A vonalbejáró, egy fokkal hivatalosabb nevén vonalgondozó egy idős alkesz volt, mindenféle emlékekkel. Maga hülyének tartotta ezeket az ezért-azért minduntalan előbukkanó múltfelhőcskéket, s gyakran gondolt arra, hogy talán kellemesebb, kényelmesebb lenne nélkülük. A vonalbejáró egy vasúti pályaszakasz épségének őre, khm, "szemrevételezés útján". Hozzá tartozik a pálya, mondjuk Aquincum megállóhelytől Pilisvörösvárig az esztergomi vonalon, vagy máshonnan másmeddig. Meg hozzá tartozik egy baszom nagy villáskulcs, hogy meghúzza az esetleg tegnap óta kilazult hevedercsavarokat. A heveder az egymáshoz csatlakozó sínszálakat fogja össze - megint meg kell köszörülnöm a torkomat - "vízszintes értelemben"; hülyén is néznének ki függőlegesen. A legnagyobb baj az, ha síntörést talál, akkor be kell szólni a pályamesteri szakaszra (most már biztos mobilon), és ott kell maradni, hogy adott esetben figyelmeztetni tudja az arra közlekedő személyt. Vagy bármit. Ennél csak az a nagyobb baj, ha a magával vitt pálinkát már az indulás előtt megissza, vagy rögtön Aquincumnál leszalad a töltésről a "Gombába" - ilyenkor jobb nem beszólni a pályamesteri szakaszra, mert meghallanák a beszédjin, hogy ivott. De hát csak neki lehet ilyen ostoba szakasza: se "buda, se Solymár állomásokon nincsen resti. Vörösváron, a végén ihatna leghamarább. Bezzeg aki Vörösvártól Dorogig jár, annak jó. Csabán resti, Leányváron ott a kocsma, az út, a 10-es túloldalán. De ő mit csináljon, tévézzen? Útközben? A villáskulccsal váltogassa a csatornákat? Szerintem ne, de a villáskulcsot kölcsönadhatná, simán megjavítanám vele a plazmás Funait.
Pénteken (15-én) én úgy érzem, beszélnünk kéne a sorozatokról, mert azok nagyban meghatározzák az időbeosztásunkat. Este nyolckor a Hallmarkon például Kisvárosi gyilkosságok lesz, asszem, persze már minden részt láttam, de én annyira gerjedek az ilyen nemzeti megalapozottságú önreflexív show-kra, hogy több se elég nekem belőle. Ugyanakkor tök ilyen a Filmmúzeumon ugyancsak nyolckor induló, legalább negyvenéves francia széria, a Belphegor, a Louvre fantomja. Anno ettől még félni is illett, meg mesélni másnap a gyárban. És sláger is született belőle, így szólt: "Belfegor, a lufratomja", de szó szerint. Köztünk szólva teszek rá, engem csak az utána következő Fantozzi mindenki ellen érdekel. Az vagyok én.
Szombaton azért ajánlom A piszkos tizenkettőt (22.40; RTL Klub), mert a héten lesz 12 dühös ember is valamelyik csatornán, ígérem, ha megtalálom a rádióújságban, szólok. Hasonképpen járok el, ha a 12 székbe ütköznék - nem valószínű. Délután négytől az m2-n lesz valami amerikai film: Hans Christian Andersen. A Filmmúzeumon 18.10-kor A Bagdadi tolvaj, Conrad Veidttel és a varázsszőnyeggel, de engem csak az ugyanitt fél kilenckor kezdődő Fantozzi tovább tűr érdekel. Az vagyok én.
Vasárnap este kilenckor az HBO-n Parfüm: Egy gyilkos története - ki ne szeretné a gyilkosos filmeket? Majdnem egy órát adhatunk 22.55-től a Duna tévén az Allegro című dán filmnek, de 23.45-kor könyörtelenül át kell kapcsolni az m2-re, mert kezdődik a Tigris és sárkány, az meg tök jó. Mondják háromszor utánam, hogy: vuksziavuksziavukszia! Az mindösszesen 9 vukszia lesz. Tenksz.
Hétfőn megint Filmmúzeum, Pomázon tessék visszakötni! 21.00-kor A dominó-elv. Hogy lássuk, milyen nehéz gyerekkora volt a kis szőke smacinak.
Kedden megint Filmmúzeum, Pomázon tessék visszakötni - ja, nem szóltam? Ez olyan misszióféle, mint amikor a Csontzenész Bartók Béláról neveztetett el valami híres termet. 21.00-kor Az öldöklő angyal, amikor a csókák nem bírnak kimenni a szobából. Innen lehet a mondás: bent ment ki.
Szerdán ne felejtsék el Az esküvői bankettet, az m1-en lesz, éjfél után tíz perccel.
Csütörtökön menjenek isten hírivel, mert már rettenetesen unom másolni a rádióújságot.
