rés a présen - A közellátó - Ongjerth Dániel romkocsmáros

  • .
  • 2011. január 27.

Trafik

rés a présen: Nemrég nyitott egy sokadik romkocsma a hetedik kerületben, a Fogasház. Hogy megy a bót? Ongjerth Dániel: A VII.
kerületben még egyesületbe is tömörültek a romkocsmások, mi újak vagyunk, de egészen gyorsan megismertük a környék vendéglátósait - a "mi" alatt mindig Lengyel Polettet, Horváth Balázst és Nádas Patrikot értem. Van egy alaprajz, amiből mi kiindultunk, és végig az ebben lévő lehetőségek szerint tudunk dolgozni, programot szervezni. Egy jelentkező most ahhoz gyűjt anyagot, hogy a ház múltjából csináljunk egy kiállítást. Volt egy fotós, aki a nyolcvanas években készített fotót a fogsorjavító mesterről, azt ígérte, előkaparja, és behozza, de eddig nem lett meg. Azt kinagyíthatnánk tapétára.

rap: Más ez a hely, mint a többi?

OD: Semmi újdonság. Sok program után nincs hová menni, kevés az olyan találkozóhely, ahol nem muszáj fogyasztani, kevés az olyan alkalom, ahol a közönség találkozhat a művészekkel, és kevés a családias hangulatú kocsma is, ahol nem az egyetlen szempont a profit. Igyekeztünk olyan szervezőket, csoportokat bevonni, akik már bizonyítottak, vagy nagy lehetőségeket láttunk bennük, gondolok itt Kárpáti Péterre, Zipernovszky Kornélra vagy a Demo Galéria kollektívájára. Nem akartunk gagyit, de nem is akartuk letudni a szokásos kulturális misszió feladatát, amit a Szimpla és a Tűzraktér óta minden romkocsmának hirdetni kell.

rap: Mik a személyes motivációid?

OD: Bölcsészkaron végeztem, most ez a főállású munkahelyem. 2005-ben kezdtem önkéntesként dolgozni a Tűzraktérben. Onnantól szerettem volna összehozni egy ilyen helyet. Hogy ezt elérjem, nem vendéglátózni kezdtem, hanem egyesületet alapítottunk, én meg önkénteskedtem az Impexben és a KÉK-ben. Mind a két csapat profi a maga területén, és én is ilyesmivel szerettem volna foglalkozni, lehetőleg minél többel, egyszerre.

rap: Vannak kedvenc romkocsmáid?

OD: Azokat a helyeket szerettem, ahol történik valami. Régen a Szimpla volt ilyen, aztán nyitáskor a Corvintető, a Kultiplex, a Merlin. Azon vagyunk, hogy ilyen legyen a Fogasház is.

rap: Milyen programokra számíthatunk tél végén és tavasszal?

OD: A Demo Galériában lesz egy workshop, majd kiállítás, ami a Horthy-korszak építészetével foglalkozik. A Jazzfogócskában fellép Oláh Dezső és Szalóky Béla, a Váczi Dániel Trió és a Fábián Juli-Sárik Péter Duó. Ha minden jól megy, új filmes sorozatot indíthatunk, fiatal filmesek munkáival. Várjuk Juhász Kata csapatát és a Pulzus Társulatot is, Ágens nálunk mutatja be új darabját, és Kárpáti Péter is tervez új előadást a Vándoristenek mellé.

rap: Mennyire terveztek hosszú távra?

OD: Sajnos nem látunk nagyon messzire.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.