mi a kotta? - Ferde utakon

  • .
  • 2009. június 11.

Trafik

"Évtizedekkel ezelőtt, amikor még igazgatója voltam a Zeneakadémiának, felhívtam egyszer Bartók Bélát, aki az intézetnek egyik legtehetségesebb növendéke volt, és igazgatói szobámban le akartam téríteni arról a lehetetlen útról, amelyre már akkor rálépett. Mondtam neki: 'Nézze, maga tehetséges fiatalember, miért ír olyan lehetetlen műveket? Mondja, hát nem lenne jobb rendes dolgokkal foglalkozni?' Bartók némán és komolyan állt előttem, aztán így szólt: 'Talán operetteket írjak, igazgató úr?' 'Operetteket? - válaszoltam.
- Ahhoz maga nem ért, fiam, mert az operettekhez melódiákra és zenei invencióra van szükség, aminek pedig magánál a nyoma sincs meg.' Hát nem volt igazam? De igazam volt, Bartók ferde dolgokat csinál, amiknek semmi köze nincs a zenéhez." Az agg Mihalovich Ödön (festményünkön) idézte 1925-ben a Ma Este riporterének ekképpen Bartókkal folytatott eszmecseréjét, s ilyesformán A rémhajó című szimfonikus költemény néhai szerzője vélhetőleg ha tehetné, se vonatozna Miskolcra, ahol június 10-én este megkezdődik a 9. Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. Az idén Bartók + Bécs felcímet viselő rendezvénysorozaton a Moszkvai Helikon Opera remek társulata Alban Berg, Rimszkij-Korszakov és Mozart műveit játssza majd, a Szegedi Nemzeti Színház kiadós Bartók-esttel készül, a Nemzeti Filharmonikusok pedig Arnold Schönberg Mózes és Áronját adják elő Kocsis Zoltán vezényletével, valamint az íróként és kultúrdiplomataként egyaránt és ugyancsak érdemdús Giorgio Pressburger rendezésében. Fel Miskolcra!

Mihalovich, aki nemcsak Hagbarth és Signe című operáját (melyet a Borsszem Jankó "wagneredeti szittya-germán Musikdrámának" aposztrofált), de a Toldi szerelmét is "Wagner-stílben" komponálta, bizonnyal inkább zarándokolna a Művészetek Palotájába az elkövetkező napokban, viselje bár a nagy koncertterem a "hangzavarok értelmetlen világába" elcsalinkázott diák nevét. Ott ugyanis csütörtökön A Rajna kincsével megkezdődnek a Budapesti Wagner-napok, s a Nibelungok átkos gyűrűje körbe is ér e héten: A Rajna kincse - június 11., hat órakor, A walkűr - június 12., négy órakor, Siegfried - június 13., négy órakor, Az istenek alkonya - június 14., hat órakor (mindannyiszor a Nemzeti Hangversenyteremben). Akárcsak az észak-magyarországi operafesztivál, úgy a Fischer Ádám áldott irányítása alatt hagyománnyá nemesülő pesti Wagner-ünnep is folytatódik a jövő héten, s azután még a Szent Grál is elibénk tűnik majd, hála Dan Brown korai, zenedrámai pályára tévedt előfutárának.

S hogy miért is keresünk kulturált nyári időtöltést a Zeneakadémiát több mint 30 éven át irányító Mihalovich Ödön szellemének? Hát mert a MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki, Brahms-Schumann-koncertjével (alcíme "Búcsúzzunk együtt a Zeneakadémiától!", június 12., fél nyolc) egy időre bezár a Liszt Ferenc téri koncertterem. Igaz, ezzel még nem az épület régente esedékes felújítását kísérő generálpauza kezdődik majd, hanem csak a megszokott nyári szünet, s így a vakáció előtt még okvetlenül derült kedéllyel ülhetünk be Jandó Jenő kiegyensúlyozottan zseniális játékát hallgatni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.