A Marványmenyasszony étterem legendája a múlt ködébe vész, a földszintes ház falán tábla hirdeti, hogy a vendéglátás errefelé már 1793 óta kötelező gyakorlat. Ám az udvarházba belépve inkább a kétszáz évvel későbbi kilencvenes évek hangulatát érezzük, bár az kétségtelen, hogy a névadó szobra kitüntetett helyen áll és jóval korábbi alkotás.
Nem véletlenül mondtunk udvarházat, a Márványmenyasszony szabadtéri területét - legalábbis most - nem lenne szerencsés kerthelyiségnek nevezni. A fákról hiányzik a lomb, a környéki rendetlenségből arra következtetünk, hogy a hirtelen jött jó idő nyomán csak hirtelen felindulásból vitték ki az asztalokat a raktárból. Az esetlegességet erősíti, hogy rajtunk kívül nem akad vendég. Személyzet annál inkább, és jöttünkre mintha valami szárazedzés kezdődne: hárman is igyekeznek a kedvünkben járni, cseppet sem színvonaltalanul. (Bizonyára nem árt a bemelegítés, hiszen az étterem honlapján olvastuk, hogy "a hangulatos, árnyas, 200-280 férőhelyes kerthelyiségben tavasztól őszig a már jól bevált cigányzene és a nívós folklórműsor biztosítja a jó hangulatot, továbbá igény szerint alkalmas divatbemutatók, zenés műsoros estek, barbecue partyk és mindenféle rendezvények lebonyolítására", vagyis főszezonban nem csak téblábolásból áll a pincérek programja.)
A kellemes szerviz ellenére is úgy tűnik, a Márványmenyasszonyban a szokásos délibáb-konyhával kell beérnünk, a körülmények és az avval most éppen köszönő viszonyban sem lévő cigányzenés beharangozó nem sok jót ígérnek. Ehhez képest a bársonyos sültpaprikakrém-leves füstöltsonka-metélttel (750 Ft) meglepő fordulat, és bár nem hibátlan, mindenképpen érezni az igyekezetet a "magyaros" rutintól való elszakadásra. Ugyanezt mondhatjuk a roston sült fogasfilére (2450 Ft), amit rákraguval, petrezselymes krumplival tálalnak - méghozzá az ilyen helyen szokatlan, szögletes kompozícióban. A legjellemzőbbnek mégis a Rózsa Sándor kedvencének (2200 Ft) mondott tál tűnik, ami nagyon hatásosan (egy szelet marha és egy szelet sertés egymásra terítve) próbálja kifejezni a hazai konyha lényegét: sűrű hús, dús fűszerezés, lelassulás, eltompulás. A somlói galuska (750 Ft) valóban csak hab a tortán, inkább pótszer, mint cukrászati teljesítmény.
Ennek ellenére bátran kijelenthetjük, ha az összes "kilenclyukú" hazai létesítmény a Márványmenyasszony színvonalát hozná, sokkal több turista zárná szívébe a magyar konyhát.
