mi a kotta? - Első, utolsó, egyetlen

  • .
  • 2009. szeptember 3.

Trafik

"Thalberg az első, de Liszt az egyetlen" - hirdetett eredményt az anekdota szerint az a párizsi delnő, akinek szalonjában az 1830-as évek végén zongoraművészi párbajt vívott a korszak két ünnepelt virtuóza. Nos, szombaton nekünk is lehetőségünk nyílik összehasonlításokat tenni, hiszen Tomasz Kamieniak matinékoncertjén Liszt zongoraátiratai mellett a derék, s egyébiránt a Hunyadi László párizsi bemutatásáért - sajna sikertelenül - lobbizó Sigismond Thalberg Grand caprice-a is elhangzik majd (Régi Zeneakadémia, szeptember 5., tizenegy óra).

Liszt és Thalberg fent említett versengése voltaképpen mindkét muzsikus számára hízelgő eredménnyel zárult, ám az ilyesféle erőpróbákon csúnyán ki is lehet kapni. Leopold Mozart és Michael Haydn tanítványa, Joseph Wölfl például valósággal lebőgött, amikor 1799-ben, Wetzlar gróf házában dőrén zongoraversenyre kelt Beethovennel. A vesztes szolid újrafelfedezésének részeként Malcolm Bilson második fertődi koncertjén, melyet Tóth Mónika és Máté Balázs társaságában ad a fortepiano babérkoszorús mestere, Haydn-daraboktól közrefogva Wölfl A-dúr szonátája is műsoron szerepel majd (szeptember 4., fél nyolc). Míg vasárnap, az Aura Musicale kastélykoncertjén az elsősorban zongorafirmaként közismert, egyébiránt Haydn műveinek kiadásával is zenetörténeti érdemeket szerző Ignaz Pleyel daljáték- és marionett-opera nyitányaival fogják összepárosítani Haydn versenyműveit (szeptember 6., fél nyolc). Ugyancsak az eszterházai fesztiválhoz kapcsolódva a fertőszentmiklósi plébániatemplomban pedig Haydn két "utolsó" művét szólaltatják majd meg Vashegyi György együttesei és bevett szólistái: a 104. "London" szimfóniát, illetve a sorban utolsó misét, az 1802-es Harmoniemessét (szeptember 5., fél nyolc). Végül a heti Haydn-szessziót lezárva immár Pesten, a rádió újrainduló márványtermi Haydn-sorozatán Ratkó Ágnes és csembalója jut majd főszerephez, ám a szonáták között felhangzó két trióban Bozzay Balázs és Vályi Csilla számára is nyílik alkalom képességeik csillogtatására (szeptember 7., hat óra).

Szerdán azután megkezdődik a Budapesti Fesztiválzenekar idei Mahler Ünnepe, méghozzá egy szívszorítóan tragikus művel, Hans Krása Brundibár című gyermekoperájával (Fesztivál Színház, szeptember 9., hét óra). A címében a méhecskét idéző operát ugyanis a theresienstadti koncentrációs táborban mutatták be, s a cseh zsidó Krása művét az újságírók és a segélyszervezetek megtévesztésére fenntartott kirakattáborban több mint ötvenszer adták elő, hogy azután a nácik a zeneszerzőt csakúgy irgalom nélkül halálra szánják, mint a produkció gyermekszereplőit (képünkön). Az antifasiszta áthallásokban gazdag operát most Novák Eszter rendezésében és Fischer Iván vezényletével állítják a közönség elé.

S végezetül, mielőtt még lecsengetnénk ajánlónkat, egy derűsebb, s a világtörténelem békésebb epochájában született darabot említhetünk: Donizetti A csengő című, 1836-ból keltezett egyfelvonásosát (M1, szeptember 6., tíz óra húsz). A gyógyszertári ügyelet és a fölszarvazás témáját összevegyítő vígopera a patikust a legkülönfélébb ürügyekkel felzargató szerelmes bariton számára igazi bravúrt kínál, s Melis György - akinek innen kívánunk jó egészséget - a tévé több évtizedes felvételén parádésan élt is e lehetőséggel.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.