mi a kotta? - Ökör a háztetőn

  • .
  • 2010. január 28.

Trafik

Ha már a múlt héten a koncertprogram számottevő gyarapodásának fölemlítésével indítottuk ajánlónkat, úgy ez alkalommal sem igen tehetünk másként, hiszen a soros MaNcs-ciklus jószerint minden napjára két vagy több fajsúlyos hangverseny esik. Kezdhetjük akár ismételten a schönbergi Megdicsőült éjjel, mely mű előadásával a Perényi Miklóst hangszeres szólistaként és zeneszerzőként egyaránt felléptető UMZE zárja majd programját (Thália Színház, január 28., fél nyolc), hogy aztán rögvest az új magyar zene hét végi nagyrendezvényére térjünk, mely sorozatot megtévesztő módon 22.
Mini-Fesztivál nevezet alatt lelhetjük fel a koncertprogramban. Pénteken, szombaton és vasárnap a MűPa Fesztivál Színházában négy fölöttébb kiadós hangverseny vár ugyanis reánk, s míg az előadók sorában a Debreceni Filharmonikus Zenekart csakúgy ott találjuk, akár Meláth Andreát és Geiger Györgyöt, addig a megszólaltatott koncertdarabok elénk idézik a magyar zeneszerzés félmúltjának, jelenének és közeljövőjének majd' mindahány jelesét. Így természetesen Kurtág Györgyöt is, akinek francia mestere, Darius Milhaud viszont a MÁV Szimfonikus Zenekar szerdai estjén jut szerephez, mint a címünkben idézett remekmű szerzője (Operettszínház, február 3., hét óra).

Az Ökör a háztetőn ősbemutatója 1920-ban volt, amikor a "hát ez szürreális!" fordulatnak még csak lelkes párizsi művészek próbáltak értelmet adni, a komikus balett szcenárióját pedig maga Jean Cocteau jegyezte. Ugyanezen a premieren a Hatok egy másik beltagja, Francis Poulenc is bemutatta egyik kompozícióját. Az ő művészetét az elkövetkező napokban előbb a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok farsangi irodalmi koncertje idézi (PIM, január 29., hét óra), majd Várdai István és Fülei Balázs kamaraestje, ahol utolsó szám gyanánt Poulenc gordonka-zongora szonátája adatik (MTA Díszterme, február 1., fél nyolc).

Az Ökör a háztetőn amúgy egy régi brazil tangó elnevezése, egyike a Milhaud művében felbukkanó többtucatnyi dél-amerikai melódiának. El Manisero - ez viszont már egy utcai mogyoróárust megénekeltető közkedvelt kubai szám címe, melyet a kaliforniai Chanticleer férfikar vezet majd elő sokszínű koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, január 31., fél nyolc). A Chaucer "tisztán éneklő" kakasát idéző mesterkórus műsora a középkortól a jelenig ível, s hasonlóan nagy távolságot fognak be Klenyán Csaba és kollégái hétfőn, a Magyar Rádió márványtermi kora estjén, ahol a számok felváltva idézik majd a XV. század első felében működött John Dunstable és a kortárs Tihanyi László művészetét (február 1., hat óra).

Milhaud fentebb többször említett szerzeménye eredetileg mozifantáziának íródott, melyet szerzője Charlie Chaplin (képünkön) egyik némafilmjének kísérőjéül szánt. Akár a Duna Szimfonikusok, a Nemzeti Énekkar és a Modern Art Orchestra két közös matinékoncertjén is felhangozhatna tehát, hiszen a Tháliában megrendezendő program csupa filmzenét kínál - Prokofjevtől Eötvös Péterig (január 30., 11 és 15 óra). E két koncerten az együttesek összeműködése és Fekete-Kovács Kornél vezénylete a klasszikus zene és a dzsessz termékeny kapcsolatát fogja példázni, aminthogy erről árulkodik Ravel dzsesszes hatásoktól ihletett G-dúr zongoraversenye is, melynek szólóját a Pannon Filharmonikusok pesti vendégjátékán (Nemzeti Hangversenyterem, január 29., fél nyolc) a kiváló Csalog Gábor adja majd elő.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.