mi a kotta? - Felkötni a sorsharisnyát

  • .
  • 2008. november 20.

Trafik

A szerelem tudvalévőleg - mint azt a költő, vagyis inkább a Költő megfogalmazta - sötét verem, ám ez csak amolyan képes beszéd, s a verem lehet éppenséggel domb- vagy hegytető is, ahonnét a boldogtalan ifjú kedvére epedezhet imádottja után. Felkérhet kis patakokat szerelmi postás gyanánt, merenghet a felhők játékán, mint azt Beethoven 1816-ban keletkezett dalciklusának hőse teszi.
A távoli kedveshez című hatdalnyi remeket kedden Cser Krisztián énekli majd a Simon-Várjon házaspárral és Keller Andrással közös hangversenyen, melynek programján a szerelem hátulütőit irodalmilag felidéző Kreutzer-szonáta is szerepelni fog (Zeneakadémia, nov. 25., fél nyolc). A ciklus Alois Jeitteles költeményein alapul, s az osztrák irodalom e nagyjából méltán feledett alakja nemcsak a bécsi biedermeier korának kedvelt végzettragédiáiról gyártott tetszéssel fogadott paródiát (A sorsharisnya), de megírta A szerelem tébolya és igazsága című vígjátékot is, melynek fölemlítése már át is vezet bennünket a hétvége operabemutatójához. Hiszen szombaton a Manon Lescaut premierjére kerül sor az Operaházban (nov. 22., hat óra), és az ezúttal Valló Péter által rendezett Puccini-operában jószerével minden akad, ami a már többször említett szenvedélyes magánérzület jelenségköréhez kapcsolható. Szerelem első látásra (színhelye, ahogy azt Oláh Gusztáv képzelte, képünkön), hűtlenség, csalódás, megbocsátás, és persze romantikus, nagy utazással egybekötött önfeláldozás is, amelynek csak - akik nem ismerik az opera végét, most ugorjanak egy sort - a címszereplő IV. felvonásbéli szomjanhaldoklása vet véget.

A Manon Lescaut a New Orleans környéki kietlen tájon, egyfajta kvázisivatagban zárul, ám a magaslati ücsörgésen és a pusztaságban való strimfliszaggató kóborláson túl a szerelem az előttünk álló héten még egy tájtípust és kulturális közhelyet kínál: a lakatlan szigetet. Szerdán ugyanis Haydn Lakatlan sziget című operájának koncertszerű, s egyszersmind historikus előadásával találkozhatunk az MTA dísztermében (nov. 26., fél nyolc). Az egymástól hosszú esztendőkre elszakított, majd egymást végre feltaláló szerelmesek története, mely mű 1779. december 6-án oly kedves névnapi meglepetést szerezhetett Esterházy (Fényes) Miklós herceg számára, Vashegyi György fősége alatt hangzik majd fel, aki szombaton a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának élén fogja elvezényelni Mozart utolsó három szimfóniáját (Zeneakadémia, nov. 22., fél nyolc). S alighanem itt nyílik lehetőségünk megemlíteni, hogy Haydn és Mozart szerzeményei körül forog majd a világ a Liszt Ferenc Kamarazenekar hétfői koncertjén is (Zeneakadémia, nov. 24., fél nyolc).

Kedden viszont elmarad, vagy helyesebben fogalmazva február végére halasztódik Gyenyisz Macujev zongoraestje, mely a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe volt meghirdetve. Így aki sürgető szükségét érzi, hogy elodázást nem tűrően, ha nem zongora-, hát isten neki, nagyzenekari változatban meghallgassa az Egy kiállítás képeit, annak a MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki koncertjére kell ellátogatnia (Zeneakadémia, nov. 21., fél nyolc). S befejezésül az e heti születésnapos hangversenye: a 30 éves Budapesti Tomkins Énekegyüttes az "budai Társaskörben (nov. 24., hét óra) lesz felköszönthető.

Neked ajánljuk