kertész lesek - KELE CSÁRDA

  • .
  • 2008. július 10.

Trafik

Romantikára szomjasan, a melegtől szédelegve tekergünk Rákospalota kertvárosában, amit legfeljebb az különböztet meg a legjobb értelemben vett falutól, hogy villamossal is megközelíthető. Hogy pontosítsunk, a Bánkút utcából - itt közlekedik a 69-es villamos - nyíló Arany János utcában talált ránk az ólálkodási kedv.
Bár idehallatszik az M3-as moraja, a csupazöld, kutyaugatta vidék idilli látványába csak egy autószerelő műhely rozsdálló udvara rondít bele. De annál szebb, hogy ezen a madár-se-jár környéken kerthelyiség bontakozik ki az egyik takaros ház kertjében, sőt mindjárt egy "madaras" csárda. Talán a gólya hozta?

"Ha a szabadok közt valaki mást tesz, mint amit mond, és mást mond, mint amit gondol, az elpusztul." Fekete István regényhősével nemcsak a cégtáblán, az asztalsort elválasztó páfrányosban is találkozhatunk. Teljes életnagyságban, muskátlik, szúnyogriasztó lámpások és napernyők erdejében. Elég ránézni a gipszmadárra, hogy jókedvünk legyen, de a háziasszonynak tűnő felszolgáló hölgy még a műalkotáson is túltesz. Amikor arról érdeklődünk, milyen a kimért fehérbor, bölcsen csak annyit mond: "Akik iszszák, azok szeretik."

Mivel a "szeretők" közül nem látunk senkit a vasárnap este felig megtelt teraszon, itallal inkább nem kísérletezünk - a sajtleves (590 Ft) azonban megállíthatatlanul érkezik asztalunkra. Kívánságműsorunk első száma - nem nagy szám. Mintha lenne valami íze, de inkább arra emlékszünk, hogy "töltelékként" nyúlós, kanállal vághatatlan, összeragadt reszelt trappistát és néhány kukoricaszemet adtak hozzá - vajon miért?

Egyesek szerint a kételkedés emelte ki az embert az állatvilágból, egy gólya például sohasem rendelne étlapról. A válogatott fogások láttán, de főleg addigi tapasztalatunk birtokában inkább lennénk szárnyasok, mint itteni olvasnivaló; döntésünk megfellebbezhetetlen.

Jöjjön, aminek ilyenkor jönnie kell, a kétszemélyes tál (3750 Ft), amit természetesen Kelének hívnak. Ennek ellenére békacombot nem találunk rajta, rántott gombafejet, "borjúbécsit", ananászos pulykát annál inkább, de ha rangsorolni kellene, fordítva mondanánk: a pulyka vállalható, a "borjúbécsi" már a húsjegy-kategória, a teljesen ízetlen rántott gombáról meg csak azért nem mondjuk, hogy olyan, mintha nem is lenne, mert a "semmi" nem égeti ennyire a nyelvet. De van itt még valami a tálon - az átlagos sült krumpli és rizs mellett -, ami említést érdemel. Az ún. "palotai" tarja, ami mindenért kárpótol. Rendhagyó módon sajt borítja, de nem "nyomja el", nem is zavarja össze. Most bánjuk csak, miért nem a különlegességi vonalat erőltettük már az elején. A csodatarja ugyanis azt bizonyítja, hogy a Kele jelentős tartalékokkal rendelkezik - igaz, nem azoknak, akik beérik a szokásos étlapozással. Ha ennyire fantasztikus a palotai tarja, milyen lehet a somogyi töltött gombóc, az őrségi csárdás szelet vagy a parasztsajt?

Desszertet már bátrabban választunk. Noha nem értjük, hogy a déligyümölcs-darabkákkal és vaníliapudinggal megbolondított túrós palacsinta (600 Ft) mitől szatymazi, a gesztenyés-puncsos-tejszínhabos (600 Ft) pedig miért nagymarosi, de hát annyi minden van még, amit nem értünk. Különben is, kit érdekel, ha utána mind a tíz ujjunkat megnyaljuk?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.