rés a présen - Ahogy jött a rakendroll - Vécsi Tibor előadóművész

  • .
  • 2009. december 17.

Trafik

rés a présen: Hány formációban játszol, énekelsz, illetve kiabálsz egyszerre? Vécsi Tibor: A Korai Örömben úgy huszonegy éve, sokat koncertezünk külföldön is, és ott is azt mondják, hogy meghatározhatatlan műfajú, egyedi. Aztán van a Dublőrz zenekar, és a legújabb a Chip Chip Chokas formáció.
A Korai instrumentális zenének indult, és hangszerként kezeljük az éneklést is, de volt egy nyomásom, hogy szövegeket akarok írni, tulajdonképpen ezért csináltuk a Dublőrzt a Pídzsível (Marok Péter Géza), aki hazajött annak idején Ausztráliából. Számítógépen írogattunk számokat előtte, aztán élővé tettük. Teljesen más, mint a Korai, inkább rock, dub, reggae, vagyis már működő zenék váltakozó forgataga. A Chip Chip Chokas meg a Titusz ötlete, aki otthon kütyüzik, négy-ötszáz forintért megvesz szintiket, vagy kap ajándékba, és érdekes hangszereket készít belőlük, aztán ezekkel csinál zenét. Felkért olyan énekeseket, mint én, a Még5lövés meg a Bauxit a Belgából, a Mező Misi, a Kőnig Péter, a Beck Zoli satöbbi, és mindenki felénekel egy számot. Úgy gondolom, hogy ebből elég nehéz lesz koncertet szervezni, de nekem a lemezbemutatón azt mondta a Titusz, hogy jövőre lesz.

rap: Párhuzamosan úgymond színházi ember is vagy. Milyen előadásokban veszel részt?

VT: A színház régi szerelem, még középiskolás koromban, amikor a Pesti Barnabásba jártam, benne voltam a híres Jibraki színtársulatban, ami gyakorlatilag nem oszlott fel, de már mindenki csinálja a saját dolgát. Utoljára talán nyolc éve volt előadásunk, Az elveszett cirkálót megvette a Kolibri egy fél évadra. Most a TÁP színház van, de a Vajdai Vilivel is már nagyon régen működünk együtt. Sokkal jobban szeretem ezt a fajta, improvizációra alapuló színházat, mint a komolyan megírt darabokat. A TÁP-nak most sok előadása van, és gyakorlatilag a fél város megfordult már benne. A Keresőkben, a Minden rossz varietében, az Odüsszeuszban játszom jelenleg, nem túl nagy szerepet. Egy ideig nem csináltam a TÁP-ot, most visszajöttem, és nagyon felkapták.

rap: Mindig csapattal dolgoztál?

VT: Igen, de mindig barátságokon alapult az együttműködés. Érdekes, hogy a Dublőrz, a legújabb formáció a leginkább olyan, hogy gyerekkori haverok, és az a lényege, hogy jól szórakozzunk. Ludányi Laci, a basszusgitáros szintén jibrakis volt, szóval azokkal a srácokkal akartam csinálni, akiket nagyon bírok. Pálmai Misivel, a másik énekessel meg kifejezetten az volt a szándékom, hogy megmutassam a világnak: olyan ember, hogy színpadra kell rakni. Sportoló volt valamikor, aztán sok minden. Mondjuk én is fociztam, 18 évesen, de ahogy jött a rakendroll, abbahagytam. Egyébként tizenhat éves koromban kezdtem ezt az életformát, és két év kellett, hogy elvigye a sportot.

rap: Téli koncertek?

VT: Szilveszter környékén talán kinyit újra a West Balkán, a Skála Metró két szintjét vették ki, ott lesz egy Korai Öröm-koncert, úgy néz ki, elsején. Huszadikán a Gödörben a Világveleje fesztiválon játszunk. Egyébként még dj-zem is egyet tizenkilencedikén, akinek van kedve elnézni a megújult Ibolya presszóba.

rap: Hogy lettél dj?

VT: Annak idején az FMK-ban azt a jelszót találtuk ki, hogy koncert, filmvetítés, parti, minél többet szórakozni egyben. Hívtunk dj-ket, mint Cyberwolf, Titusz, Palotai, akkor még nem voltak olyan sokan, aztán egy idő után kigondoltuk, hogy mi is be tudunk menni a lemezboltba. A Csányi Viktor vett cuccot, lemezjátszókat, és akkor megalapítottuk a Korai's Banditost, ami a tagokból és a barátokból állt. Ha lehet választani, akkor mint dj breakbeates csávó vagyok, aki szereti a rasztamuzsikákat meg az etnozenéket is. Volt, hogy 24 órát játszottam egy legénybúcsún, koncert után meg rohanok átöltözni, és nyomom, észre sem veszem, hogy mennyi idő telik el közben, én csak így tudok bármit csinálni.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.