mi a kotta? - Egy úr Indianából

  • .
  • 2010. június 24.

Trafik

Járt már minálunk, s adott is dalestet Budapesten, ámde a Magyar Állami Operaház színpadán mégis csak most, operaénekesi pályafutásának negyedik évtizedébe lépve debütál majd a nemes amerikai baritontradíció jelenkori fáklyavivője, Thomas Hampson. Leonard Bernstein valamikori pártfogoltja, a manapság már alapítványa révén Amerika vokális története felett őrködő (www.hampsong.org) akadémikus úriember hétfőn, éppenséggel 55.
születésnapján énekel majd néhány Verdi-áriát az operaház évadzáró Nyárköszöntő-gáláján (június 28., fél nyolc), mely esemény némiképp meglepetésszerűen, azonban annál örvendetesebb módon bukkant fel e heti koncertprogramunkban. A gálaesten ráadásul nemcsak Hampson személyében köszönthetünk majd hamisítatlan operai nagyvadat, hiszen a közreműködők között ott találjuk a New York-i MET-ben legelső alkalommal az amerikai bariton oldalán éneklő Komlósi Ildikót, a Zürichben már eddig is és éppenséggel a következő évadban ugyancsak Hampson partnereként fellépő Polgár Lászlót, de még Lukács Gyöngyit és Miklósa Erikát is.

"Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, ő maga azonban Boccherinit hallgatna." Jean-Baptiste Cartier, a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúk korának jeles zeneszerzője, hegedűse és vonósteoretikusa méltatta ekképpen idősebb kollégáját, Luigi Boccherinit (1743-1805). Az olasz komponista, a toscanai Lucca második leghíresebb muzsikusszülötte, aki életének bő kétharmadát és pályafutásának szinte egészét a spanyol udvar tájékán bonyolította, ezen a héten a Liszt Ferenc Kamarazenekar kiscelli koncertjén jut gyönyörködtető szerephez (június 28., nyolc óra, esőnap: június 29.). A program kellős közepén felhangzó Éjszakai őrjárat Madridban című műve ugyanis hét tételben jelenetezi majd a spanyol főváros 1780 körüli éjszakai életének erkölcsösebbik felét - az esti Ave Maria elharangozásától az éjszakai nyugodalomra felügyelő őrcsapat visszavonulásáig. S mindehhez ráadásképp az ötödik, Passa calle tétel még a 2003-as tengerészeti filmeposz, a Russell Crowe főszereplésével büszkélkedő Kapitány és katona utolsó perceit is a koncertjáró mozibarátok emlékezetébe fogja idézni.

S mivel a vak véletlen így hozta, hát a hét harmadik kiemelt hangversenye úgyszintén épp hétfőre esik: ez pedig nem lesz más, mint Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művésztársaikat vendégelő márványtermi sorozatának esedékes kora estje (június 28., hat óra). Mindössze két számból áll majd e műsor, ám mindkét mű különleges, hiszen Mozart 1788-as Esz-dúr trió-divertimentója (mely darab dedikáltja a zeneszerzőnek barátilag pénzt kikölcsönző eminens szabadkőműves és textilkereskedő, Michael Puchberg volt) az életmű egyetlen befejezett vonóstriója, míg Felix Mendelssohn két komplett vonósnégyest a pultokhoz ültető 1825-ös Oktettje egy tizenhat éves csodakamasz kompozíciója, melyben bizony már a Szentivánéji álom is fel-feldereng.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.