mi a kotta? - Basszus

  • .
  • 2010. április 8.

Trafik

A múlt héten még a basszbariton fach hódító fellépésű ifjú arszlánjának tapsoltunk (sőt néhányan elragadtatottan visítottak is feléje), ám az elkövetkező napokban már a basszisták öregistenét köszönthetjük Budapesten. A 72 esztendős Jevgenyij Nyesztyerenko jön ugyanis hozzánk, a nagy basszista, aki 1970-es margitszigeti debütálása óta fényes, helyesebben inkább kormos pályafutásának mindahány szakaszában járt már nálunk, s aki ezúttal a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar patetikus koncertjén lép majd a dobogóra (Nemzeti Hangversenyterem, április 10., fél nyolc).
Muszorgszkij hideglelős dalciklusát, A halál dalait és táncait fogja előadni az idős mester, s produkciójának démoni derűje és emberen túli eleganciája jó előre borítékolható. A négy dal Richard Strauss vonatkozó szimfonikus költeménye, a Halál és megdicsőülés, valamint a Patetikus szimfónia között hangzik majd fel, zenekari kísérettel, méghozzá nem a közkeletű Sosztakovics-féle verzióban, hanem Kerekes István újabb változatában. (Ennek 2008-as miskolci ősbemutatóját, melyen a halált egy másik basszusfőrend, Polgár László énekelte, magunk is hallhattuk, így ajánlásunk jócskán több puszta formalitásnál.)

A hét másik fő vendége egy svájci mintaalakulat, a frankofón régió pompás együttese, a Suisse Romande Zenekar lesz, élén a 2005 óta fungáló vezető karmesterrel, Marek Janowskival (Nemzeti Hangversenyterem, április 14., fél nyolc). A Ravel világháborúban elesett barátairól és a francia barokk zenéről egyként megemlékező Couperin sírja nyitja, s a Liszt emlékezetének ajánlott Saint-Sa‘ns-főmű, az 1886-os Orgonaszimfónia zárja majd a programot, melynek centrumába az életszeretetnek és az apollói szépségeszménynek dedikált e-moll hegedűverseny kerül Mendelssohntól.

Az 1918-ban életre hívott Suisse Romande alapítója a magát matematikusból karmesterré átképző Ernest Ansermet volt (dedikált fotónk mutatja). A huszadik század első felének kettes számú szakállas dirigense (az egyes számú vitán felül a kecskeszakállal versenybe szálló sir Thomas Beecham volt) a Gyagilev-féle párizsi Orosz Balett produkcióit vezényelve vonult be a zenetörténetbe mint számos jelentős ősbemutató karmestere. Így 1920-ban ő vezényelte első ízben Stravinsky Pulcinelláját is, mely előadás díszlet- és jelmeztervezőjeként egy másik jó nevű művész, bizonyos Pablo Picasso működött. A Pulcinella szvitváltozatát e héten amúgy az MR Szimfonikusok hangversenyén hallhatjuk majd nyitó szám gyanánt (Nemzeti Múzeum, április 9., fél nyolc).

S ha már a dekadens Párizsban járunk, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok Rohmann Imre által igazított tavaszköszöntő koncertjén egy Arthur Rimbaud verseire komponált dalciklus is szerepel majd: a Villanások Benjamin Brittentől (MTA Díszterem, április 10., hét óra). Az 1939-es dalciklus mellett egy másik korai Britten-darab, az 1934-es Simple Symphony is előadatik e héten, méghozzá háromszor - a Budapesti Fesztiválzenekar bérleti koncertjein (Olasz Intézet, április 10., háromnegyed nyolc, április 11., fél négy és háromnegyed nyolc). A Takács-Nagy Gábor vezényelte programok vendégszólistája a Haydn Esz-dúr trombitaversenyét elővezető Tóth Balázs lesz, míg kiváló kartársa, Boldoczki Gábor e héten karmesterként is bemutatkozik majd a MÁV Szimfonikus Zenekar felettébb színes kora esti palotakoncertjén (Festetics-palota, április 9., hat óra).

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.