mi a kotta? - No de kedves Beethoven...

  • .
  • 2010. július 29.

Trafik

Ez alkalommal a bécsi szerzőség, valamint a gordonka, hegedű, zongora felállás dominálja a hét komolyzenei koncertjeit, s ugyancsak felfeslő motívum gyanánt a kastélylakó törzsökös elit is összeköti valamelyest az elkövetkező napok zenei programját. A fertődi Esterházy-kastély pénteki hangversenyén például rögvest mindhárom mozzanatra rálelhetünk, hiszen a galántai előnevű mágnásfamília fényes széktartó helyén Perényi Miklós, Rolla János és Rohmann Imre delikát hármasa Schubert-, Mozart- és Haydn-triókkal és szonátákkal tartja majd jól a szerencséseket (július 30., fél nyolc).
S habár a Capella Savaria másnapi koncertje ugyanott Zempléni Szabolcs jóvoltából immár a korhű natúrkürtöt helyezi a Haydn-Mozart-műsor középpontjába (július 31., fél nyolc), a Nemzeti Filharmonikusok martonvásári kitelepülése már újfent a három emlegetett hangszer együttjátékát ígéri. Az Antal Mátyás által dirigálandó koncert első fele ugyanis Baráti Kristóf, Fenyő László és Hernádi Ákos szólóival Beethoven Hármasversenyét adja majd, benne a baráti tanítvány, Rudolf főherceg számára megszelídített zongoraszólammal, valamint a hegedű és a gordonka muzsikust próbáló iramataival (július 31., hét óra). A program másik fele azután visszaköt Fertőd és Kismarton uraihoz, hiszen Beethoven 1807-es C-dúr miséje - Haydn utolsó miséinek sorát folytatva - Esterházy Miklós herceg megrendelésére, s egyszersmind a hercegné, Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein - egyik - névnapjának megünneplésére készült. "Misémről, amint egyáltalában magamról, nem szívesen mondok bármit is, de azt hiszem, úgy kezeltem benne a szöveget, ahogyan még kevesen" - fogalmazott utóbb levelében az önérzetes mester, ám a kismartoni ősbemutató hallgatósága korántsem volt egyöntetűen lelkes. Így aztán nemcsak az Esterházyak szolgálatában álló Hummel tette félreérthetetlenné fenntartásait, de állítólag maga a herceg is e szavakkal fordult a szerzőhöz: "No de kedves Beethoven, mit művelt már megint?" Nos, hogy mit is művelt, azt ezúttal a Nemzeti Énekkar, valamint a négy szólista, Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Brickner Szabolcs és Bretz Gábor énekszavából fülelhetjük ki magunknak.

A kékvérűeknél, ha tetszik a germanizmus, a magas születésűeknél maradva a gödöllői kastély dísztermében az e tájékon különösen tisztelt Erzsébet királyné, vagyis Sissi jut fő- és címszerephez - hála a bécsi és egyúttal bécsies Fritz Kreislernek. A ma elsősorban kellemes szalondarabok szerzőjeként emlékezetes hegedűs ugyanis 1932-ben operettet komponált a bajor Wittelsbachok szép rozmaringjáról, s e mű magyarországi bemutatójára kerül most sor - Keszei Bori, Kónya Krisztina és László Boldizsár főszereplésével (július 29., 30., fél nyolc). Az eredeti osztrák librettót egyébiránt Ernst Marischka és testvére, Hubert jegyezte, s mivel Ernst utóbb is hű maradt a tragikus sorsú császárné történetéhez, az e heti illusztráció egy meglehetősen ismerős film plakátjáról származhat hasábjainkra.

S végezetül Bécstől és az arisztokráciától immár elszakadva két városunkban is ünnepi játékok peregnek mostanság. Ennek köszönhetően e héten a szegedi Dóm téren a Kero rendezte Carmen kelleti magát - a címszerepben az izgalmas Schöck Atalával (július 30., 31., kilenc óra), míg a veszprémi püspöki palota előterében José Cura és Komlósi Ildikó kettősével tölthetünk majd egy emelt szintű péntek estét (július 30., nyolc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.