rés a présen - Hétvégi underground - Székács András énekes, gitáros

  • .
  • 2010. július 29.

Trafik

rés a présen: Hogy lett a zenekar neve Drágám, tévedtem? Székács András: Jaj! A zenekar alapítását megelőzte jó néhány "mi lenne, ha" beszélgetés. Az élet és a világmindenség nagy kérdéseit feszegető filozófiai és teológiai viták, melyek egyik központi témája maga a párkapcsolat és az abban keletkező örök vita a használt zokni elhelyezése körül.
Az ember ebben a korban már diplomatikus. Persze lázadó is, de azt inkább titokban. Talán innen a név.

rap: 2005-ben alakultatok. Mi volt az alapgondolat?

SZA: Van egy atmoszféra, ami nekünk a mai napig nagyon hiányzik: a hétvégi underground és a zenekarok köré szerveződő izgalmas kavarodás. Az a zenei és szövegfelhő, ami '85 és '95 között gomolygott például a Lyukban, az egyetemi klubokban vagy egy gimnáziumi lépcsőfordulóban, sajna szétoszlott. Az alapelhatározás az volt, hogy életre hívjunk egy szellemidéző produkciót. Nem akartunk semmi újat alkotni, addigra mindannyiunkban felgyűlt tíz-egynéhány évnyi szövegötlet, zenetöredék.

rap: Az elmúlt öt évben "kertvárosi garázszenekarból" belvárosi klubzenekar lettetek. Civilben milyenek vagytok, mit csináltok?

SZA: A kertvárosi garázszenekar jelzőt, remélem, nem kell feladnunk soha. Sehol máshol nem lehet olyan dalokat összerakni, mint egy "garázsban". Az óradíjas high-tech termek helyett egy kis cigifüstös félhomály. A klubzenekarrá válás pedig ösztönös volt, és mára már inkább törekvés. Civilben zenélünk. A munkát végezzük "uniformisban", jelmezben, persze a szó átvitt értelmében, mert egyikünk sem tűzoltó vagy jegyeket kezelő juhász.

rap: Nemrég jött ki az első lemezetek. Elégedett vagy?

SZA: Kösz, nem. Persze a lemez klassz dolog, de kelthet olyan téves "jujdekomolyzenekar" érzést az alkotókban. Ezért is adjuk ingyen, letölthető a honlapunkról.

rap: Feltűnő a kötődésetek a nyolcvanas évek zenei és szövegvilágához.

SZA: Ha valamihez nosztalgikus kötődést kell érezni a nagyi baracklekvárján és a szomszéd bácsi Verhovináján túl, pont ez a világ. Amikor bekapcsolódtunk, akkor robbant szilánkjaira sok legenda. Lett is belőlük sok újabb. Kontroll Csoport, URH, EK, Sziámi, Kampec Dolores. De játszott a Csokonai Vitéz Műhely, a Balaton. Olvastam egyszer egy fantasztikus novellát a "lassúüvegről", amin a fény és így a cselekmények fénylenyomatai a vastagságtól függően néhány tíz év alatt érnek át. Mi ilyen üveg vagyunk, bennünk egyszerre hallgathatsz az adott pillanatban néhány tíz zenekart néhány tíz évvel ezelőttről úgy, hogy nem játsszuk és nem is lopjuk a számaikat.

rap: Jövőbeli törekvések?

SZA: Nem a mi világunk a nagyszínpad. Füstös pinceklubok zenekara vagyunk, ahol szemkontaktust tartunk ötven emberrel is akár. Ennyien láthatóan vissza is rezgik a szövegeket, a zenét. Az elkövetkező alkalmak időrendi sorrendben: EFOTT, Művészetek Völgye, Gödör, Sziget, SzeptemberFeszt (www.dragamtevedtem.hu).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.