mi a kotta? - Egy úr Indianából

  • .
  • 2010. június 24.

Trafik

Járt már minálunk, s adott is dalestet Budapesten, ámde a Magyar Állami Operaház színpadán mégis csak most, operaénekesi pályafutásának negyedik évtizedébe lépve debütál majd a nemes amerikai baritontradíció jelenkori fáklyavivője, Thomas Hampson. Leonard Bernstein valamikori pártfogoltja, a manapság már alapítványa révén Amerika vokális története felett őrködő (www.hampsong.org) akadémikus úriember hétfőn, éppenséggel 55.
születésnapján énekel majd néhány Verdi-áriát az operaház évadzáró Nyárköszöntő-gáláján (június 28., fél nyolc), mely esemény némiképp meglepetésszerűen, azonban annál örvendetesebb módon bukkant fel e heti koncertprogramunkban. A gálaesten ráadásul nemcsak Hampson személyében köszönthetünk majd hamisítatlan operai nagyvadat, hiszen a közreműködők között ott találjuk a New York-i MET-ben legelső alkalommal az amerikai bariton oldalán éneklő Komlósi Ildikót, a Zürichben már eddig is és éppenséggel a következő évadban ugyancsak Hampson partnereként fellépő Polgár Lászlót, de még Lukács Gyöngyit és Miklósa Erikát is.

"Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, ő maga azonban Boccherinit hallgatna." Jean-Baptiste Cartier, a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúk korának jeles zeneszerzője, hegedűse és vonósteoretikusa méltatta ekképpen idősebb kollégáját, Luigi Boccherinit (1743-1805). Az olasz komponista, a toscanai Lucca második leghíresebb muzsikusszülötte, aki életének bő kétharmadát és pályafutásának szinte egészét a spanyol udvar tájékán bonyolította, ezen a héten a Liszt Ferenc Kamarazenekar kiscelli koncertjén jut gyönyörködtető szerephez (június 28., nyolc óra, esőnap: június 29.). A program kellős közepén felhangzó Éjszakai őrjárat Madridban című műve ugyanis hét tételben jelenetezi majd a spanyol főváros 1780 körüli éjszakai életének erkölcsösebbik felét - az esti Ave Maria elharangozásától az éjszakai nyugodalomra felügyelő őrcsapat visszavonulásáig. S mindehhez ráadásképp az ötödik, Passa calle tétel még a 2003-as tengerészeti filmeposz, a Russell Crowe főszereplésével büszkélkedő Kapitány és katona utolsó perceit is a koncertjáró mozibarátok emlékezetébe fogja idézni.

S mivel a vak véletlen így hozta, hát a hét harmadik kiemelt hangversenye úgyszintén épp hétfőre esik: ez pedig nem lesz más, mint Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művésztársaikat vendégelő márványtermi sorozatának esedékes kora estje (június 28., hat óra). Mindössze két számból áll majd e műsor, ám mindkét mű különleges, hiszen Mozart 1788-as Esz-dúr trió-divertimentója (mely darab dedikáltja a zeneszerzőnek barátilag pénzt kikölcsönző eminens szabadkőműves és textilkereskedő, Michael Puchberg volt) az életmű egyetlen befejezett vonóstriója, míg Felix Mendelssohn két komplett vonósnégyest a pultokhoz ültető 1825-ös Oktettje egy tizenhat éves csodakamasz kompozíciója, melyben bizony már a Szentivánéji álom is fel-feldereng.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.