mi a kotta? - Thalbergék Zsigája

  • .
  • 2011. február 24.

Trafik

"Thalberg az első, de Liszt az egyetlen" - egy ízben már idéztük ezeken a hasábokon a Cristina Trivulsio di Belgiojoso hercegnének tulajdonított ítéletet, melyet a nemes hölgy 1837. március 31-én hirdetett ki párizsi szalonjában, miután ott összemérte egymással erejét a kor két világjáró zongorafenoménje, Liszt Ferenc és az éveken át vele egyenrangú virtuóznak tetsző Sigismond Thalberg (1812-1871).
A hercegnéi értékelést, amely egyébiránt a Pesti Divatlap korabeli művészrangsorával is egybevágott, azért említjük most újólag, mivel pénteken két nagyszerű pianistánk, Jandó Jenő és Mocsári Károly "újrajátssza" a romantikus klavírtitánok összecsapását (Fesztivál Színház, február 25., hét óra). A Pest-Budán Erkellel is megismerkedő és a Hunyadi László párizsi bemutatását eredménytelenül szorgalmazó Thalberg, aki illegitim gyermeke volt két valóságos kékvérnek (egy Dietrichstein hercegnek s az általa megejtett bárónőnek), e pénteken az MTA Dísztermében is megidéztetik majd, hiszen Szilasi Alex zongoraestjén az ő etűdjei is szerepelni fognak (február 25., fél nyolc). Ez utóbbi koncert a korszak megannyi, azóta félig-meddig elfeledett vagy inkább csak névről ismerős alakját előhívja majd a homályból: olyan muzsikusokat, mint a Thalberget is oktató Ignaz Moschelest vagy épp az egykor szintén virtuózként bámult s utóbb Rahmanyinov és Szkrjabin tanáraként megdicsőülő Adolf von Henseltet. S mert a pénteki nap a zongora körül érdemeket szerző XIX. századi kismestereké lesz, hát említsük meg Szabadi Vilmos, Bánfalvi Béla és a japán brácsás, Mari Adachi kamaraprogramját - a zongoragyártó Ignaz Pleyel három duójával (Bartók Emlékház, február 25., hat óra).

A hét vége azután esti hangverseny nélkül telik majd, s így könnyű szívvel kötelezhetjük el magunkat a műholdon, HD-ben érkező élmény, vagyis a MET soros operaközvetítése mellett, melyet ezúttal is két helyszínen, a Művészetek Palotájában és az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatunk-hallhatunk (február 26., hét óra). Gluck lovag 1779-es operáját, az Iphigénia Tauriszban című négyfelvonásost a szokás szerint élő legendák adják elő: a címszerepet Susan Graham énekli, míg az álöltözetben kóborló s édesanyjával sehogy sem egyező Oresztészt maga Plácido Domingo formálja meg (kettősük képünkön). Ám mint némi késéssel értesülünk, mégis lesz egy figyelemre méltó koncert e szombat estén, méghozzá a Nemzeti Hangversenyteremben (február 26., fél nyolc). Eufónia - ez a neve annak a közép-európai zenekarnak, amely öt zeneakadémia hallgatóiból verbuválódott, s mely kompánia most debütál - Kocsis Zoltán vezénylete alatt s éppenséggel a pár hete emlegetett Obermann völgyének Kocsis-féle zenekari átiratával nyitva az első koncertet.

A cikkünkhöz csatolt fotó meglehetősen sötét hangulatot áraszt, ám mi is ez ahhoz képest, ahogy egy orosz vagy pláne szovjet zeneszerző érezhette magát rossz pillanataiban! Nos, a Liszt Ferenc Kamarazenekar - ifjú világsztárokat vendégelő - új koncertsorozatának első estéjén két ilyen tépázott lelkű szláv komponista akad: Sosztakovics és Csajkovszkij (Nemzeti Hangversenyterem, március 2., fél nyolc). Ám míg Sosztakovics 1960-ból származó 8. vonósnégyese (amelynek átirata a koncerten felcsendülő Kamaraszimfónia) már-már zeneszerzői sírfeliratként visszhangzik búra-bajra, Sosztakovics gyermekbénulására és egyéb kínjaira, addig 1876-ban a lelki és anyagi gondoktól épp nagyban gyötört Csajkovszkij egyik legharmonikusabb, az aranykor derűjét megidéző művét alkotta meg a gordonka majdani mesterei számára, midőn kottapapírra rótta a Rokokó-variációkat. Szerda este a rokonszenves francia művész, az idén harmincesztendős Gautier Capucon bizonyítja majd produkciójával eme állításunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.