tévésmaci - Üvölt a tajga farkasa

Amikor Sztupa és Troché azt a nagy kereket görgették végig az utcán, könnyű nyári ruhát viseltek, vitorlavásznon shortot és fölgyűrt ujjú inget, kigombolva majd' a hasukig. Troché vékony kesztyűvel védekezett az óhatatlanul adódó koszolódás ellen, de Sztupa - a maga némileg kétségkívül rusztikus módján - fedetlen tenyérrel esett neki a monstrumnak.

Mi tagadás, iszonyú nagy volt a kerék. Szerencsére az árnyas utca lankás részein felfelé sokat segítettek a járókelők, a bámészkodók és az utca lakosai, akik addig csak kerítésükre támaszkodva figyelték (és vitatták meg egymás közt) az eseményeket. Ám amikor lejtő következett, no, akkor uzsgyé, uccu neki, vesd el magad, futás a hirtelen nekilóduló kerék után. A gyerekek ilyenkor olyat játszottak, hogy melyikük mer még a legutolsó pillanatban átszaladni a nekivadultan zúgó kerék előtt, de valahogy mindig megúszták, nem úgy, mint a sokkoló látványukra visszavezethető szülői taslikat, lángosokat és flemmeket. A lejtő alján aztán a kerék szépen lelassult, majd a sima úton előbb kacsázni, támolyogni kezdett, s mire Sztupa és Troché - a nyomukba szegődött immár utcányi közönségükkel - odaértek, egyszerűen csak felborult. Nagy nevetéssel felállították, s minden ment tovább. Csak a közönség lett hirtelen kisebb, mert nekünk el kellett jönni tévét nézni. Sajnáltuk.

Pénteken (5-én) a serdületlen néposztályok a film+-n, 18.50-kor megtekintik A tökéletes trükk című 2006-os marhaságot, melyben antipatikus mágusok szívatják egymást, életre-halálra. Szubkulturális hajlandóságú barátaink kilenc után tíz perccel szállnak be - ugyanitt - a ringlispílbe, mert kezdődik Az élőhalottak éjszakája. Magam éjfél után (fél órával) érkezem, s az m2-n lezúzom az 1932-es Gazdag és különös c. fekete-fehér filmet. Fájdalmasan korán elhalt nagybácsikám, Sir Alfred Hitchcock e korai filmjében egy párocska próbál kikacsintani egyet a világ felé.

Szombaton a vombatom kalauz lesz a vonaton. Egy Chaplin nevű szomszédom (még a Sallai Imre utcából) fellép az 1923-as A zarándok címre hallgató műsorban, éjjel kettőkor az egyesen. Volt a Dunán fél öt előtt az Elfújta a szél első fele, de csak azért néztem volna, hogy ott maradjon a távkapcsoló a csatornán 23.50-ig, amikor elkezdődik végre az Apró gyilkosságok a családban c. négyrészes franszia sorozat. De kilenckor nagyon viszketett A keselyű három apja a Filmmúzeumon, így kútba esett a projekt. Ráadásul nagyanyám három napja hajtogatja, hogy: napja, napja, napja... Mondtam is neki, hogy a napja lehet nézni, de já nem. Meg a tévéje se, de ez majd a végén jön.

Vasárnap reggel egy tízrészes cseh mesesorozat veszi kezdetét a Dunán, 9.10-kor - hogy nekünk milyen nehéz gyermekkorunk volt, amikor ilyeneken nőttünk fel, azt jobban érzékeltetné, ha 9.11-kor kezdenék az Ördögi szerencsét. Fél ötkor az m2-n egy svéd film 1946-ból: mit gondolnak, ki rendezte az Eső mossa szerelmünket c. művet, mely a számkivetettek szerelmének erejéről és odavetettségéről szól? 0.35-kor indul útjára a gyönyör, az MGM közeli rokonom, F. Fellini gátlástalan marhaságával, a Satyriconnal köszönti a tapír naptár szerinti újévet.

Hétfőn a nemzetközi nőnapot ünnepelni megnézzük A gyilkos csókja című filmet negyed négykor az MGM-en, amit anyám édes unokaöccse, Stanley Kubrick rendezett még fiatal korában, és egy bártündért szeret benne a bokszoló.

Kedden 23.35-kor a Kifulladásig című híres film lesz a múzeumi csatornán (gondolom, selejteznek).

Szerdán felkelek, és elmegyek otthonról, de előbb kikötözöm a tévét a radiátorhoz és Veszélyes Bodri macskámat az őrzésükre rendelem.

Csütörtökön jön Sylvester Stallone John Travoltával, hozzák a Bee Gees együttest, én meg próbálok Életben maradni 11.35-től a tv2 előtt. Éjjel (23.50-kor, az m2-re) érkezik Korda Sándor és bemutatja a VIII. Henrik magánélete című 1933-as filmjét, kedves kuzinom és kuzinám, Charles Laughton és Merle Oberon főszereplésével. A filmben fellépnek még a Tudor és a Vidor ház összes kékvércséi. Ne tévézzenek, legyenek inkább királyok!