rés a présen - Ahogy jött a rakendroll - Vécsi Tibor előadóművész

  • .
  • 2009. december 17.

Trafik

rés a présen: Hány formációban játszol, énekelsz, illetve kiabálsz egyszerre? Vécsi Tibor: A Korai Örömben úgy huszonegy éve, sokat koncertezünk külföldön is, és ott is azt mondják, hogy meghatározhatatlan műfajú, egyedi. Aztán van a Dublőrz zenekar, és a legújabb a Chip Chip Chokas formáció.
A Korai instrumentális zenének indult, és hangszerként kezeljük az éneklést is, de volt egy nyomásom, hogy szövegeket akarok írni, tulajdonképpen ezért csináltuk a Dublőrzt a Pídzsível (Marok Péter Géza), aki hazajött annak idején Ausztráliából. Számítógépen írogattunk számokat előtte, aztán élővé tettük. Teljesen más, mint a Korai, inkább rock, dub, reggae, vagyis már működő zenék váltakozó forgataga. A Chip Chip Chokas meg a Titusz ötlete, aki otthon kütyüzik, négy-ötszáz forintért megvesz szintiket, vagy kap ajándékba, és érdekes hangszereket készít belőlük, aztán ezekkel csinál zenét. Felkért olyan énekeseket, mint én, a Még5lövés meg a Bauxit a Belgából, a Mező Misi, a Kőnig Péter, a Beck Zoli satöbbi, és mindenki felénekel egy számot. Úgy gondolom, hogy ebből elég nehéz lesz koncertet szervezni, de nekem a lemezbemutatón azt mondta a Titusz, hogy jövőre lesz.

rap: Párhuzamosan úgymond színházi ember is vagy. Milyen előadásokban veszel részt?

VT: A színház régi szerelem, még középiskolás koromban, amikor a Pesti Barnabásba jártam, benne voltam a híres Jibraki színtársulatban, ami gyakorlatilag nem oszlott fel, de már mindenki csinálja a saját dolgát. Utoljára talán nyolc éve volt előadásunk, Az elveszett cirkálót megvette a Kolibri egy fél évadra. Most a TÁP színház van, de a Vajdai Vilivel is már nagyon régen működünk együtt. Sokkal jobban szeretem ezt a fajta, improvizációra alapuló színházat, mint a komolyan megírt darabokat. A TÁP-nak most sok előadása van, és gyakorlatilag a fél város megfordult már benne. A Keresőkben, a Minden rossz varietében, az Odüsszeuszban játszom jelenleg, nem túl nagy szerepet. Egy ideig nem csináltam a TÁP-ot, most visszajöttem, és nagyon felkapták.

rap: Mindig csapattal dolgoztál?

VT: Igen, de mindig barátságokon alapult az együttműködés. Érdekes, hogy a Dublőrz, a legújabb formáció a leginkább olyan, hogy gyerekkori haverok, és az a lényege, hogy jól szórakozzunk. Ludányi Laci, a basszusgitáros szintén jibrakis volt, szóval azokkal a srácokkal akartam csinálni, akiket nagyon bírok. Pálmai Misivel, a másik énekessel meg kifejezetten az volt a szándékom, hogy megmutassam a világnak: olyan ember, hogy színpadra kell rakni. Sportoló volt valamikor, aztán sok minden. Mondjuk én is fociztam, 18 évesen, de ahogy jött a rakendroll, abbahagytam. Egyébként tizenhat éves koromban kezdtem ezt az életformát, és két év kellett, hogy elvigye a sportot.

rap: Téli koncertek?

VT: Szilveszter környékén talán kinyit újra a West Balkán, a Skála Metró két szintjét vették ki, ott lesz egy Korai Öröm-koncert, úgy néz ki, elsején. Huszadikán a Gödörben a Világveleje fesztiválon játszunk. Egyébként még dj-zem is egyet tizenkilencedikén, akinek van kedve elnézni a megújult Ibolya presszóba.

rap: Hogy lettél dj?

VT: Annak idején az FMK-ban azt a jelszót találtuk ki, hogy koncert, filmvetítés, parti, minél többet szórakozni egyben. Hívtunk dj-ket, mint Cyberwolf, Titusz, Palotai, akkor még nem voltak olyan sokan, aztán egy idő után kigondoltuk, hogy mi is be tudunk menni a lemezboltba. A Csányi Viktor vett cuccot, lemezjátszókat, és akkor megalapítottuk a Korai's Banditost, ami a tagokból és a barátokból állt. Ha lehet választani, akkor mint dj breakbeates csávó vagyok, aki szereti a rasztamuzsikákat meg az etnozenéket is. Volt, hogy 24 órát játszottam egy legénybúcsún, koncert után meg rohanok átöltözni, és nyomom, észre sem veszem, hogy mennyi idő telik el közben, én csak így tudok bármit csinálni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.