kulthírek

  • Narancs
  • 2006. március 23.

Trafik

kulthírek
MAGYAROK BERLINBEN Magyar színházi héttel és Eötvös Péter operabemutatójával folytatódott Berlinben a németországi magyar évad eseménysorozata (a nyitányról múlt heti számunkban). A Hebbel am Ufer Theaterben a Krétakör társulata német feliratozással mutatta be Feketeország, illetve Siráj című előadását, Terezia Mora pedig Alle Tage (Minden nap) című könyvéből olvasott fel. Eötvös As I Crossed a Bridge of Dreams című darabját a Haus der Berlines Festspiele színpadán adták elő.

TÁMOGATÁS A BFZ-NEK A költségvetési törvény által 2006-ra meghatározott 210 millió forintos támogatást 135 millió forinttal egészítette ki a kulturális tárca a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) ez évi budapesti, vidéki és külföldi fellépéseinek támogatása céljából. Az erről szóló megállapodást a 2006-2010 közötti időszakra vonatkozó közhasznúsági szerződéssel együtt kötötték meg. A zenekar működését a főváros idén 440 millió forinttal támogatja.

KITÜNTETÉS A napisajtó részletesen közölte a különböző állami elismerésekben részesítettek listáját. A Narancs egykori, jelenlegi vagy alkalmi szerzői közül Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapott Kukorelly Endre, József Attila-díjat Keresztury Tibor, köztársasági arany érdemkeresztet cipelhet ezek után Marton László Távolodó, Pohárnok Gergely és Bárdos Deák Ágnes (a Kontroll Csoport énekesének a zenekar gödörbeli koncertjén, éjféli órán adta át a kitüntetést a kulturális miniszter; viszont az állítólag lovagkeresztre jelölt Halász Pétert levet-ték a kitüntetendők listájáról - tette közzé fölháborodva Najmányi László).

Elismerő oklevelet kapott Szőnyei Tamás, a Nyilván tartottak című kötet szerzője és a rocktörténeti könyvsorozaton dolgozó Jávorszky Béla - Sebők János szerzőpáros.

MOHOLY-NAGY A TATE-BEN Moholy-Nagy László (1895-1946) itt látható, A 19 című, 1927-ben festett képe és a német Josef Albers (1888-1976) Goldrosa című 1926 körüli homokfúvott és festett üvegkompozíciója is szerepel az Albers and Moholy-Nagy: From the Bauhaus to the New World című, június 4-ig nyitva tartó kiállításon, a londoni Tate Modernben. Az 1920-as évektől kezdődő, négy évtizedet átfogó, több mint kétszáz festményt, fotót, filmet, grafikai tervet, bútort, sőt mozgó szobrot tartalmazó anyagban külön hangsúlyt kap a két művész Bauhausban töltött időszaka. Albers 1920-ban iratkozott be az egy évvel azelőtt, Weimarban, Walter Gropius által alapított Bauhausba, s két évvel később már ő vezette az üvegesműhelyt. Az 1920-ban Berlinbe költözött Moholy-Naggyal együtt 1923-ban egy közös kurzus vezetésével bízták meg - utóbbi ugyanez évben átvette Kleétől a fémműhely irányítását. Albers 1928-tól vezette a bútorműhelyt, elődje, Breuer Marcel Moholy-Naggyal együtt ekkor hagyta ott az intézményt. Albers 1933-ban, Moholy (Hollandia és Anglia után) 1937-ben települt át a tengerentúlra, ahol a chicagói Új Bauhaus igazgatója lett. Az amerikai állampolgárságot 1946-ban kapta meg, röviddel később leukémiában hunyt el. A kiállítás teremről teremre végigjárható a www.tate.org.uk/modern címen.

BÚCSÚ ÖT KLIMT-KÉPTőL E festmények a továbbiakban nincsenek kiállítva az Oberes Belve-dere-ben - közli érezhető szomorúsággal, de tárgyszerűen az interneten érdeklődőkkel a nemrég véglegessé vált tényt az Öster-reichische Galerie Belvedere hon-lapja (www.belvedere.at): Gustav Klimt öt művét bírósági döntés következtében kapta meg egykori tulajdonosuk örököse, Amerikában. Köztük van Adele Bloch-Bauer mindkét portréja (illusztrációnk a II. sorszámot viseli), melyet a korszak legértékesebb alkotásai között tartanak számon. Eredeti tulajdonosukat, Ferdinand Bloch-Bauert a nácik fosztották meg tőlük, s az ő unokahúga, Maria Altmann most, hatévi pereskedés után kapta vissza a képeket, melyeket legközelebb a Los Angeles-i County Museum of Artban állítják ki. Fölmerült, hogy az osztrák állam vásárolja vissza a műveket, 250 millió eurós áruk azonban túl soknak bizonyult, viszont több társadalmi kezdeményezés is indult, hogy legalább egy részük árát előteremtsék. A bírósági döntés alapját a nemzetiszocialista időszak alatt elkobzott műalkotások visszaszolgáltatásáról intézkedő, 1998-as törvény képezte, melyet az összes parlamenti párt elfogadott.

TENGERTÁNC, PANKKK Több mint 800 pályázat érkezett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által tavaly decemberben meghirdetett Tengertánc programra, s összesen 302 pályázó között osztotta szét a 175 millió forint értékű támogatást a szakzsűri. Az élő népi kultúra értékeinek megmentését és átörökítését, a szellemi és tárgyi hagyományok ápolását, új értékek teremtését szolgáló pályázaton helyi közösségek és alkotóműhelyek vehettek részt - egyelőre csak hazaiak, de Bozóki András miniszter a döntésről beszámoló sajtótájékoztatón kérdésre vála-szolva elmondta, gondolkozni fognak azon, hogy legközelebb esetleg lehetővé tegyék a határon túli közösségek jelentkezését is. A terv szerint a jövőben évente 20 millió forinttal szeretnék emelni a Tengertánc keretösszegét.

A kortárs könnyűzenei élet felpezsdítésére tavaly nyáron elindított PANKKK keretében már országszerte több mint 40 klubbal kötöttek szerződést, melyek vállalták a meghatározott feltételekkel történő koncertek megtartását. A tárca márciusban 13 millió forintos összeggel újabb pályázatot hirdet magyar zenekarok, előadók és szerzők promóciós tevékenységének előmozdítására, a tavalyról megmaradt 5 milliót pedig a Jövő Házában megrendezendő, szeptemberi, zenei szemle támogatására fordítják.

LIPCSEI KÖNYVVÁSÁR Rekorddal zárt a Lipcsei Könyvvásár: négy nap alatt az előző évinél 17 százalékkal többen, 126 ezren látogattak el a frankfurtit követő második legnagyobb ilyen német rendezvényre. 36 ország több mint 2100 kiállítója között magyarok is voltak, a városszerte szétszórt felolvasásokon Bartis Attila, Dalos György, Darvasi László, Esterházy Péter, Jónás Tamás, Sebők Zoltán és Tolvaly Ferenc találkozott a német közönséggel.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)