tévésmaci - A sül latifundiuma

  • .
  • 2009. október 22.

Trafik

Sztupa és Troché vonattal mentek. Vaksötét téli délután volt, már a városban is égtek a lámpák, amikor a taxi kivitte őket a pályaudvarra.
Az úton latyak, sár, torlódás, megfeketedett hókupacok, ahogy a hómunkások egy hete, amikor az utolsó hó esett, összekupacolták; azóta csak ez a fagyos eső hullt rá. Amikor a kocsi - némileg szabálytalanul - közvetlen a pályaudvar bejárata előtt parkolt le, nagyon kellett vigyázni, hogy ne lépjenek pocsolyába. A taxis alig tudott visszaadni. Benn a peronoknál iszonyú tömeg volt, a rengeteg ázott télikabátból csak úgy dőlt a bűz, a pénztárak előtt végeláthatatlan sorok tekergőztek, egy öregasszony ruhával bevont nyílású vesszőkosarából megszökött a kotlós, és persze két-három kisgyerek bömbölt több szólamban a csarnok különböző pontjain. A férfiak tülekedtek, az asszonyok fenyegetően néztek, egy részeg szidta az istent és az elvtársakat. A csabai gyors a tizenkettedik vágányról indult, egyelőre Szolnokig vagy Szajolig, onnan majd meglátjuk, mondta a rossz lábú peronőr, mintha ő is épp arra utazna. Sztupa és Troché a peronon siettek végig a szerelvény mellett, elölről a második kocsi meg tán az elsőnek a fele volt az első osztály. Szerencsére a büfékocsi közvetlenül utánuk volt kötve, ha elunnák a párnáson a velük utazó szabadjegyeseket, átmennek inni. Mi viszont maradunk - megint a tévé előtt, mi dolgunk is lenne Csabán?

Pénteken (23-án) minden tévé ünnepel. Az m1 például délután háromkor Szomjas György 56-os filmjét adja, A Nap utcai fiúkat. Este tizenegy húszkor pedig egy dokumentumfilm lesz Ismeretlenek címmel az Inconnu csoportról, mely négytagú képzőművésztrupp a rendszerváltás előtt ment a diktatúra és a szomszédok idegeire (egyikük később a Narancsban is dolgozott, hasonló sikerrel). A Duna tévén 21.35-kor nyomott Szerencsés Dánielt leginkább azért említjük, mert a Filmmúzeumon már harmincöt perccel korábban elkezdték. Szerintem, olvasó, menjél szépen biztosra, és vedd ki a videokölcsönzőből is, mit lehet tudni, hátha másnap kikérdezi a rendező. Én persze az HBO-val ünnepelek, este nyolckor lesz a Jesse James meggyilkolása, tettes a gyáva Robert Redford vagy valami ehhez nagyon hasonló című színigaz történet (a vadnyugat hőskorából - ahogy mondani szokták, khm). Volt esztétika szakosoknak negyed hétkor Eldorádó is a Filmműzeón, de akkor éppen megkoszorúztam Szabó bácsi emléktábláját a Rádió falán, bár gyanítom, megint összekevertem valamit, mert néni volt kiírva a táblára.

Szombaton a Filmmúzeumon maradt a távkapcsolóm, ezért 19.30-kor megnéztem a Sose halunk meg című nosztalgiashow-t, különös tekintettel Nusika és a meleg kolbász kalandjaira.

Vasárnapra a Bajnai-kormány önkezével bontotta le a kordonokat, próbáltam is szerezni belőle, hogy körberakjam vele a tévét, de nem sikerült, így most cipelhetem fel megint a pincéből a berlini falat. Az RTL Klub este nyolckor a Pixar serdületlen lelkűeknek szóló autósfilmjét, a Verdákat adja, de anyuék nekem nem engedik nézni, mert hétfőn nulladik órában lesz az őrsi óra. De kilenckor megnézhetem a Filmplűn A sárkány közbelépet, pedig tudom jól, hogy inkább A sárkány útját kéne megnéznem. Mert Bruce Lee abban rúgja le (nota bene: a Colosseumban) Chuck Norris fejét, ami viszont egy nagy baromság, hisz nem sokkal utána Bruce-t agyonverték egy kocsmában, míg Chuckról viszont hidat neveztek el Megyer alatt (ich bin ein szigetmonostorer). Heti legjobb címünk délelőtt 11-kor volt az HBO-n: Anyámon a tanárom.

Hétfőn végre győztek a komcsik, ez a forradalom sem tartott sokáig, úh. megint adásszünet lesz hetente.

Kedden visszajönnek a ruszkik, és a Vészhelyzet 21.20-kor az RTL Klubra. A Négyszáz csapást nézi kilenctől a Filmmúzeumon, és egy filmklubba is beiratkozott, anyuék lehet, hogy ezért kitagadják. Jó lenne, ha akkor disszidálna.

Szerdán semmi.

Csütörtökön is csak azért említjük a Filmmauzón 22.30-kor adott Csontváryt, mert Balázs Samu adja benne Ferenc Jóskát. Ne tévézzenek, vegyenek rádiót, vagy tájékozódjanak füstjelekből.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.