rés a présen - Ahogy jött a rakendroll - Vécsi Tibor előadóművész

  • .
  • 2009. december 17.

Trafik

rés a présen: Hány formációban játszol, énekelsz, illetve kiabálsz egyszerre? Vécsi Tibor: A Korai Örömben úgy huszonegy éve, sokat koncertezünk külföldön is, és ott is azt mondják, hogy meghatározhatatlan műfajú, egyedi. Aztán van a Dublőrz zenekar, és a legújabb a Chip Chip Chokas formáció.
A Korai instrumentális zenének indult, és hangszerként kezeljük az éneklést is, de volt egy nyomásom, hogy szövegeket akarok írni, tulajdonképpen ezért csináltuk a Dublőrzt a Pídzsível (Marok Péter Géza), aki hazajött annak idején Ausztráliából. Számítógépen írogattunk számokat előtte, aztán élővé tettük. Teljesen más, mint a Korai, inkább rock, dub, reggae, vagyis már működő zenék váltakozó forgataga. A Chip Chip Chokas meg a Titusz ötlete, aki otthon kütyüzik, négy-ötszáz forintért megvesz szintiket, vagy kap ajándékba, és érdekes hangszereket készít belőlük, aztán ezekkel csinál zenét. Felkért olyan énekeseket, mint én, a Még5lövés meg a Bauxit a Belgából, a Mező Misi, a Kőnig Péter, a Beck Zoli satöbbi, és mindenki felénekel egy számot. Úgy gondolom, hogy ebből elég nehéz lesz koncertet szervezni, de nekem a lemezbemutatón azt mondta a Titusz, hogy jövőre lesz.

rap: Párhuzamosan úgymond színházi ember is vagy. Milyen előadásokban veszel részt?

VT: A színház régi szerelem, még középiskolás koromban, amikor a Pesti Barnabásba jártam, benne voltam a híres Jibraki színtársulatban, ami gyakorlatilag nem oszlott fel, de már mindenki csinálja a saját dolgát. Utoljára talán nyolc éve volt előadásunk, Az elveszett cirkálót megvette a Kolibri egy fél évadra. Most a TÁP színház van, de a Vajdai Vilivel is már nagyon régen működünk együtt. Sokkal jobban szeretem ezt a fajta, improvizációra alapuló színházat, mint a komolyan megírt darabokat. A TÁP-nak most sok előadása van, és gyakorlatilag a fél város megfordult már benne. A Keresőkben, a Minden rossz varietében, az Odüsszeuszban játszom jelenleg, nem túl nagy szerepet. Egy ideig nem csináltam a TÁP-ot, most visszajöttem, és nagyon felkapták.

rap: Mindig csapattal dolgoztál?

VT: Igen, de mindig barátságokon alapult az együttműködés. Érdekes, hogy a Dublőrz, a legújabb formáció a leginkább olyan, hogy gyerekkori haverok, és az a lényege, hogy jól szórakozzunk. Ludányi Laci, a basszusgitáros szintén jibrakis volt, szóval azokkal a srácokkal akartam csinálni, akiket nagyon bírok. Pálmai Misivel, a másik énekessel meg kifejezetten az volt a szándékom, hogy megmutassam a világnak: olyan ember, hogy színpadra kell rakni. Sportoló volt valamikor, aztán sok minden. Mondjuk én is fociztam, 18 évesen, de ahogy jött a rakendroll, abbahagytam. Egyébként tizenhat éves koromban kezdtem ezt az életformát, és két év kellett, hogy elvigye a sportot.

rap: Téli koncertek?

VT: Szilveszter környékén talán kinyit újra a West Balkán, a Skála Metró két szintjét vették ki, ott lesz egy Korai Öröm-koncert, úgy néz ki, elsején. Huszadikán a Gödörben a Világveleje fesztiválon játszunk. Egyébként még dj-zem is egyet tizenkilencedikén, akinek van kedve elnézni a megújult Ibolya presszóba.

rap: Hogy lettél dj?

VT: Annak idején az FMK-ban azt a jelszót találtuk ki, hogy koncert, filmvetítés, parti, minél többet szórakozni egyben. Hívtunk dj-ket, mint Cyberwolf, Titusz, Palotai, akkor még nem voltak olyan sokan, aztán egy idő után kigondoltuk, hogy mi is be tudunk menni a lemezboltba. A Csányi Viktor vett cuccot, lemezjátszókat, és akkor megalapítottuk a Korai's Banditost, ami a tagokból és a barátokból állt. Ha lehet választani, akkor mint dj breakbeates csávó vagyok, aki szereti a rasztamuzsikákat meg az etnozenéket is. Volt, hogy 24 órát játszottam egy legénybúcsún, koncert után meg rohanok átöltözni, és nyomom, észre sem veszem, hogy mennyi idő telik el közben, én csak így tudok bármit csinálni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.