Fizetett neki érte tíz arany tiszteletdíjat! Roppant összeg volt ez annak. Hozzáfogott lázas lelkesedéssel. S a láz áthatott az idegeire: halálos beteg lett, mire a 'pertransivit gladius' negyedik variációjával elkészült. [...] S a halálos beteg ifjú odaült az orgonához, s folytatta a remekművét. Éjjel-nappal dolgozott rajta. S minden éjjel közelebb vitte a sírjához. Aggódó mestere unszolva kérte, hogy ne gyötörje tovább magát, elég volt már, amit eddig végzett, azért a tíz aranyért; de már akkor a fiatal zenész szerelmes volt a halál kínjába: 'hadd érezzem fájdalmad erejét, engedd, hogy veled gyászoljak!', míg az Istenanyával megosztott fájdalom őt is túlvilágra szállítá: a negyedik variációja a strófának utolsó lélegzését vitte fel az égbe." Az
Öreg ember nem vén ember egy helyén így adja elő Pergolesi
Stabat materének történetét a múlt alkalommal emlegetett Mikszáth idősebb kor- és pályatársa, s mondhatni, tán legsikerültebb regényalakja, Jókai Mór. A nagy mesemondót amúgy e héten
Prunyi Ilona és a
Pulzus Vonósnégyes rádiós Dohnányi-programja (Márványterem, április 5., hat óra) ürügyén emlegethetnénk, hisz' ennek legnagyobb slágere a
Cigánybáró Kincskeringőjére írt Dohnányi-parafrázis lesz, ám maradjunk inkább a
Stabat maternél, mely a Tavaszi Fesztivál egyik kiemelt jelentőségű koncertjét zárja majd.
Emma Kirkby és a
Florilegium együttesének közös fellépése ugyanis Vivaldit és Pergolesit kínál (Uránia, április 4., fél nyolc), míg a másik nagy régizenés mintaalakulat, az
Il Giardino Armonico ugyancsak e tájékról, méghozzá Händel itáliai éveiből hozza majd elő a húsvét másik sarokmozzanatát,
A feltámadást (Nemzeti Hangversenyterem, április 2., fél nyolc).
Világiasabb témára térve Emma Kirkby mellett a héten záruló Tavaszi Fesztivál másik énekes csillaga az operai szívdöglesztés aktuális bajnoka, Erwin Schrott lesz (képünk mutatja). Az uruguayi születésű basszbariton, aki egyébiránt Anna Netrebko párja, romantikus áriaestet ad április első estéjén (Nemzeti Hangversenyterem, április 1., fél nyolc), s mi bolondok lennénk nem odamenni, ha a Tháliában a kolozsváriak nem épp akkor játszanák Erkel legizgalmasabb kései operáját, a Brankovics Györgyöt (Thália, április 1., hét óra). A Brankovicsban mellékszereplőként színre lépő Hunyadi László másnap már a saját operájában vonul a vérpadra - Káel Csaba rendezésében (Fesztivál Színház, április 2., hét óra), vasárnap pedig a gyakorta Mátyás királyt szerepeltető - ám eredetileg II. Géza álruhás kalandját megéneklő - Sarolta keresztmetszetét kapjuk majd a Bátori Mária sommájával összepárosítva - Pál Tamás irányítása alatt (Thália, április 4., hét óra).
A Brankovics első előadását 1874. május 20-án tartották, május 22-én azután egy korszakos remekmű, Verdi Requiemje hangzott fel első ízben, s épp így két nap választja majd el egymástól ezúttal is a szerb despota nyíltszíni vergődését és Verdi gyászmiséjét, melyet az "budai Danubia Zenekar, valamint Szabóki Tünde, Wiedemann Bernadett és kartársaik adnak ugyancsak a Tháliában (április 3., fél nyolc). S végül egy rendkívüli koncert a fesztivál legvégéről: a Liszt Ferenc Kamarazenekar Gyenyisz Macujevet és a trombitás Boldoczki Gábort vendégeli majd estjén (Nemzeti Hangversenyterem, április 5., fél nyolc), melynek programja Corellitől Sosztakovicsig húz ívet.
