tévésmaci - A sül gyöktényezős alak

  • .
  • 2009. október 1.

Trafik

Ómafa úr a Tanácsház téren szállt fel a HÉV-re, pontosabban kapaszkodott, hiszen a lépcsőkön is fürtökben lógtak az emberek, fájront volt a gyárban, az 1-es kapun dőltek ki a népek. A tuja már a Karácsony Sándor utcánál tömve volt, a kalauz nem tudott haladni, állt bepréselődve valahová.
Ómafa úrnak épp erre volt szüksége: hogy erzsébeti legyen a HÉV, és ne Boráros téri. Hogy az alsó lépcsőn csimpaszkodjék. Ómafa úr ugyanis nem tervezett egy megállónyit sem közlekedni. A Rákóczi út és az Ady Endre utca sarkán, a "kanyarban", ahol lassítunk, le akart ugrani a mozgó járműről. Szokása volt ez neki, s e szokásával nem is volt a környék Robinsonja. Ami azt illeti, Csepel sem egy lakatlan sziget. A HÉV tempósan zötyögött, el a rendőrség, el a bíróság, az épülő négyemeletes előtt, aminek még csak az irdatlan munkagödre látszott. Aztán jött a kanyar. Ómafa úr kicsit párhuzamba fordult a lépcsővel, elengedte a kapaszkodót, és zsupsz, leugrott, futott pár lépést még lendületből a lusta HÉV mellett, aztán élesen átvágott a sarkon, a Sallai Imre utca felé. Mi meg elhúzunk tévézni.

Pénteken (2-án) a Duna tévé ismét felveszi minden idők legjobb tévésorozatának, a Drótnak a szálát, s belevág a harmadik évadba, ami a Baltimore-i városháza belső küzdelmeit mutatja be, természetesen régi barátaink, a sarkon drogot áruló fekák közreműködésével. Délelőtt volt - szégyellem is szóba hozni - a tv2-s matinén, 11.25-kor Az Ezüst-tó kincse, amivel az a főbaj, hogy emlékszem az első magyarországi tévés felbukkanására. Ezeket a hatvanas évek elején készült NSZK-s May-adaptációkat a hetvenes évek első felében mindig március 15-e délelőttjén adta a tévé, hogy ezzel is távol tartsa az éretlenebb fiatalokat az ünnepléstől.

Szombaton az m1-en megnézem (23.05-kor) a Tranzitbüfé című feliratos iráni filmet. Aki rajtam kívül is akar feliratos filmet nézni, annak ott lesz este nyolc huszonötkor Az utolsó szabadtéri mozielőadás című 2004-es kínai film. Mik ezek? Nézzenek utána velem a neten! Ellenben az m2-n 21.15-kor induló Bukott angyalkák megtekintését magukra hagyom.

Vasárnap jön el Marlon Brando és a filmsztárok napja! A nagy testületű fenomén ebédre a film+-ra hivatalos, 13.40-kor tálalják fel a Don Juan DeMarcóját neki. Van abban egy rövid jelenet. Marlon kocsin utazik, s veri a taktust a volánon; nekem legyen mondva! Este A Keresztapa tv2-s előadásában lép fel, 22.20-kor. Kis követője, Bobby De Niro 1.30-kor érkezik ide, az Angyalszívvel. Én megnéztem az Oltalmazó eget, ami egy különösen jól megírt lektűr látványos adaptációja, John Malkovich és Debra Winger mennek a sivatagban, s az egyik megszólal. Az 1990-es Bertolucci-rendezést a Duna nyomatja 21.05-kor; nem sokkal utána (23.45-kor) a Paranoid parkot adják, ami minden híressége ellenére nem más, mint üres nagyképűsködés.

Hétfőn a régen szebb napokat látott John Schlesinger laposkás thrillere, a szellemes című Szemet szemért pereg 22.20-kor az m1-en. Ellenben este nyolckor a Filmmúzeumon elindul egy 11 részes angol sorozat, az Utolsó látogatás. Amiben nem is az az igazán érdekes, hogy sorozat, hanem az, hogy egy 1981-es Evelyn Waugh-adaptáció (Jeremy Ironsszal a főszerepben). A mű 2008-as - ugyancsak angol - moziváltozata nemrég ment Pesten. Hátha ez jobb lesz.

Kedden csak ilyen szokásosságok vannak, May-matiné a tv2-n, ismerős Truffa és még ismerősebb Forman a Filmmúzeumon.

Szerdán viszont ugyancsak a Filmmúzeumon 21.50-kor lesz egy 1957-es kisfilm, a Csirkefogók, mely kell-e mondanom, dettó Truffa műve - ajánlom a figyelmükbe a híres pedofilmrendező, Polanski lapunk beltestében elhelyezett szavait a francia újhullámról!

Csütörtökön Mészáros Mártának lehet valamije, mert a Duna a Napló apámnak, anyámnakot adja fél 9-kor, a Filmmúzeum pedig nyolckor az Örökséget, Isabelle Huppert-rel és Monori Lilivel. Én itt 22.05-kor megnézem a Családi élet című 1970-es angol filmet, bejön Ken Loach, komcsi vagyok. Mindenesetre kedvencem a hétfő, a műsorszünet és a monoszkóp. Önök se tévézzenek!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.