mi a kotta? - Egy úr Indianából

  • .
  • 2010. június 24.

Trafik

Járt már minálunk, s adott is dalestet Budapesten, ámde a Magyar Állami Operaház színpadán mégis csak most, operaénekesi pályafutásának negyedik évtizedébe lépve debütál majd a nemes amerikai baritontradíció jelenkori fáklyavivője, Thomas Hampson. Leonard Bernstein valamikori pártfogoltja, a manapság már alapítványa révén Amerika vokális története felett őrködő (www.hampsong.org) akadémikus úriember hétfőn, éppenséggel 55.
születésnapján énekel majd néhány Verdi-áriát az operaház évadzáró Nyárköszöntő-gáláján (június 28., fél nyolc), mely esemény némiképp meglepetésszerűen, azonban annál örvendetesebb módon bukkant fel e heti koncertprogramunkban. A gálaesten ráadásul nemcsak Hampson személyében köszönthetünk majd hamisítatlan operai nagyvadat, hiszen a közreműködők között ott találjuk a New York-i MET-ben legelső alkalommal az amerikai bariton oldalán éneklő Komlósi Ildikót, a Zürichben már eddig is és éppenséggel a következő évadban ugyancsak Hampson partnereként fellépő Polgár Lászlót, de még Lukács Gyöngyit és Miklósa Erikát is.

"Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, ő maga azonban Boccherinit hallgatna." Jean-Baptiste Cartier, a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúk korának jeles zeneszerzője, hegedűse és vonósteoretikusa méltatta ekképpen idősebb kollégáját, Luigi Boccherinit (1743-1805). Az olasz komponista, a toscanai Lucca második leghíresebb muzsikusszülötte, aki életének bő kétharmadát és pályafutásának szinte egészét a spanyol udvar tájékán bonyolította, ezen a héten a Liszt Ferenc Kamarazenekar kiscelli koncertjén jut gyönyörködtető szerephez (június 28., nyolc óra, esőnap: június 29.). A program kellős közepén felhangzó Éjszakai őrjárat Madridban című műve ugyanis hét tételben jelenetezi majd a spanyol főváros 1780 körüli éjszakai életének erkölcsösebbik felét - az esti Ave Maria elharangozásától az éjszakai nyugodalomra felügyelő őrcsapat visszavonulásáig. S mindehhez ráadásképp az ötödik, Passa calle tétel még a 2003-as tengerészeti filmeposz, a Russell Crowe főszereplésével büszkélkedő Kapitány és katona utolsó perceit is a koncertjáró mozibarátok emlékezetébe fogja idézni.

S mivel a vak véletlen így hozta, hát a hét harmadik kiemelt hangversenye úgyszintén épp hétfőre esik: ez pedig nem lesz más, mint Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művésztársaikat vendégelő márványtermi sorozatának esedékes kora estje (június 28., hat óra). Mindössze két számból áll majd e műsor, ám mindkét mű különleges, hiszen Mozart 1788-as Esz-dúr trió-divertimentója (mely darab dedikáltja a zeneszerzőnek barátilag pénzt kikölcsönző eminens szabadkőműves és textilkereskedő, Michael Puchberg volt) az életmű egyetlen befejezett vonóstriója, míg Felix Mendelssohn két komplett vonósnégyest a pultokhoz ültető 1825-ös Oktettje egy tizenhat éves csodakamasz kompozíciója, melyben bizony már a Szentivánéji álom is fel-feldereng.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.