rap: Hogyan épül fel egy előadás?
KP: A téma kezd el foglalkoztatni, és aztán találok anyagot a színpadra viteléhez. Megpróbálom nem tisztelni a nyersanyagot, legyen szó operapartitúráról vagy a színészek álmairól. A Carmennél hiányosságnak érzem, hogy nem tudtunk elég bátran elszakadni az eredeti műtől. Az Ottmaradtaknál viszont volt egy kis lelkiismeret-furdalásom a színészekkel szemben, hogy az álmaikat szabadon dramatizáltam, széjjelszabdaltam. Az adaptáció nem igazán érdekel.
rap: Felvettek a budapesti színművészeti fizikai színházrendezői szakára, mégsem jöttél el Kaposvárról, miért?
KP: Végignyomtam, de nem tudtam, mit akarok. Egy nyaram volt a döntésre. Kaposvári színész szakosként se tűnt lehetetlennek, hogy rendezzek. Így maradtam.
rap: Mikor játszotok a közeljövőben?
KP: Szeretném, hogy játsszuk a Carment és az Ottmaradtakat is, de nagyon rossz menedzser vagyok. A bemutató után sosem vagyok képes megszervezni a darab további sorsát. Pedig fontos lenne. Szeptember végén vagy 2011-ben biztosan lesz az Egy Carmen, Kaposváron és Pesten is.
rap: Milyen színház a tiéd?
KP: Nagy formai és dramaturgiai szabadságot engedek magamnak, és ez a naiv színházcsinálás nagyon szabaddá és izgatottá tesz. Szerintem a nézők is tudnák úgy szemlélni az előadásainkat, hogy a fordulatoknak örülnek, és nem megbotránkoznak rajta. Váratlan előadásokat szeretnék csinálni, olyanokat, amelyek meglepik a nézőket, és közösségi élményt nyújtanak.
