mi a kotta? - Basszus

  • .
  • 2010. április 8.

Trafik

A múlt héten még a basszbariton fach hódító fellépésű ifjú arszlánjának tapsoltunk (sőt néhányan elragadtatottan visítottak is feléje), ám az elkövetkező napokban már a basszisták öregistenét köszönthetjük Budapesten. A 72 esztendős Jevgenyij Nyesztyerenko jön ugyanis hozzánk, a nagy basszista, aki 1970-es margitszigeti debütálása óta fényes, helyesebben inkább kormos pályafutásának mindahány szakaszában járt már nálunk, s aki ezúttal a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar patetikus koncertjén lép majd a dobogóra (Nemzeti Hangversenyterem, április 10., fél nyolc).
Muszorgszkij hideglelős dalciklusát, A halál dalait és táncait fogja előadni az idős mester, s produkciójának démoni derűje és emberen túli eleganciája jó előre borítékolható. A négy dal Richard Strauss vonatkozó szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés, valamint a Patetikus szimfónia között hangzik majd fel, zenekari kísérettel, méghozzá nem a közkeletű Sosztakovics-féle verzióban, hanem Kerekes István újabb változatában. (Ennek 2008-as miskolci ősbemutatóját, melyen a halált egy másik basszusfőrend, Polgár László énekelte, magunk is hallhattuk, így ajánlásunk jócskán több puszta formalitásnál.)

A hét másik fő vendége egy svájci mintaalakulat, a frankofón régió pompás együttese, a Suisse Romande Zenekar lesz, élén a 2005 óta fungáló vezető karmesterrel, Marek Janowskival (Nemzeti Hangversenyterem, április 14., fél nyolc). A Ravel világháborúban elesett barátairól és a francia barokk zenéről egyként megemlékező Couperin sírja nyitja, s a Liszt emlékezetének ajánlott Saint-Sa‘ns-főmű, az 1886-os Orgonaszimfónia zárja majd a programot, melynek centrumába az életszeretetnek és az apollói szépségeszménynek dedikált e-moll hegedűverseny kerül Mendelssohntól.

Az 1918-ban életre hívott Suisse Romande alapítója a magát matematikusból karmesterré átképző Ernest Ansermet volt (dedikált fotónk mutatja). A huszadik század első felének kettes számú szakállas dirigense (az egyes számú vitán felül a kecskeszakállal versenybe szálló sir Thomas Beecham volt) a Gyagilev-féle párizsi Orosz Balett produkcióit vezényelve vonult be a zenetörténetbe mint számos jelentős ősbemutató karmestere. Így 1920-ban ő vezényelte első ízben Stravinsky Pulcinelláját is, mely előadás díszlet- és jelmeztervezőjeként egy másik jó nevű művész, bizonyos Pablo Picasso működött. A Pulcinella szvitváltozatát e héten amúgy az MR Szimfonikusok hangversenyén hallhatjuk majd nyitó szám gyanánt (Nemzeti Múzeum, április 9., fél nyolc).

S ha már a dekadens Párizsban járunk, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok Rohmann Imre által igazított tavaszköszöntő koncertjén egy Arthur Rimbaud verseire komponált dalciklus is szerepel majd: a Villanások Benjamin Brittentől (MTA Díszterem, április 10., hét óra). Az 1939-es dalciklus mellett egy másik korai Britten-darab, az 1934-es Simple Symphony is előadatik e héten, méghozzá háromszor - a Budapesti Fesztiválzenekar bérleti koncertjein (Olasz Intézet, április 10., háromnegyed nyolc, április 11., fél négy és háromnegyed nyolc). A Takács-Nagy Gábor vezényelte programok vendégszólistája a Haydn Esz-dúr trombitaversenyét elővezető Tóth Balázs lesz, míg kiváló kartársa, Boldoczki Gábor e héten karmesterként is bemutatkozik majd a MÁV Szimfonikus Zenekar felettébb színes kora esti palotakoncertjén (Festetics-palota, április 9., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.