mi a kotta? - Ferde utakon

  • .
  • 2009. június 11.

Trafik

"Évtizedekkel ezelőtt, amikor még igazgatója voltam a Zeneakadémiának, felhívtam egyszer Bartók Bélát, aki az intézetnek egyik legtehetségesebb növendéke volt, és igazgatói szobámban le akartam téríteni arról a lehetetlen útról, amelyre már akkor rálépett. Mondtam neki: 'Nézze, maga tehetséges fiatalember, miért ír olyan lehetetlen műveket? Mondja, hát nem lenne jobb rendes dolgokkal foglalkozni?' Bartók némán és komolyan állt előttem, aztán így szólt: 'Talán operetteket írjak, igazgató úr?' 'Operetteket? - válaszoltam.
- Ahhoz maga nem ért, fiam, mert az operettekhez melódiákra és zenei invencióra van szükség, aminek pedig magánál a nyoma sincs meg.' Hát nem volt igazam? De igazam volt, Bartók ferde dolgokat csinál, amiknek semmi köze nincs a zenéhez." Az agg Mihalovich Ödön (festményünkön) idézte 1925-ben a Ma Este riporterének ekképpen Bartókkal folytatott eszmecseréjét, s ilyesformán A rémhajó című szimfonikus költemény néhai szerzője vélhetőleg ha tehetné, se vonatozna Miskolcra, ahol június 10-én este megkezdődik a 9. Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. Az idén Bartók + Bécs felcímet viselő rendezvénysorozaton a Moszkvai Helikon Opera remek társulata Alban Berg, Rimszkij-Korszakov és Mozart műveit játssza majd, a Szegedi Nemzeti Színház kiadós Bartók-esttel készül, a Nemzeti Filharmonikusok pedig Arnold Schönberg Mózes és Áronját adják elő Kocsis Zoltán vezényletével, valamint az íróként és kultúrdiplomataként egyaránt és ugyancsak érdemdús Giorgio Pressburger rendezésében. Fel Miskolcra!

Mihalovich, aki nemcsak Hagbarth és Signe című operáját (melyet a Borsszem Jankó "wagneredeti szittya-germán Musikdrámának" aposztrofált), de a Toldi szerelmét is "Wagner-stílben" komponálta, bizonnyal inkább zarándokolna a Művészetek Palotájába az elkövetkező napokban, viselje bár a nagy koncertterem a "hangzavarok értelmetlen világába" elcsalinkázott diák nevét. Ott ugyanis csütörtökön A Rajna kincsével megkezdődnek a Budapesti Wagner-napok, s a Nibelungok átkos gyűrűje körbe is ér e héten: A Rajna kincse - június 11., hat órakor, A walkűr - június 12., négy órakor, Siegfried - június 13., négy órakor, Az istenek alkonya - június 14., hat órakor (mindannyiszor a Nemzeti Hangversenyteremben). Akárcsak az észak-magyarországi operafesztivál, úgy a Fischer Ádám áldott irányítása alatt hagyománnyá nemesülő pesti Wagner-ünnep is folytatódik a jövő héten, s azután még a Szent Grál is elibénk tűnik majd, hála Dan Brown korai, zenedrámai pályára tévedt előfutárának.

S hogy miért is keresünk kulturált nyári időtöltést a Zeneakadémiát több mint 30 éven át irányító Mihalovich Ödön szellemének? Hát mert a MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki, Brahms-Schumann-koncertjével (alcíme "Búcsúzzunk együtt a Zeneakadémiától!", június 12., fél nyolc) egy időre bezár a Liszt Ferenc téri koncertterem. Igaz, ezzel még nem az épület régente esedékes felújítását kísérő generálpauza kezdődik majd, hanem csak a megszokott nyári szünet, s így a vakáció előtt még okvetlenül derült kedéllyel ülhetünk be Jandó Jenő kiegyensúlyozottan zseniális játékát hallgatni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.