tévésmaci - A sül gyöktényezős alak

  • .
  • 2009. október 1.

Trafik

Ómafa úr a Tanácsház téren szállt fel a HÉV-re, pontosabban kapaszkodott, hiszen a lépcsőkön is fürtökben lógtak az emberek, fájront volt a gyárban, az 1-es kapun dőltek ki a népek. A tuja már a Karácsony Sándor utcánál tömve volt, a kalauz nem tudott haladni, állt bepréselődve valahová.
Ómafa úrnak épp erre volt szüksége: hogy erzsébeti legyen a HÉV, és ne Boráros téri. Hogy az alsó lépcsőn csimpaszkodjék. Ómafa úr ugyanis nem tervezett egy megállónyit sem közlekedni. A Rákóczi út és az Ady Endre utca sarkán, a "kanyarban", ahol lassítunk, le akart ugrani a mozgó járműről. Szokása volt ez neki, s e szokásával nem is volt a környék Robinsonja. Ami azt illeti, Csepel sem egy lakatlan sziget. A HÉV tempósan zötyögött, el a rendőrség, el a bíróság, az épülő négyemeletes előtt, aminek még csak az irdatlan munkagödre látszott. Aztán jött a kanyar. Ómafa úr kicsit párhuzamba fordult a lépcsővel, elengedte a kapaszkodót, és zsupsz, leugrott, futott pár lépést még lendületből a lusta HÉV mellett, aztán élesen átvágott a sarkon, a Sallai Imre utca felé. Mi meg elhúzunk tévézni.

Pénteken (2-án) a Duna tévé ismét felveszi minden idők legjobb tévésorozatának, a Drótnak a szálát, s belevág a harmadik évadba, ami a Baltimore-i városháza belső küzdelmeit mutatja be, természetesen régi barátaink, a sarkon drogot áruló fekák közreműködésével. Délelőtt volt - szégyellem is szóba hozni - a tv2-s matinén, 11.25-kor Az Ezüst-tó kincse, amivel az a főbaj, hogy emlékszem az első magyarországi tévés felbukkanására. Ezeket a hatvanas évek elején készült NSZK-s May-adaptációkat a hetvenes évek első felében mindig március 15-e délelőttjén adta a tévé, hogy ezzel is távol tartsa az éretlenebb fiatalokat az ünnepléstől.

Szombaton az m1-en megnézem (23.05-kor) a Tranzitbüfé című feliratos iráni filmet. Aki rajtam kívül is akar feliratos filmet nézni, annak ott lesz este nyolc huszonötkor Az utolsó szabadtéri mozielőadás című 2004-es kínai film. Mik ezek? Nézzenek utána velem a neten! Ellenben az m2-n 21.15-kor induló Bukott angyalkák megtekintését magukra hagyom.

Vasárnap jön el Marlon Brando és a filmsztárok napja! A nagy testületű fenomén ebédre a film+-ra hivatalos, 13.40-kor tálalják fel a Don Juan DeMarcóját neki. Van abban egy rövid jelenet. Marlon kocsin utazik, s veri a taktust a volánon; nekem legyen mondva! Este A Keresztapa tv2-s előadásában lép fel, 22.20-kor. Kis követője, Bobby De Niro 1.30-kor érkezik ide, az Angyalszívvel. Én megnéztem az Oltalmazó eget, ami egy különösen jól megírt lektűr látványos adaptációja, John Malkovich és Debra Winger mennek a sivatagban, s az egyik megszólal. Az 1990-es Bertolucci-rendezést a Duna nyomatja 21.05-kor; nem sokkal utána (23.45-kor) a Paranoid parkot adják, ami minden híressége ellenére nem más, mint üres nagyképűsködés.

Hétfőn a régen szebb napokat látott John Schlesinger laposkás thrillere, a szellemes című Szemet szemért pereg 22.20-kor az m1-en. Ellenben este nyolckor a Filmmúzeumon elindul egy 11 részes angol sorozat, az Utolsó látogatás. Amiben nem is az az igazán érdekes, hogy sorozat, hanem az, hogy egy 1981-es Evelyn Waugh-adaptáció (Jeremy Ironsszal a főszerepben). A mű 2008-as - ugyancsak angol - moziváltozata nemrég ment Pesten. Hátha ez jobb lesz.

Kedden csak ilyen szokásosságok vannak, May-matiné a tv2-n, ismerős Truffa és még ismerősebb Forman a Filmmúzeumon.

Szerdán viszont ugyancsak a Filmmúzeumon 21.50-kor lesz egy 1957-es kisfilm, a Csirkefogók, mely kell-e mondanom, dettó Truffa műve - ajánlom a figyelmükbe a híres pedofilmrendező, Polanski lapunk beltestében elhelyezett szavait a francia újhullámról!

Csütörtökön Mészáros Mártának lehet valamije, mert a Duna a Napló apámnak, anyámnakot adja fél 9-kor, a Filmmúzeum pedig nyolckor az Örökséget, Isabelle Huppert-rel és Monori Lilivel. Én itt 22.05-kor megnézem a Családi élet című 1970-es angol filmet, bejön Ken Loach, komcsi vagyok. Mindenesetre kedvencem a hétfő, a műsorszünet és a monoszkóp. Önök se tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.