mi a kotta? - Basszus

A múlt héten még a basszbariton fach hódító fellépésű ifjú arszlánjának tapsoltunk (sőt néhányan elragadtatottan visítottak is feléje), ám az elkövetkező napokban már a basszisták öregistenét köszönthetjük Budapesten. A 72 esztendős Jevgenyij Nyesztyerenko jön ugyanis hozzánk, a nagy basszista, aki 1970-es margitszigeti debütálása óta fényes, helyesebben inkább kormos pályafutásának mindahány szakaszában járt már nálunk, s aki ezúttal a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar patetikus koncertjén lép majd a dobogóra (Nemzeti Hangversenyterem, április 10., fél nyolc).

Muszorgszkij hideglelős dalciklusát, A halál dalait és táncait fogja előadni az idős mester, s produkciójának démoni derűje és emberen túli eleganciája jó előre borítékolható. A négy dal Richard Strauss vonatkozó szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés, valamint a Patetikus szimfónia között hangzik majd fel, zenekari kísérettel, méghozzá nem a közkeletű Sosztakovics-féle verzióban, hanem Kerekes István újabb változatában. (Ennek 2008-as miskolci ősbemutatóját, melyen a halált egy másik basszusfőrend, Polgár László énekelte, magunk is hallhattuk, így ajánlásunk jócskán több puszta formalitásnál.)

A hét másik fő vendége egy svájci mintaalakulat, a frankofón régió pompás együttese, a Suisse Romande Zenekar lesz, élén a 2005 óta fungáló vezető karmesterrel, Marek Janowskival (Nemzeti Hangversenyterem, április 14., fél nyolc). A Ravel világháborúban elesett barátairól és a francia barokk zenéről egyként megemlékező Couperin sírja nyitja, s a Liszt emlékezetének ajánlott Saint-Sa‘ns-főmű, az 1886-os Orgonaszimfónia zárja majd a programot, melynek centrumába az életszeretetnek és az apollói szépségeszménynek dedikált e-moll hegedűverseny kerül Mendelssohntól.

Az 1918-ban életre hívott Suisse Romande alapítója a magát matematikusból karmesterré átképző Ernest Ansermet volt (dedikált fotónk mutatja). A huszadik század első felének kettes számú szakállas dirigense (az egyes számú vitán felül a kecskeszakállal versenybe szálló sir Thomas Beecham volt) a Gyagilev-féle párizsi Orosz Balett produkcióit vezényelve vonult be a zenetörténetbe mint számos jelentős ősbemutató karmestere. Így 1920-ban ő vezényelte első ízben Stravinsky Pulcinelláját is, mely előadás díszlet- és jelmeztervezőjeként egy másik jó nevű művész, bizonyos Pablo Picasso működött. A Pulcinella szvitváltozatát e héten amúgy az MR Szimfonikusok hangversenyén hallhatjuk majd nyitó szám gyanánt (Nemzeti Múzeum, április 9., fél nyolc).

S ha már a dekadens Párizsban járunk, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok Rohmann Imre által igazított tavaszköszöntő koncertjén egy Arthur Rimbaud verseire komponált dalciklus is szerepel majd: a Villanások Benjamin Brittentől (MTA Díszterem, április 10., hét óra). Az 1939-es dalciklus mellett egy másik korai Britten-darab, az 1934-es Simple Symphony is előadatik e héten, méghozzá háromszor - a Budapesti Fesztiválzenekar bérleti koncertjein (Olasz Intézet, április 10., háromnegyed nyolc, április 11., fél négy és háromnegyed nyolc). A Takács-Nagy Gábor vezényelte programok vendégszólistája a Haydn Esz-dúr trombitaversenyét elővezető Tóth Balázs lesz, míg kiváló kartársa, Boldoczki Gábor e héten karmesterként is bemutatkozik majd a MÁV Szimfonikus Zenekar felettébb színes kora esti palotakoncertjén (Festetics-palota, április 9., hat óra).