tévésmaci - A zsiráfok nem kukoricáznak

  • .
  • 2010. január 28.

Trafik

Mióta nyugdíjasokat is beosztottak TMK-ügyeletre, mindenkiben volt egy kis - sose szűnő - félsz. Mi lesz, ha akkor lesz valami meghibásodás, rendkívüli esemény, ha az egyik szaki bácsi van szolgálatban? Mit fog az csinálni? Néz? Az öreg Radai ugyan tele pofával híresztelte úton-útfélen, hogy ő harminc évet húzott le Zsanán, így nincs miért rinyálnia, de a vak is látta rajta, hogy úgy várja minden reggel a váltást, mint a messiást.
Azon a hétfőn is csörgött neki a vekker, mint rendesen, de már a hangja sem olyan volt, mint szokott. Valami tompa pufogás jött mögüle, percekbe telt, mire a vaksin hunyorgó öreg felfogta, hogy ez csak kívülről jöhet. Magára rángatta bakancsát, milyen jó, hogy ruhában aludt, s kinyitotta az őrszoba ajtaját. A hang a rezgősilók felől jött, de az öreg az ellenkező irányba indult, hogy beszóljon a tartózkodóba a fiúknak, ellenőrizzék azonnal a cserpákokat; egy pillanatra olyan érzése volt, mintha tudná, mit kell tenni, s nem akarta, hogy elmúljon. De ahogy jött, el is illant. Túza Misi morgott kicsit a bajsza alatt, hogy verném inkább tele a te cserpákodat, de intett a többieknek, hogy induljanak. Ahogy mentek át a csarnokon, ők is figyelmesek lettek a rezgősiló felől egyre hangosabban hallatszó kattogásra. Itt kocsedó lesz, szaladt ki a Misi száján. Nekünk meg tévéműsor, mér', tán az jobb?

Szombaton (30-án) "klasszikusokat" ad a Duna Tévé estére - nos, ezekről egyszer nyilván érdemes lenne hosszabban is elcsevegni, hogy tudniillik tényleg olyan fene jók-e, mint a hírük. Hétkor A tizedes meg a többiek még egy viszonylag sima ügy - végre (1965-ben) "vót röhögni". A népszerű színészek elővezetésében megvalósuló ökörködés általában akkor is szórakoztató, ha az elejétől tudható, mire megy ki a játék - s a tény, hogy a komcsi lejátszott húsz éve teljesen tét nélkülivé is teszi a meccset. Nyikita Mihalkov (20.50-kor kezdődő) Csehov-adaptációja (Etűdök gépzongorára) azonban jóval bonyásabb képlet - ha a tisztelt publikum túljut azon, hogy így Oleg Tabakov, meg úgy Kaljagin, akkor lehet azt is vizsgálni, hogy ez az 1977-es film - ami érdekes módon a nyolcvanas években futotta ki magát úgy igazán Magyarországon - vajh mennyire állta meg az idő próbáját. Lesz meglepetés, esküszöm.

Vasárnap folytatódik az ódon tömegáruk piaca a Duna Tévén - ha belegondolunk, kész röhej. 13.30-kor az 1934-es Meseautó gurul be. Nem, basszus, én gurulok be: egy a stempli, egy a párna, nem unja ezt már mindenki rettenetesen? Este fél kilenc után öt perccel "legendás" színházi közvetítés, az 1975-ös Három nővér (jól van, megsúgom, pénteken volt Anton Pavlovics 150. születésnapja, de ezt azért ellenőrizzék) Békés Ritával, Ruttkai és Pap Évákkal, továbbá Págerral, Darvassal és Benkő Gyulával, rendezte: Horvai István. 23.10-kor persze nyilván Csehov is berosálna az 1952 fekete-fehér Egymillió dolláros zsákmány (Kansas City Confidental) láttán: Tony Romano szerepében Lee van Cleef - kár, hogy utána nincs beszélgetés Bereményi Gézával vagy Bérczes Lászlóval. De ha azt hinnék, hogy más csatornákon más a helyzet, hát véssék észbe: az m1 este kilenckor az Egy maréknyi dollárértet adja, de még a Coolon is A csendőr nősül megy (15.35-kor).

Hétfőn legalább - ugye a régi idők szellemében - nem kell tévézni.

Kedden se, bár az m1 21.30-kor a Moszkva teret adja, az m2 pedig 23.55-kor a Barát című 1987-es szovjet filmet, ami egy moszkvai hétvége történetét meséli el, kutyákkal és aranyhalakkal. Este tízkor Sörgyári capriccio a Filmmúzeumon - én már nem mondok semmit.

Szerdán egy harminchat éves frissesség az m1-en 21.30-kor Jack Nicholsonnal, a Kínai negyed. De a Duna tévé 22.15-kor megint beelőz, a Tízezer nap megvan vagy negyvenöt éves is - vélhetően holnap lesz nyolcvanéves Csoóri Sándor. Így van ez a cs betűs írókkal, csípik a kerek számokat. Tényleg, Csurkáról semmi hír, gyerekek?

Csütörtökön az m1 23.45-kor a Bolse vitát adja - az még csak tizenöt éves. Szerintem aki ezek után tévét néz, az meg is érdemli.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.