tévésmaci - Oroszlánszag

Amikor Sztupa és Troché nyomait kerestük, nem volt könnyű dolgunk. Végre találtunk a falu szélén - ahol a Bika sor összefutott az Új sorral - egy nagy kertvendéglőt, az volt kiírva rá, hogy "Az egyszarvúhoz".

Fáradtak voltunk, szomjasak is, de legfőként a kíváncsiság hajtott, amikor beléptünk, s letelepedtünk az egyik terebélyes gesztenyefa alá. Illedelmesen rendeltünk, nem akartunk ajtóstul rontani a házba, nem kérdezősködtünk, de nyitva tartottuk a szemünket. Amikor lemosni az út porát felkerestem a mosdót, például megpillantottam a belső terem falán egy nemrégiben leszedett festmény vagy valami kép vakfoltját, körülötte jóval szürkébb volt a fal. Ennek még jelentősége lesz, gondoltam örömmel, de viszszatérvén a társaimhoz, rövid tanakodás után világossá lett, hogy megfeneklett a nyomozásunk, egy helyben toporgunk. Csak annyi volt bizonyos, hogy az unikornis befogásának históriájából egy - nyilvánvalóan perdöntő - láncszem hiányzik. Egy személy, egy tárgy, egy mozdulat? Ki tudja. Átvettünk minden mozzanatot újra meg újra, minden tisztának és világosnak tűnt, csak a befogás közvetlen aktusát övezte némi homály, amit viszont képtelenek voltunk eloszlatni csupán az érintettek eddig megismert közleményei alapján. A titkosszolgálat - nemzetközi partnerei nyomására hivatkozva - már értesített minket, hogy küldenek két embert segíteni az ügy kivizsgálásában, de ettől pont nem lettünk boldogok. Két tudálékos eminens fentről, csak hátramozdítónak lesz jó. Kicsit oldódott az ellenszenvünk, amikor megtudtuk, hogy személyesen kikről is van szó. Egy Lenolaj és egy Bútorraktár nevű fickó érkezik, őket legalább ismertük (önök is). De kifejezetten az volt az érzésünk, hogy szükségünk van még valakire. Egy nem közvetlenül, de valamennyire mégis érintettre, talán egy helyi erőre, aki látott valamit vagy tudja, hogy kit érdemes kérdezni. Egy kósza információnyira voltunk az egésztől, amikor el kellett jönni, tévézni.

Pénteken (17-én) este egzotikus csemege, kazah finomság a kettesen 22.50-kor, legyen elég csak a címe: Tulpan. Címből a Hálózat csatornán is van két érdekes, kilenckor a Sakkjátszma, egy belga-francia film, 1994. S utána rögtön itt az Amnézia - olasz versenymű, 2002-ből. Ha gondolják, nézzenek utánuk.

Szombaton két film, ami már megvolt százszor: A dunai hajós 22.10-kor a kettesen, A postás mindig kétszer csenget tíz perccel korábban a Filmmúzeumon.

Vasárnap Fábri Zoltánnal kezdünk háromnegyed háromkor az egyesen: méltán elfeledett filmje 1957-ből a Bolond április. Este nyolckor a FilmmúzeumonA makrancos hölgy 1967-es kiszerelése, tehát múltkori hősünk, Franco Zeffirelli műve, Liz Taylorral és Richard Burtonnel. Épp vége lesz a Dunán 22.10-kor kezdődő Parfüm - Egy gyilkos története című darabnak, amit meg A lé meg a Lola rendezője, Tom Tykwer eszkábált, ami azt illeti, egész pofásra. S ha már kavarnak a németek, lesz egy Irina Palm is a tv2-n 23.40-kor, de nem nézem meg, mert gyengóca. Az egyesen 23.20-kor A velencei kalmár Al Pacilóval vagy Taszilóval.

Hétfőn régi kedvencünk, Sam Peckinpah kéri, hogy Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! Főnök, este tízre ott lesz a Cinemaxon! Utána ugyanitt egy izlandi thriller, beszédes címmel: Reykjavík-Rotterdam. Én persze kivárom a másnapot, 0.35-től ugyanis a Botrány az operában hasít a Filmmúzeumon!

Kedden dettó a múzeumban délután négykor bemutatkozik Bond, James Bond: Casino Royale (született 1967). A Cinemaxon meg Rivette volt ebédre: Céline és Julie csónakázik (13.45). Éjjel Hitchcock, este Fellini - tudok élni: Zsarolás 0.45-kor a kettesen, Édes élet kilenckor a Hálózaton (gondolta volna a fene).

Szerdán egy este az MGM-mel negyed hét után: Moby Dick, Pat Garrett és Billy, a kölyök, illetve egy bukott western, A mennyország kapuja Ciminótól. Éjjel újra Hitch, A gyilkos 0.40-től a kettesen.

Csütörtökre elegem lesz. De önök megnézhetnek még egy Fábrit, s még egy Peckinpah-t, Két félidő a pokolban (Filmmúzeum, 16.30) és Egy marék dinamit (Cinemax, 2.55). Csak óvatosan tévézni!