tévésmaci - A sün kínosan ügyel a rózsákra

  • .
  • 2007. június 7.

Trafik

Vegyük végig már az elején, ilyet még úgysem csináltunk - hátha így még szembeszökőbb lesz a semmi. Az ingerszegény környezet. A szobanövényi élet. Láng Vince megvan?

Vegyük végig már az elején, ilyet még úgysem csináltunk - hátha így még szembeszökőbb lesz a semmi. Az ingerszegény környezet. A szobanövényi élet. Láng Vince megvan? Hát Spillerkém? Piroska úr, a pofonláda? Hunyadi őrmester? Sacha vagy ki és a Baalbeck család? Akkor a jobb bekk? Valami vonaton kavarnak a nácik. Vagy amikor egy olasz csávó úgy marad Isztambulban, s a felesége, amikor utánamegy, dettó? Hogy a kis művésznő Csónakosnak nevezte Tutajost? Hogy egy Barry Sonnenfeld nevű rendező, miután a Sötét zsarukkal kaszált, elment a vadnyugatra? Ismerik azt a szót, hogy dalmahodó? De a sört csak szeretik? Mit szólnak ahhoz, hogy Gérard Depardieu-nek minden híres franciát el kell játszania, és most (megint) Valjeanon van a sor. Megnézném, amikor Zidane-t adja. És amikor két csaj utazik a vonaton, és az egyiknek rosszabb, mint a másiknak? Hát a hintáslegény csíkos trikója? George Clooney, ha a hatvanas években lett volna magyar, föllépteti a filmjében Zala Márkot? Tegye fel a kezét, aki szokott még nevetni Woody Allenen! Vagy aki emlékszik a hétfői adásszünetre. Kapott valaha ön ajánlott küldeményt, amit ha a kezibe vett, rögtön érezte, hogy útlevél biztos nincs benne? Biztos valaki abban, hogy Törőcsik Mari és Soós Imre a legszebb szerelmespár? S ha azt hallja, tizedes meg a többiek, nem rögtön a Múzeum körútra gondol? Én mindenesetre csütörtököt mondok. Ha ennyit sikerült megint összehozni, van mit letagadni...

Pénteken (8-án) a gyalázatos Magyar Televízió két régen is piszok ciki sorozatot indít el az egyes csatornáján. 12.20-kor kezdődik az Egy óra múlva itt vagyok, este hat után tíz perccel meg a Kisváros. Alighanem ez jelenti Magyarországon a közszolgálatiságot, mert a Duna Tv délután kettőkor meg a Guldenburgok örökségének gyöngyeit, ill. első részét szórja a határon túli dolgozók széles tömegei elé. Jó, hogy azt nem mondják hozzá, hogy "közkívánatra". Ezzel szinte egy időben (14.05) a Zone Európán Lars von Trier Európája (szerintem pont ugyanolyan, mint Varga Miklósé), és rögtön utána (16.05) meg a Törökfürdő, az is álfilm, de legalább ibuszos (Galata-híd, ilyenek).

Szombaton ugatóversenyt rendezünk a leguánommal, az m1 meg ott folytatja, ahol tegnap abbahagyta. Már reggel nyolckor elindítja a Tüskevárat (amin kívül még vagy öt vérgáz, ezerszer látott, "legendásnak" hazudott sorozat kezdődik újra, legyenek résen, mert én többször nem szólok). Nehogy azt higgyék, hogy este jobb lesz! Will Smith a vadnyugaton (Vadiúj vadnyugat; RTL KLub; 20.25) vagy Javert felügyelő a szajha pártján (esetleg a Szajna partján, de úgy sokkal unalmasabb: 22.15; m2; Nyomorultak). Előtte (20.40-kor) ugyanitt Sörgyári capriccio, ezt szeretik a népek általában, pedig annyira leszálló ága már Jirí Menzelnek, hogy én a helyében nem is mutogatnám.

Vasárnap az a Mike Leigh-darab. A Két angol lány a Zone Európán háromnegyed öt előtt öt perccel. Aztán este tíz után tíz perccel egy Woody Allen az m1-en, valami Match Point. Éjfélkor a Clooney-rendezés, Good Night, Good Luck a tv2-n. Hajnali izékor (2.10) megint csak az európai zónába egy franszia Liliom még valahonnan 1935-ből (ne gondolják, hogy ami régi, mindjárt jó is).

Hétfőn adásszünet, mert visszajönnek addigra a komcsik.

Kedden a Filmmúzeumon délután hat után öt perccel Kiutazása közérdeket sért - pedig öreganyám almás rétest ígért Bécsben, és valami lépcsőről meg udvarról meg virágzó gesztenyékről magyarázott, röhögtem, és azt mondtam neki, mama, tudja, hol van Schengen? Valami csúnyát válaszolt. Neki még biztosan tetszene a Körhinta (Duna; 20.20), de már a halakkal ül a ringlispílen.

Szerdán, ha futná rá, Magyarország biztos ezt lőné föl enmagáról az űrbe. Szerencsére nem futja. Az m1-en 20.10-kor A tizedes meg a többiek.

Csütörtökön megint adásszünet, mert nagyon bejött nekem hétfőn. Amúgy meg lesül a pofámról a bőr... Tévézzenek, tévézzenek, tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.