mi a kotta? - Ante festa

  • .
  • 2009. március 19.

Trafik

Ide figyeljenek, emberek! - legszívesebben így kezdenénk, s mint a mellékelt ábra mutatja, valóban így is kezdjük soros ajánlónkat. Megijedni azért nem kell a néhai Alfonzó által szállóigévé avatott kiszólás váratlan felbukkanásától, nem kívánjuk a nagyérdeműnek bemutatni, hogyan eszik a pesti ember lédús őszibarackot vagy forró főtt kukoricát, mindössze az elkövetkező napok túlcsorduló komolyzenei programjának dukál ezúttal a szokottnál is nagyobb érdeklődés.

Így hát már rögvest csütörtökön, a 29. Budapesti Tavaszi Fesztivál beköszöntének előestéjén lelünk egy különleges hangversenyt, melyen Vashegyi György és szövetkezett művésztársai a Purcell Kórus névadója, az idén születésének 350. évfordulójánál járó Henry Purcell műveiből adnak majd elő néhányat: az ismerős remek, a Dido és Aeneas mellett például a legendás embergyűlölő, az Athéni Timon történetéhez írott masque-ot (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 19., fél nyolc). Ám innentől azután már a fesztivál programja kínálja a felfedeznivalót, többek közt az újdonatúj operai élményeket is. Kovalik Balázs a Mária Terézia eszterházai vizitjének tiszteletére szerzett Haydn-operát, a Philemon és Baucist rendezi meg felnőttek és gyerekek számára egy merőben szokatlan helyszínen (Vasúttörténeti Park, március 21., hét óra, a gyermekváltozat: március 22., tizenegy óra); a Tokiói Kamaraopera vendégjátékán A hold és a tigris legendája című japán dalmű szerepel (Thália Színház, március 22., hét óra); s ha tetszik, tanúi lehetünk Mundruczó Kornél találkozásának az opera műfajával a Kékszakállú szcenírozott előadásán (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 22., fél nyolc). S túllépve a műfaji rangkülönbségen, e napokban kerül elénk a Bajadér, Kálmán Imre - ezúttal mágikus kultoperettként meghirdetett - alkotása, a főszerepben Miklósa Erikával (Operettszínház, március 20., hét óra).

S jönnek persze a sztárvendégek. A fotómodellt idéző külsejével valaha visítozós rajongást és a vájtfülűek előzékeny bizalmatlanságát kiváltó, ám ma már negyven felett járó hegedűvirtuóz, Joshua Bell (képünkön) a Camerata Salzburg társaságában húzza majd Csajkovszkij Hegedűversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc), míg a kevésbé fotogén, hatvanas zongoraművész, Oleg Maisenberg a Gideon Kremer alapította Kremerata Baltica szólistájaként ül a Zeneakadémia dobogójára egy roppant izgalmas, Prokofjevtől Sosztakovicson át Bartókig ívelő program keretében (március 21., fél nyolc).

Bartókra emlékeznek immár hagyományos születésnapi hangversenyükkel a Kocsis Zoltán vezénylete alatt muzsikáló Nemzeti Filharmonikusok is (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 25., fél nyolc), azonban a Kelemen Barnabást is felléptető koncert mellett a napokban még két különleges program ünnepli majd a halk szavú magyar géniuszt. Az MTA Dísztermében Haydn és Bartók kamarazenei műveit párosítják egymással (március 25., fél nyolc), míg a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekara koncertje annak a hetven év előtti amszterdami hangversenynek a programját ismétli meg, amelyen - Willem Mengelberg vezénylete mellett és Székely Zoltán szólójával - első ízben hangzott fel Bartók Hegedűversenye (Zeneakadémia, március 23., fél nyolc).

A java mindazonáltal még hátravan. A jövő héten innen folytatjuk.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.