hírül a kultúráért felelős államtitkárság. Erről a hónap végén kezd tárgyalásokat Igric György, a Filharmónia Budapest ügyvezetője az LA-i Operaházzal. LOCARNO: ROMÁN-MAGYAR SIKER Milagros Mumenthaler argentin-svájci koprodukciója (Abrir puertas y ventanas - Visszajöttem, itt maradok) nyerte a locarnói nemzetközi filmfesztivál fődíját, az Arany Leopárdot.
A film főszereplője, María Canale kapta a legjobb színésznőnek járó díjat. A legjobb férfi főszereplőnek a román Bogdan Dumitrache bizonyult: román-magyar együttműködésben készült filmjének (Din dragoste cu cele mai bune intentii - A legjobb szándékkal) rendezője, Adrian Sitaru vehette át a legjobb rendező díját. A film hangmestere Zányi Tamás volt. A 70 éves Bruno Ganz életműdíjat kapott.

PAPÍRON A RECORDER Papíralapú kiadással jelentkezett a neten indult - s ott (recorder.blog.hu) továbbra is működő - Recorder: az ingyenes zenemagazin július-augusztusi számának címlapján Amy Winehouse, belül fesztiváldömping.

SZIGETI GYORSMÉRLEG Nem tett jót a Sziget Fesztivál idei eredményének a fővárosnak fizetendő bérleti díj, valamint Prince koncertjének extraköltsége, így a kb. 385 ezres látogatottság ellenére 100 millió fölötti veszteséget könyvelhetnek el. Ezt kompenzálhatja a szervező cég többi nyári fesztiváljának nyeresége.

SZUBJEKTÍV ATLASZ A Kitchen Budapest, a holland Annelys de Vet és Bujdosó Attila szervezésében ötven fiatal magyar alkotó elkészítette Magyarország szubjektív atlaszát, amely a napokban jelent meg Parti Nagy Lajos előszavával, a HVG kiadásában. A turisztikai kliséktől mentes, de a mindennapok valóságát szeretettel és kritikusan megragadó összképből ízelítő látható a szubjektivatlasz.kibu.hu címen.

NEW YORK: EMLÉKMÛAVATÁS ELőTT Hónapok hiányoztak csak hozzá, de Uszáma bin Ládin nem élte meg Amerika megtámadásának tizedik évfordulóját, így a lerombolt New York-i ikertornyok helyén létesített emlékmű felavatását sem: a szeptember 11-i ceremónián csak az elhunytak családtagjai lehetnek jelen a hivatalos résztvevőkön kívül, de másnaptól bárki fölkeresheti. Michael Arad építész, aki 5201 jelentkező közül, pályázaton nyerte el a tervezési megbízást, 42 éves, Izraelben, az Egyesült Államokban és Mexikóban nőtt fel, New Yorkba két évvel a terrortámadás előtt költözött. Eredetileg két tátongó lyukat képzelt el a tornyok hűlt helyétől nyugatra, a Hudson folyón, s ezekbe ömlött volna bele a víz. Azután praktikus okokból pontosan oda költöztette a két üreget, ahol valaha a felhőkarcolók álltak: az emlékmű elnevezése arra utal, ahogy a végtelenbe vesző mélység előhívja a semmibe tűnt építmények irdatlan magasságát, míg a vízfelületen az égbolt játszik (Reflecting Absence - A hiány tükrözése). A négyzet alakú medencékbe zuhogó mesterséges vízesés elnyomja a környező forgalom zaját, a körbefutó bronzlapokon az ikertornyokban és a lezuhant repülőgépeken, valamint a mentés közben elhunytak neve olvasható, méghozzá nem ábécérendben, hanem egymáshoz kapcsolódásaik szerint: családtagok, munkatársak, tűzoltóbrigádok tagjai egy-egy csokorban. A medencék köré több mint 400 tölgyfát ültettek, az emlékműhöz csatlakozó múzeum jövőre nyílik meg. Mindez kb. 700 millió dollárba kerül (ebből már 400 millió bejött magánadományokból), a működtetés évi költsége 50-60 millió lesz. A Ground Zero többi részén további építkezések zajlanak - a város lassan újra birtokába veszi a teret.

Szeptember 11-én a Metropolitan Museum of Art hangversenytermében mutatják be William Basinski The Disintegration Loops című elégikus ambient kompozícióját, amit a tornyok lerombolása előtti és utáni hetekben alkotott. A koncert alatt vetített videó egyetlen kameraállásból mutatja a füstölgő romokat, ahogy 2001. szeptember 11-én az éjszaka fölváltja a nappalt. A hangverseny többi művét is az emlékezés ihlette: Ingram Marshall: Fog Tropes II., Alfred Schnittke: Collected Songs Where Every Verse is Filled with Grief, Osvaldo Golijov: Tenebrae.

BERLIN: A FAL ÉS A STASI EMLÉKE 2009 novemberében, a város nyugati zónáját elszigetelő fal lebontásának 20. évfordulóját ünnepelte Berlin, most az építés kezdetére, 1961. augusztus 13-ra emlékeztek. A városon belül kb. 40, körülötte összesen 160 km hosszú falat idővel valóságos erődítményrendszerré fejlesztették - aki át akart jutni, az életét kockáztatta. Egyeseknek sikerült, de száz fölött van azok száma, akik ott pusztultak. Emlékük előtt egyperces csönddel tisztelgett az egyesített német főváros, félárbocra eresztették a parlament zászlaját, megkondultak a harangok. Berlinben külön múzeuma van a falnak (az egykori amerikai szektor Checkpoint Charlie átkelőhelyénél), de időszakos kiállítások is nyíltak. Aus anderer Sicht. Die frühe Berliner Mauer címmel azokat a felvételeket mutatják be (és adták ki albumban), amelyeket egy nyugati fotós és egy keleti író, Annett Gröschner és Arwed Messmer fedezett fel még 1990-ben, a potsdami katonai archívumban: több mint 1200 negatívból, digitális technika segítségével, 324 panorámaképen állították össze a fal teljes szakaszát Treptowtól Pankowig, kelet felől nézve. 1966-ban azért készültek a fotók, hogy az építmény felújításra szoruló állapotát bemutassák. A kiállítás október 3-ig látható az Unter den Linden 40. alatt.

Simon Menner 1978-ban született német művész a Stasi archívumában talált fotókból rendezett kiállítást a Morgen Contemporary galériában: az egykor oktatási céllal készült képek az álcázás, a tömegbe történő beolvadás elavult kémfilmbe illően komikus módozatait mutatják be, augusztus 20-ig.

Neked ajánljuk