kertész lesek - KELE CSÁRDA

  • .
  • 2008. július 10.

Trafik

Romantikára szomjasan, a melegtől szédelegve tekergünk Rákospalota kertvárosában, amit legfeljebb az különböztet meg a legjobb értelemben vett falutól, hogy villamossal is megközelíthető. Hogy pontosítsunk, a Bánkút utcából - itt közlekedik a 69-es villamos - nyíló Arany János utcában talált ránk az ólálkodási kedv.
Bár idehallatszik az M3-as moraja, a csupazöld, kutyaugatta vidék idilli látványába csak egy autószerelő műhely rozsdálló udvara rondít bele. De annál szebb, hogy ezen a madár-se-jár környéken kerthelyiség bontakozik ki az egyik takaros ház kertjében, sőt mindjárt egy "madaras" csárda. Talán a gólya hozta?

"Ha a szabadok közt valaki mást tesz, mint amit mond, és mást mond, mint amit gondol, az elpusztul." Fekete István regényhősével nemcsak a cégtáblán, az asztalsort elválasztó páfrányosban is találkozhatunk. Teljes életnagyságban, muskátlik, szúnyogriasztó lámpások és napernyők erdejében. Elég ránézni a gipszmadárra, hogy jókedvünk legyen, de a háziasszonynak tűnő felszolgáló hölgy még a műalkotáson is túltesz. Amikor arról érdeklődünk, milyen a kimért fehérbor, bölcsen csak annyit mond: "Akik iszszák, azok szeretik."

Mivel a "szeretők" közül nem látunk senkit a vasárnap este felig megtelt teraszon, itallal inkább nem kísérletezünk - a sajtleves (590 Ft) azonban megállíthatatlanul érkezik asztalunkra. Kívánságműsorunk első száma - nem nagy szám. Mintha lenne valami íze, de inkább arra emlékszünk, hogy "töltelékként" nyúlós, kanállal vághatatlan, összeragadt reszelt trappistát és néhány kukoricaszemet adtak hozzá - vajon miért?

Egyesek szerint a kételkedés emelte ki az embert az állatvilágból, egy gólya például sohasem rendelne étlapról. A válogatott fogások láttán, de főleg addigi tapasztalatunk birtokában inkább lennénk szárnyasok, mint itteni olvasnivaló; döntésünk megfellebbezhetetlen.

Jöjjön, aminek ilyenkor jönnie kell, a kétszemélyes tál (3750 Ft), amit természetesen Kelének hívnak. Ennek ellenére békacombot nem találunk rajta, rántott gombafejet, "borjúbécsit", ananászos pulykát annál inkább, de ha rangsorolni kellene, fordítva mondanánk: a pulyka vállalható, a "borjúbécsi" már a húsjegy-kategória, a teljesen ízetlen rántott gombáról meg csak azért nem mondjuk, hogy olyan, mintha nem is lenne, mert a "semmi" nem égeti ennyire a nyelvet. De van itt még valami a tálon - az átlagos sült krumpli és rizs mellett -, ami említést érdemel. Az ún. "palotai" tarja, ami mindenért kárpótol. Rendhagyó módon sajt borítja, de nem "nyomja el", nem is zavarja össze. Most bánjuk csak, miért nem a különlegességi vonalat erőltettük már az elején. A csodatarja ugyanis azt bizonyítja, hogy a Kele jelentős tartalékokkal rendelkezik - igaz, nem azoknak, akik beérik a szokásos étlapozással. Ha ennyire fantasztikus a palotai tarja, milyen lehet a somogyi töltött gombóc, az őrségi csárdás szelet vagy a parasztsajt?

Desszertet már bátrabban választunk. Noha nem értjük, hogy a déligyümölcs-darabkákkal és vaníliapudinggal megbolondított túrós palacsinta (600 Ft) mitől szatymazi, a gesztenyés-puncsos-tejszínhabos (600 Ft) pedig miért nagymarosi, de hát annyi minden van még, amit nem értünk. Különben is, kit érdekel, ha utána mind a tíz ujjunkat megnyaljuk?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.