tévésmaci - A sül gyöktényezős alak

  • .
  • 2009. október 1.

Trafik

Ómafa úr a Tanácsház téren szállt fel a HÉV-re, pontosabban kapaszkodott, hiszen a lépcsőkön is fürtökben lógtak az emberek, fájront volt a gyárban, az 1-es kapun dőltek ki a népek. A tuja már a Karácsony Sándor utcánál tömve volt, a kalauz nem tudott haladni, állt bepréselődve valahová.
Ómafa úrnak épp erre volt szüksége: hogy erzsébeti legyen a HÉV, és ne Boráros téri. Hogy az alsó lépcsőn csimpaszkodjék. Ómafa úr ugyanis nem tervezett egy megállónyit sem közlekedni. A Rákóczi út és az Ady Endre utca sarkán, a "kanyarban", ahol lassítunk, le akart ugrani a mozgó járműről. Szokása volt ez neki, s e szokásával nem is volt a környék Robinsonja. Ami azt illeti, Csepel sem egy lakatlan sziget. A HÉV tempósan zötyögött, el a rendőrség, el a bíróság, az épülő négyemeletes előtt, aminek még csak az irdatlan munkagödre látszott. Aztán jött a kanyar. Ómafa úr kicsit párhuzamba fordult a lépcsővel, elengedte a kapaszkodót, és zsupsz, leugrott, futott pár lépést még lendületből a lusta HÉV mellett, aztán élesen átvágott a sarkon, a Sallai Imre utca felé. Mi meg elhúzunk tévézni.

Pénteken (2-án) a Duna tévé ismét felveszi minden idők legjobb tévésorozatának, a Drótnak a szálát, s belevág a harmadik évadba, ami a Baltimore-i városháza belső küzdelmeit mutatja be, természetesen régi barátaink, a sarkon drogot áruló fekák közreműködésével. Délelőtt volt - szégyellem is szóba hozni - a tv2-s matinén, 11.25-kor Az Ezüst-tó kincse, amivel az a főbaj, hogy emlékszem az első magyarországi tévés felbukkanására. Ezeket a hatvanas évek elején készült NSZK-s May-adaptációkat a hetvenes évek első felében mindig március 15-e délelőttjén adta a tévé, hogy ezzel is távol tartsa az éretlenebb fiatalokat az ünnepléstől.

Szombaton az m1-en megnézem (23.05-kor) a Tranzitbüfé című feliratos iráni filmet. Aki rajtam kívül is akar feliratos filmet nézni, annak ott lesz este nyolc huszonötkor Az utolsó szabadtéri mozielőadás című 2004-es kínai film. Mik ezek? Nézzenek utána velem a neten! Ellenben az m2-n 21.15-kor induló Bukott angyalkák megtekintését magukra hagyom.

Vasárnap jön el Marlon Brando és a filmsztárok napja! A nagy testületű fenomén ebédre a film+-ra hivatalos, 13.40-kor tálalják fel a Don Juan DeMarcóját neki. Van abban egy rövid jelenet. Marlon kocsin utazik, s veri a taktust a volánon; nekem legyen mondva! Este A Keresztapa tv2-s előadásában lép fel, 22.20-kor. Kis követője, Bobby De Niro 1.30-kor érkezik ide, az Angyalszívvel. Én megnéztem az Oltalmazó eget, ami egy különösen jól megírt lektűr látványos adaptációja, John Malkovich és Debra Winger mennek a sivatagban, s az egyik megszólal. Az 1990-es Bertolucci-rendezést a Duna nyomatja 21.05-kor; nem sokkal utána (23.45-kor) a Paranoid parkot adják, ami minden híressége ellenére nem más, mint üres nagyképűsködés.

Hétfőn a régen szebb napokat látott John Schlesinger laposkás thrillere, a szellemes című Szemet szemért pereg 22.20-kor az m1-en. Ellenben este nyolckor a Filmmúzeumon elindul egy 11 részes angol sorozat, az Utolsó látogatás. Amiben nem is az az igazán érdekes, hogy sorozat, hanem az, hogy egy 1981-es Evelyn Waugh-adaptáció (Jeremy Ironsszal a főszerepben). A mű 2008-as - ugyancsak angol - moziváltozata nemrég ment Pesten. Hátha ez jobb lesz.

Kedden csak ilyen szokásosságok vannak, May-matiné a tv2-n, ismerős Truffa és még ismerősebb Forman a Filmmúzeumon.

Szerdán viszont ugyancsak a Filmmúzeumon 21.50-kor lesz egy 1957-es kisfilm, a Csirkefogók, mely kell-e mondanom, dettó Truffa műve - ajánlom a figyelmükbe a híres pedofilmrendező, Polanski lapunk beltestében elhelyezett szavait a francia újhullámról!

Csütörtökön Mészáros Mártának lehet valamije, mert a Duna a Napló apámnak, anyámnakot adja fél 9-kor, a Filmmúzeum pedig nyolckor az Örökséget, Isabelle Huppert-rel és Monori Lilivel. Én itt 22.05-kor megnézem a Családi élet című 1970-es angol filmet, bejön Ken Loach, komcsi vagyok. Mindenesetre kedvencem a hétfő, a műsorszünet és a monoszkóp. Önök se tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.