mi a kotta? - Thalbergék Zsigája

  • .
  • 2011. február 24.

Trafik

"Thalberg az első, de Liszt az egyetlen" - egy ízben már idéztük ezeken a hasábokon a Cristina Trivulsio di Belgiojoso hercegnének tulajdonított ítéletet, melyet a nemes hölgy 1837. március 31-én hirdetett ki párizsi szalonjában, miután ott összemérte egymással erejét a kor két világjáró zongorafenoménje, Liszt Ferenc és az éveken át vele egyenrangú virtuóznak tetsző Sigismond Thalberg (1812-1871).
A hercegnéi értékelést, amely egyébiránt a Pesti Divatlap korabeli művészrangsorával is egybevágott, azért említjük most újólag, mivel pénteken két nagyszerű pianistánk, Jandó Jenő és Mocsári Károly "újrajátssza" a romantikus klavírtitánok összecsapását (Fesztivál Színház, február 25., hét óra). A Pest-Budán Erkellel is megismerkedő és a Hunyadi László párizsi bemutatását eredménytelenül szorgalmazó Thalberg, aki illegitim gyermeke volt két valóságos kékvérnek (egy Dietrichstein hercegnek s az általa megejtett bárónőnek), e pénteken az MTA Dísztermében is megidéztetik majd, hiszen Szilasi Alex zongoraestjén az ő etűdjei is szerepelni fognak (február 25., fél nyolc). Ez utóbbi koncert a korszak megannyi, azóta félig-meddig elfeledett vagy inkább csak névről ismerős alakját előhívja majd a homályból: olyan muzsikusokat, mint a Thalberget is oktató Ignaz Moschelest vagy épp az egykor szintén virtuózként bámult s utóbb Rahmanyinov és Szkrjabin tanáraként megdicsőülő Adolf von Henseltet. S mert a pénteki nap a zongora körül érdemeket szerző XIX. századi kismestereké lesz, hát említsük meg Szabadi Vilmos, Bánfalvi Béla és a japán brácsás, Mari Adachi kamaraprogramját - a zongoragyártó Ignaz Pleyel három duójával (Bartók Emlékház, február 25., hat óra).

A hét vége azután esti hangverseny nélkül telik majd, s így könnyű szívvel kötelezhetjük el magunkat a műholdon, HD-ben érkező élmény, vagyis a MET soros operaközvetítése mellett, melyet ezúttal is két helyszínen, a Művészetek Palotájában és az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatunk-hallhatunk (február 26., hét óra). Gluck lovag 1779-es operáját, az Iphigénia Tauriszban című négyfelvonásost a szokás szerint élő legendák adják elő: a címszerepet Susan Graham énekli, míg az álöltözetben kóborló s édesanyjával sehogy sem egyező Oresztészt maga Plácido Domingo formálja meg (kettősük képünkön). Ám mint némi késéssel értesülünk, mégis lesz egy figyelemre méltó koncert e szombat estén, méghozzá a Nemzeti Hangversenyteremben (február 26., fél nyolc). Eufónia - ez a neve annak a közép-európai zenekarnak, amely öt zeneakadémia hallgatóiból verbuválódott, s mely kompánia most debütál - Kocsis Zoltán vezénylete alatt s éppenséggel a pár hete emlegetett Obermann völgyének Kocsis-féle zenekari átiratával nyitva az első koncertet.

A cikkünkhöz csatolt fotó meglehetősen sötét hangulatot áraszt, ám mi is ez ahhoz képest, ahogy egy orosz vagy pláne szovjet zeneszerző érezhette magát rossz pillanataiban! Nos, a Liszt Ferenc Kamarazenekar - ifjú világsztárokat vendégelő - új koncertsorozatának első estéjén két ilyen tépázott lelkű szláv komponista akad: Sosztakovics és Csajkovszkij (Nemzeti Hangversenyterem, március 2., fél nyolc). Ám míg Sosztakovics 1960-ból származó 8. vonósnégyese (amelynek átirata a koncerten felcsendülő Kamaraszimfónia) már-már zeneszerzői sírfeliratként visszhangzik búra-bajra, Sosztakovics gyermekbénulására és egyéb kínjaira, addig 1876-ban a lelki és anyagi gondoktól épp nagyban gyötört Csajkovszkij egyik legharmonikusabb, az aranykor derűjét megidéző művét alkotta meg a gordonka majdani mesterei számára, midőn kottapapírra rótta a Rokokó-variációkat. Szerda este a rokonszenves francia művész, az idén harmincesztendős Gautier Capucon bizonyítja majd produkciójával eme állításunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.