mi a kotta? - Ferde utakon

  • .
  • 2009. június 11.

Trafik

"Évtizedekkel ezelőtt, amikor még igazgatója voltam a Zeneakadémiának, felhívtam egyszer Bartók Bélát, aki az intézetnek egyik legtehetségesebb növendéke volt, és igazgatói szobámban le akartam téríteni arról a lehetetlen útról, amelyre már akkor rálépett. Mondtam neki: 'Nézze, maga tehetséges fiatalember, miért ír olyan lehetetlen műveket? Mondja, hát nem lenne jobb rendes dolgokkal foglalkozni?' Bartók némán és komolyan állt előttem, aztán így szólt: 'Talán operetteket írjak, igazgató úr?' 'Operetteket? - válaszoltam.
- Ahhoz maga nem ért, fiam, mert az operettekhez melódiákra és zenei invencióra van szükség, aminek pedig magánál a nyoma sincs meg.' Hát nem volt igazam? De igazam volt, Bartók ferde dolgokat csinál, amiknek semmi köze nincs a zenéhez." Az agg Mihalovich Ödön (festményünkön) idézte 1925-ben a Ma Este riporterének ekképpen Bartókkal folytatott eszmecseréjét, s ilyesformán A rémhajó című szimfonikus költemény néhai szerzője vélhetőleg ha tehetné, se vonatozna Miskolcra, ahol június 10-én este megkezdődik a 9. Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. Az idén Bartók + Bécs felcímet viselő rendezvénysorozaton a Moszkvai Helikon Opera remek társulata Alban Berg, Rimszkij-Korszakov és Mozart műveit játssza majd, a Szegedi Nemzeti Színház kiadós Bartók-esttel készül, a Nemzeti Filharmonikusok pedig Arnold Schönberg Mózes és Áronját adják elő Kocsis Zoltán vezényletével, valamint az íróként és kultúrdiplomataként egyaránt és ugyancsak érdemdús Giorgio Pressburger rendezésében. Fel Miskolcra!

Mihalovich, aki nemcsak Hagbarth és Signe című operáját (melyet a Borsszem Jankó "wagneredeti szittya-germán Musikdrámának" aposztrofált), de a Toldi szerelmét is "Wagner-stílben" komponálta, bizonnyal inkább zarándokolna a Művészetek Palotájába az elkövetkező napokban, viselje bár a nagy koncertterem a "hangzavarok értelmetlen világába" elcsalinkázott diák nevét. Ott ugyanis csütörtökön A Rajna kincsével megkezdődnek a Budapesti Wagner-napok, s a Nibelungok átkos gyűrűje körbe is ér e héten: A Rajna kincse - június 11., hat órakor, A walkűr - június 12., négy órakor, Siegfried - június 13., négy órakor, Az istenek alkonya - június 14., hat órakor (mindannyiszor a Nemzeti Hangversenyteremben). Akárcsak az észak-magyarországi operafesztivál, úgy a Fischer Ádám áldott irányítása alatt hagyománnyá nemesülő pesti Wagner-ünnep is folytatódik a jövő héten, s azután még a Szent Grál is elibénk tűnik majd, hála Dan Brown korai, zenedrámai pályára tévedt előfutárának.

S hogy miért is keresünk kulturált nyári időtöltést a Zeneakadémiát több mint 30 éven át irányító Mihalovich Ödön szellemének? Hát mert a MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki, Brahms-Schumann-koncertjével (alcíme "Búcsúzzunk együtt a Zeneakadémiától!", június 12., fél nyolc) egy időre bezár a Liszt Ferenc téri koncertterem. Igaz, ezzel még nem az épület régente esedékes felújítását kísérő generálpauza kezdődik majd, hanem csak a megszokott nyári szünet, s így a vakáció előtt még okvetlenül derült kedéllyel ülhetünk be Jandó Jenő kiegyensúlyozottan zseniális játékát hallgatni.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.