tévésmaci - Robin Sül

  • .
  • 2008. július 10.

Trafik

Annyira rossz tahónak lenni. Vagyis olyan az, mint az ivás: rövid ideig jó, s utána hosszú ideig rossz.
A legrosszabb, amikor a lépcsőházban jön rá az ember, hogy mennyire cikifej volt az előbb. Ég, pirul, de lassan elkezdi gyűjteni az erőt a bocsánatkéréshez. Hát nem azt írtam a múlt héten, hogy "Jirí Menzel egyetlen időtállónak tűnő felszólamlása, a Hóvirágünnep." Bocsánatot kérek! Ez egy marhaság, és rosszul is hangzik. Gondoltam volna csak a maestro 1967-es filmjére, a Szeszélyes nyárra! A Vladislav Vancura kisregényéből készült film nem csupán nagyszerű mulatság, de az egyik legtökéletesebb irodalmi adaptáció, amire emlékszem. Nemcsak a káprázatos(an nehéz) szöveget vezetik elő tök hitelesen a (máshol is nagyszerű) színészek, de a képi világ, a lendület, a hangulatfestő erő és maga a rendező, a csepűrágó Arnostek szerepében, mind százszázalékos! Egyszer csinálna valaki filmet a János, a pékből! Minimum egy fiatal Menzel!

Akkor már azt is jó, ha bevallom, hogy én a következő (1968-as) Bűntény a mulatóbant is iszonyúan bírtam. Elhiszem, hogy ahhoz nagyon sokat tett hozzá Suhy és Slitr, a cseh zenés színház, a prágai kabarévilág második nagy generációjának (az első mondjuk Werich és Voskovec voltak) a legjobbjai. Attól az még Menzel filmje. Meg az övék is: Jirí Suhy írta a szövegeket, Jirí Slitr a zenét, és ők a főszereplők is. 1959-ben Suhy alapította az egykor még mifelénk is jól csengő nevű prágai Semafor színházat (sedm malych forem = 7 kis forma). Slitr meg öngyilkos lett. Mikor, mikor? 1969-ben.

Tévézünk?

Pénteken (11-én) Nézz balra, ott egy svéd! Dán dogmafilm 2003-ból, én azt bírom benne a legjobban, hogy... - mindegy, a legelső mondatát, nézzék inkább meg este 11-kor az m2-n.

Szombat az egyetlen olyan napunk, amikor érdemes (ebben nem vagyok ugyan biztos teljesen) tévéznünk. Az RTL Klubon például este fél nyolckor lesz Az Északi-tenger kalózai c. franszia-német-spanyol kalandfilm 2006-ból. Ezekkel az elsüllyedt műfajokkal még senki nem járt jól, ha felmelegítette őket, ettől sem várok sokat, de annak, aki ma is el tudja fütyülni egy rozé hosszúlépésért a Surcouf filmzenéjét az utolsó hangjegyig, nem szabad elugrania ez elől sem - maximum rossz lesz. Ígérjék meg, ha Saint-Malóban járnak, csak az Hoötel le Surcoufban szállnak meg! Rendes lenne önöktől. 21.50-kor a Filmmúzeumon kétszázadszor is meg lehet nézni a New York árnyait. Nos, mert az olyan, hogy kétszázszor is meg lehet nézni. Én legalább kétszer kötelezővé is tenném mindenkinek. Nehogy az m2-n nézzék helyette a szinte párhuzamos (22.10) Egy amerikai Rómában c. 1962-es limcsit, ilyesmivel ráérnek az Angyalok és démonokig. Még akkor se, ha rögtön utána (23.55) Az íj című felkapott távol-keleti dolgozattal keresi a kedvüket a kettes műsor. Én a Dunáról választok egy 1959-es franszia és fekete-fehér darabot, az a címe, hogy A zsebtolvaj. Ne is kérdezzék, kik játszanak benne. Marika Green, hm? Az a lényeg, hogy Robert Bresson csinált valamit a Bűn és bűnhődéssel.

Vasárnap hacsak nem du. 3-kor az MGM-en a Van, aki forrón szereti.

Hétfőn viszont még ennyi sem. Időutazás a Lenin-szobrok fénykorába: műsorszünet.

Kedden bezzeg már kora délután nekifoghatunk, hisz a Duna 14.25-kor kezdi A szép Antoniót (olasz; 1960; fekete-fehér). Éjjel egy albán-magyar film, ami valszeg teljesen albán a tv2-n 1.25-kor: Sako menyegzője.

Szerdán este nyolckor a Filmmúzeumon az Egy szöszi szerelme, ami valójában szerelmei, de ez nem számít, az a film még mindig marha jó! Vajon elmondhatjuk-e ugyanezt A smaragd románcáról is? Ciki, nem ciki, nekem tetszett, amikor bemutatták, bár a folytatásaitól bubópestist kaptam vagy másmilyen kiütéseket. Az HBO-n lesz 18.15-kor.

Csütörtökön egy délelőtti Blues Brothers a tv2-n. Most így írják épp: Blues Brothers - A bluestestvérek, felőlem. Nem volt ilyen száma a Hobónak? 11.40-es blues? Kár. Még az este a Dunán (22.05-kor) bepróbálkozhatunk egy görög-spanyol filmmel, bár el nem tudom képzelni, hogy a focin és a turizmuson kívül milyen közös témáik lehetnek. A cím mindenesetre sokat sejtet: Anna nyara. 2001-es a mű.

Átgondoltam alaposan: ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.