rap: Most ismét a holland-magyar Space színházzal dolgozol, A felhő című darabjuk május 7-8-án megy a Trafóban. Itt milyen szerepben játszol?
YL: A szerep szerint a 2010-es év múzeumában dolgozom Ardai Petrával es Luc van Looval, a Space alapítóival. Múzeumi munkatárs vagyok.
rap: Hogyan találtak meg? Milyen a közös munka?
YL: Nagyon érdekes együtt dolgozni, hisz nagyon különbözőek vagyunk. Petra magyar, Luc holland, én meg kínai vagyok. Közös nyelvünk meg a magyar. 'k dokumentumszínházat csinálnak, mindig csak saját történeteket mesélnek, én operaénekes vagyok, és ismert, nagy történeteket énekelek és mesélek el. A különbözőség ellenére tökéletesen megértjük egymást. Inspiráló velük játszani.
rap: A Space-től megszoktuk, hogy súlyos társadalmi, sőt politikai problémákat is feszeget, és a közönséget is megdolgoztatja.
YL: Nem erőltetnek senkire semmit, hanem megpróbálják megnyitni az embereket. Ez a fajta hozzáállás tőlem nem idegen, sőt élvezem. Afeladatonbelül a szerepemet én találtam ki. Ezt a szerepet ígysenki más nem tudja játszani. Úgy értem, hogy más is játszhatná, de akkor a szerep is más lenne. Élvezem a közönséggel való közvetlen kapcsolatot. Olyan jó látni, ahogy az arcok az előadás folyamán változnak, ahogy a közönség egyre jobban belevonódik a történetbe.
rap: Az előadás már ment néhány másik helyszínen, országban. Milyenek a tapasztalataid?
YL: Mindenhol pozitív visszajelzést kaptunk. Az előadás jó érzéssel tölti el az embereket. Olyan, mintha külön-külön jönnének be, és együtt távoznának.
rap: A darab egy időutazás. Ha lehetne, te milyen korba mennél el?
YL: Mindenképp előre utaznék az időben, mert a jövőtnagyon pozitívan képzelem. Úgy, hogy2060-ra az emberekmegtanulnak élni: kíváncsiak lesznek egymásra, nem félnek, és őszintén közelednek a másikhoz.Nagyon remélem, hogy ötven évmúlva ez lesz a valóság.
