Persze nem akarunk mi tisztiorvosokat, rokoni szálas szakácsokat és diákmunkaerőt emlegetni, különben is, látványos fejlődés tapasztalható errefelé mondjuk 1971-hez képest. Ám ami a különlegességeket illeti, a Balaton egyelőre az adósunk.
Ahogy az eddigiekből sejthették, ismerős képlet következik: a kivétel erősíti a szabályt. Az Almádiban található Snidling olyannyira szembemegy mindavval, amit eddig a balatoni vendéglátásról tudtunk vagy gondoltunk, hogy szinte szándékosságot sejtünk a dolog mögött. Noha az étterem frekventált helyen, a 71-es főút mentén, a Pest felől érkezőknek picivel a Ramada (korábban Auróra) szálló előtt található, még gyalogszerrel sem kelt feltűnést, nemhogy autósnak. A "cégtábla" alapján inkább zöldségesnek vagy virágboltnak gondolnánk, apró terasza - szerencsére - kerítés védelmében van. A felszolgálás barátságos, de nem bizalmaskodó. Egzotikus személyzetről nincs tudomásunk, a választék mégis - legalábbis olvasva - az indiai és a távol-keleti konyhát juttatja eszünkbe.
Az első falatok után viszont az jut eszünkbe, hogy mindent meg lehet tanulni. Eddig azt hittük, hogy ha nem "autentikus kéz" készíti a pudlát (ami voltaképpen indiai "lepény" csicseriborsólisztből), az legalább akkora szentségtörés, mint a kínai lacipecsenye. Ám az előételként kapott újhagymás-zöldborsós, mentolos-korianderes és paradicsomos csatnival (speciális indiai mártás) tálalt változat (650 Ft) után vélhetően egy újdelhi csehóban sem kérnék a panaszkönyvet. Épp akkora adag, hogy van időnk élvezni, épp annyira, hogy azért másnak is jusson hely. Például a gazpachónak (600 Ft), ami viszont spanyol specialitás, az uborka és a paradicsom (no meg rafinált fűszerek) találkozásából születő vagány leves. Noha vita van arról, hogy hidegen vagy melegen kell tálalni, most mindenképpen szerencsésebb a hideg változat, ami lényegesen jobb frissítőnek bizonyul a még korábban elfogyasztott csapolt világosnál. Főételnek zöld thai curryt (1850 Ft) kérünk, aminek semmi köze nincs az indiai curryhez, nem mintha baj lenne. Az ízeket illetően elsősorban a kókusztejmártás és a zöld chili játszik, ami az egyébként inkább édes párolt zöldségeket pont annyira "csípi meg", hogy még ne fájjon, sőt kimondottan kellemes legyen. A kör a házi készítésű brownie-val (320 Ft) és a florentin (450 Ft) nevű mandulás-tökmagos (!) grillázsszeleteléssel zárul be, és tényleg nincs más hátra, minthogy önfeledten dúdoljuk Harangozó Terivel: "Szeretném bejárni a Földnek minden zegzugát". Álmunk csak azután ér véget, hogy leereszkedünk a partra, és rendelünk egy narancs Fantát. Ötszázért.
