tévésmaci - Robin Sül

  • .
  • 2008. július 10.

Trafik

Annyira rossz tahónak lenni. Vagyis olyan az, mint az ivás: rövid ideig jó, s utána hosszú ideig rossz.
A legrosszabb, amikor a lépcsőházban jön rá az ember, hogy mennyire cikifej volt az előbb. Ég, pirul, de lassan elkezdi gyűjteni az erőt a bocsánatkéréshez. Hát nem azt írtam a múlt héten, hogy "Jirí Menzel egyetlen időtállónak tűnő felszólamlása, a Hóvirágünnep." Bocsánatot kérek! Ez egy marhaság, és rosszul is hangzik. Gondoltam volna csak a maestro 1967-es filmjére, a Szeszélyes nyárra! A Vladislav Vancura kisregényéből készült film nem csupán nagyszerű mulatság, de az egyik legtökéletesebb irodalmi adaptáció, amire emlékszem. Nemcsak a káprázatos(an nehéz) szöveget vezetik elő tök hitelesen a (máshol is nagyszerű) színészek, de a képi világ, a lendület, a hangulatfestő erő és maga a rendező, a csepűrágó Arnostek szerepében, mind százszázalékos! Egyszer csinálna valaki filmet a János, a pékből! Minimum egy fiatal Menzel!

Akkor már azt is jó, ha bevallom, hogy én a következő (1968-as) Bűntény a mulatóbant is iszonyúan bírtam. Elhiszem, hogy ahhoz nagyon sokat tett hozzá Suhy és Slitr, a cseh zenés színház, a prágai kabarévilág második nagy generációjának (az első mondjuk Werich és Voskovec voltak) a legjobbjai. Attól az még Menzel filmje. Meg az övék is: Jirí Suhy írta a szövegeket, Jirí Slitr a zenét, és ők a főszereplők is. 1959-ben Suhy alapította az egykor még mifelénk is jól csengő nevű prágai Semafor színházat (sedm malych forem = 7 kis forma). Slitr meg öngyilkos lett. Mikor, mikor? 1969-ben.

Tévézünk?

Pénteken (11-én) Nézz balra, ott egy svéd! Dán dogmafilm 2003-ból, én azt bírom benne a legjobban, hogy... - mindegy, a legelső mondatát, nézzék inkább meg este 11-kor az m2-n.

Szombat az egyetlen olyan napunk, amikor érdemes (ebben nem vagyok ugyan biztos teljesen) tévéznünk. Az RTL Klubon például este fél nyolckor lesz Az Északi-tenger kalózai c. franszia-német-spanyol kalandfilm 2006-ból. Ezekkel az elsüllyedt műfajokkal még senki nem járt jól, ha felmelegítette őket, ettől sem várok sokat, de annak, aki ma is el tudja fütyülni egy rozé hosszúlépésért a Surcouf filmzenéjét az utolsó hangjegyig, nem szabad elugrania ez elől sem - maximum rossz lesz. Ígérjék meg, ha Saint-Malóban járnak, csak az Hoötel le Surcoufban szállnak meg! Rendes lenne önöktől. 21.50-kor a Filmmúzeumon kétszázadszor is meg lehet nézni a New York árnyait. Nos, mert az olyan, hogy kétszázszor is meg lehet nézni. Én legalább kétszer kötelezővé is tenném mindenkinek. Nehogy az m2-n nézzék helyette a szinte párhuzamos (22.10) Egy amerikai Rómában c. 1962-es limcsit, ilyesmivel ráérnek az Angyalok és démonokig. Még akkor se, ha rögtön utána (23.55) Az íj című felkapott távol-keleti dolgozattal keresi a kedvüket a kettes műsor. Én a Dunáról választok egy 1959-es franszia és fekete-fehér darabot, az a címe, hogy A zsebtolvaj. Ne is kérdezzék, kik játszanak benne. Marika Green, hm? Az a lényeg, hogy Robert Bresson csinált valamit a Bűn és bűnhődéssel.

Vasárnap hacsak nem du. 3-kor az MGM-en a Van, aki forrón szereti.

Hétfőn viszont még ennyi sem. Időutazás a Lenin-szobrok fénykorába: műsorszünet.

Kedden bezzeg már kora délután nekifoghatunk, hisz a Duna 14.25-kor kezdi A szép Antoniót (olasz; 1960; fekete-fehér). Éjjel egy albán-magyar film, ami valszeg teljesen albán a tv2-n 1.25-kor: Sako menyegzője.

Szerdán este nyolckor a Filmmúzeumon az Egy szöszi szerelme, ami valójában szerelmei, de ez nem számít, az a film még mindig marha jó! Vajon elmondhatjuk-e ugyanezt A smaragd románcáról is? Ciki, nem ciki, nekem tetszett, amikor bemutatták, bár a folytatásaitól bubópestist kaptam vagy másmilyen kiütéseket. Az HBO-n lesz 18.15-kor.

Csütörtökön egy délelőtti Blues Brothers a tv2-n. Most így írják épp: Blues Brothers - A bluestestvérek, felőlem. Nem volt ilyen száma a Hobónak? 11.40-es blues? Kár. Még az este a Dunán (22.05-kor) bepróbálkozhatunk egy görög-spanyol filmmel, bár el nem tudom képzelni, hogy a focin és a turizmuson kívül milyen közös témáik lehetnek. A cím mindenesetre sokat sejtet: Anna nyara. 2001-es a mű.

Átgondoltam alaposan: ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.