mi a kotta? - Atyuska, anyuska

Habár az Opera jelenleg nyári álmát alussza, s az intézmény felől e hetekben legfeljebb aggodalmas sóhajokat hallani, mely féltő aggodalomhoz amúgy ezúton rovatunk is teljes szívével csatlakozik, az elkövetkező napokban két operaprodukció is a közönség elé kerül a fővárosban. Két produkció, három művel, ugyanis a margitszigeti Borisz Godunov mellett (július 24., fél kilenc) a Hilton Dominikánus udvarában két operai intermezzót találunk majd összepárosítva a XVIII.

század második feléből (július 27., fél kilenc; esőnap: július 28.). Kezdjük azonban a debreceni Csokonai Színház nagyszabású vendégszereplésével, mely a sok változatban létező Muszorgszkij-opera szerzői, azaz nem a Rimszkij-Korszakov-, s nem is a Sosztakovics-féle verzióját, hanem az erősen borvirágos orrú komponista kezétől származó két változat, az "eredeti" és az "ős-Borisz" valamiféle vegyítését ígéri. A Rettegett Iván uralmát sikerrel kibekkelő kora újkori cár atyuska (képünkön) történetéből fogant opera - e formájában úttörőnek számító - előadását Vidnyánszky Attila rendezésében és Kocsár Balázs vezényletével adják most elénk - korántsem mellesleg két kipróbált orosz basszistával.

Fenn a Várban könnyedebb mulatság járja, hiszen két, a zenész-énekes szakma komikus belterjét ábrázoló vígoperácska szólal majd meg a keddi nyárestén: Cimarosától A karmester, míg Haydntól Az énekesnő. Az előbbi mű első ismert előadása 1793-ban, Berlinben volt, ám korántsem lehetetlen, hogy az ezúttal majd Tóth János számára hálás játékul szolgáló intermezzo pár évvel korábban íródott, s így ősbemutatóját is korábban tarthatták. Ilyesformán talán már az 1780-as évtized végén, s az 1790-es évek legelején is játszották e művet, amikor a könnyűkezű mester Szentpéterváron, az öregedő II. Katalin cárnő Ermitázsában működött mint maestro di cappella - akárcsak operájának címszereplője. Az est párdarabja, Haydn korai színpadi műve, mely Toronykőy Attila rendezésében válik megtekinthetővé, már az Esterházyak szolgálatában íródott, 1766-ban. Haydn ugyanezen alkotói periódusát fogja megidézni az Eszterháza 2010 - Kastélykoncertek pénteki eseménye is, melyen a Capella Savaria - Pergolesi művei mellett - az 1765-ös "Alleluja" szimfóniát és az 1766-os F-dúr kettős versenyt játssza majd (július 23., fél nyolc). Másnap ugyanott Ránki Dezső éppenséggel a pályaív túlsó végéről, Haydn legutolsó, 1794-es Esz-dúr szonátájával indítja zongoraestjét, mely aztán egészen Debussy Metszeteinek pagodáiig és az éji Granadához jut el (július 24., fél nyolc).

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar a múlt heti zongoraváltozat nyomában szombaton a szokott hangszerrel adja majd Martonvásáron Beethoven D-dúr hegedűversenyét - a Coriolan-nyitány és az Eroica között, Banda Ádám szólójával (július 24., hét óra; esőnap: július 25.). A fővárosi múzeumudvarokat pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar fogja megszállni az elkövetkező napokban: csütörtökön a Mezőgazdasági Múzeum előterében barokk slágereket húznak (július 22., fél kilenc; esőnap: július 23.), hétfőn pedig a Kiscelli Múzeum udvarában seregnyi szám közt Glazunov Esz-dúr szaxofonversenyében kísérik majd a fiatal Seleljo testvérpár szaxofonos felét, Erzsébetet (július 26., nyolc óra; esőnap: július 27.).