tévésmaci - A zsiráfok a királyok

  • .
  • 2010. január 7.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché Bécsben forgolódtak, csak Sztupa ment el meghallgatni az újévi koncertet. Amikor a dunás részhez értek, hirtelen megfogta a karját a mellette ülő pasas - így mennek ott a dolgok; azért ezt már Sztupa is utálta.
Troché a százéves Poldi bácsi lelövésére készült dorotheergassei hónapos szobájának ablakában egy távcsöves Dragunov típusú félautomatával. Sztupa felszisszent, lévén a tolakodó alak régi embere volt a szlovák titkosszolgálattól (SIS). Igyekezett úgy végigmérni a gyanúsan rosszul szabott öltönyt viselő Vladimír Pacákot, mint aki biztos abban, hogy szívességet kérnek tőle. De mit akarhat (az eddig magát mindig gigerliként viselő) Pacák? Ki is csúszott a száján egy co chces, vole? De az csak pisszt jelzőn az ajka elé kapta a mutató ujját, jaj, az előbb épp csak jelezni kívánta, hogy itt van, és megismerte régi barátját. (Pacák kezdőként, még az StB-nél az átkosban "Ladomér" fedőnéven párszor bedolgozott a III/II-nek, leginkább magyarországi rockbandák felvidéki turnéiról jelentett.) Bocs, azért löktelek meg a Dunánál, mert arról lenne szó, a Dunáról - mondta a szünetben, majd egy hajtásra felhajtotta a pezsgőjét. Ilyen illetlenséget pedig akkor sem csinált, amikor még szovjet pezsgő (Sovetskoe Igristoe) járta. Mi jöhet még?

A műsor.

Pénteken (8-án) egy tányér spagettivel nyitunk, ami a kifinomult jó ízlés legbiztosabb jele. Harc San Sebastiánért (1968), még szép, hogy nem a filmfesztiválra gondoltak (RTL Klub; 14.25). Este hétkor a Duna tévén lesz egy jó kis holland film, melyben - nem fogják elhinni - a kultúrák különbözőségéről esik sok szó (Dunya és Desiré; 2008). Ennél már tényleg a 23.25-ös (és 2006-os) koreai Cyborg vagyok, amúgy minden oké is jobb (ugyancsak a csatornán) - ez legalább a pszichiátrián játszódik, s Chan-wook Park rendezte.

Szombaton ezért a nevezett tévé leadja a Mansfield Parkot is - nyilván azt hitték, hogy Chan-wook testvére. Jane Austen 20.30-kor - én ott leszek. Utána kicsivel még mindig itt az Oltalmazó ég - szerintem Bertolucci legjobb filmje egy nagyon erős lektűrből (szerzette: Paul Bowles, megjelent magyarul is).

Vasárnap a kultúrházi középkáderek kedvenc filmje, a Volver lesz az m1-en este kilenckor. Almodóvar egy nulla - én szóltam. Magam persze fennmaradok éjjel majd' fél háromig, amikor is a tv2 belecsap az American Graffitibe, aminek az eredeti magyar címe a Rock nagy évtizede, de ezt ma már illik szégyellni (okkal). S ha hozzávesszük, hogy vélhetően e mű szabadította Magyarországra a rock and rollban nyomuló Hungáriát, pár év spéttel, akkor teljesen érthető a kései vetítés.

Hétfőn Forgács és Nádas Péterek Saját halála örvendezteti meg a hochkultúrára fogékony népeket a Dunán 23.20-kor, és aki ekkor legény, kivárhatja nyugodtan a film+-n 1.50-kor kezdődő The Blair Witch Project - Ideglelés című horrort is. A haverom kiszállt nyomban a Filmmúzeumon kilenckor tolt Eldorádó után.

Kedden ellenben nagy napunk lesz, mert Václav Vorlícek, a csehszlovák mesefilmek legnagyobb királya jön el hozzánk kései kísérletével, Solymász Tamással - amit kedves gyerekek, a tv2 bizony éjjel egykor ad le. Tehát, amikor az óvó néni a karikás szemetekbe néz holnap, semmiképp ne ijedjetek meg, mert ő is szeret sokáig fennmaradni. Volt a Filmmúzeumon délután (15.45-kor) egy másik cseh darab is: A világ elveszett költői. A méltán elfelejtett Dusan Klein "költői tetralógiájának" nyitódarabja mondjuk a Holt költők társaságának szocialista előképe.

Szerdán az HBO (22.30-kor) ad egy Kedd című angol thrillert. Elnézték.

Csütörtökön egy 1935-ös szovjet film érdemel mindenekelőtt figyelmet (23.45-kor az m2-n): Szent Jörgen ünnepe - ráadásul vígjáték. A Dunán eddigre épp véget ér tán a Szonatina, Takeshi Kitano híres hülyesége. Délután volt a költős cucc második darabja a Filmműzeón, A költők elveszett ábrándjai - ez már nyilván nézhetetlen, de játszik benne Ringo Cech, a híres dobos (Olympic skupina), akiről egyszer talán sokat mesélek. De addig semmiképpen se tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”