mi a kotta? - A világ legidétlenebb vacka

A címben felhozott sértő durvaság a Cosi fan tutte szüzséjének szólt, s éppen nem személyes meggyőződésünknek hű tükre, hanem egy kevéssel Mozart halála után keletkezett berlini bírálat sommázata. A kalandos életű velencei zsidó gyerek, Emmanuele Conegliano, akiből utóbb katolikus pap - s aztán sok minden más -, valamint új nevén Lorenzo da Ponte vált (képünkön már idős, amerikai honpolgárként), jócskán megbotránkoztatta librettójával a korabeli álszenteket, és igen sokáig az utókor is csak élénk rosszallással emlegette e művét.

Ahogy azt Mozart tanító bácsis mentalitású életrajzírója, Anton Schurig is tette kilencven év előtt: "A szerelmet a világirodalom története során gyakran rántották sárba, elég csak a gúnyverseiről híres Aretinóra, Boccaccióra, Machiavellire, Rabelais-ra vagy Fischartra gondolnunk, ám egyikük sem tette ezt oly szellemtelenül, mint Da Ponte. És aligha létezett valaha is egy olyan nagy művész, aki oly magától értetődő módon szentelte erejét egy ilyen közepes tákolmány megzenésítésének, mint ahogy azt Mozart tette a Cosí fan tuttéval. Közreműködésével ő maga gúnyolja ki azt, amit az összes többi művében soha nem szűnt meg dicsőíteni és isteníteni: a földi szerelmet. (...) Mozart művészetére immáron csak a Venus Vulgivaga ábrázolása várt, azé a szerelemé, amely az első jöttmentnek odaadja magát, aki abban a pillanatban megtetszik neki." (Az idézet újraközlése Braunbehrens remek Mozart-könyvéből.)

A sokáig csak enyhített, s néha egyenesen ad usum Delphini-változatban játszott opera a közeli napokban háromszor kerül majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége elé, s bár a szereplők sorában immár nem leljük az eredetileg hirdetett Rost Andrea nevét, azért a Fiordiligi szólamában helyébe lépő német Juliane Banse ugyancsak kiváló énekesnő, s a Fischer Iván pálcaütésére megvalósuló produkció nyomatékos ajánlást érdemel (november 30., december 2. és 4., hét óra).

Akárcsak Jandó Jenő szombati zongoraestje, ahol is Beethoven és Schubert kompozíciói mellett a múlt héten emlegetett Muszorgszkij-remek, az Egy kiállítás képei is műsorra kerül majd (Zeneakadémia, november 30., fél nyolc). A kötelezően ajánlott koncertek között kell még említenünk az ezúttal Sakari Oramo vezényletével hangversenyt adó Nemzeti Filharmonikus Zenekart, amely két népszerű koncertszám, az En Saga és az Imígyen szóla Zarathustra között a karmester Debussy-hangszerelését, a Chansons de Jeunesse zenekari változatát is elő fogja adni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 27., fél nyolc).

Mivel a kortárs és a régi zene hazai tábora ma még nem oly népes, mint az alighanem üdvös lenne, a szabadon választható események sorában említhetjük a Trio Antiqua szombati Bach-hangversenyét (MTA Kongresszusi Terem, november 29., fél nyolc), a másik trió, a Trio Lignum bevett, régit az újjal elegyítő hétfői fellépését (Magyar Rádió Márványterme, december 1., hat óra), valamint az Új magyar művek sorozatának esedékes, Fészek-beli estjét, ahol többek társaságában ugyancsak játszani fog a Lignum kétharmada, Klenyán Csaba és Rozmán Lajos (Fészek, december 3., hét óra). S persze az UMZE keddi koncertjét a Zeneakadémián, ahol is a magyar és angolszász kortárs darabok megszólaltatásához Molnár Piroska is hozzájárul majd megejtő recitálásával (december 2., fél nyolc).