Az omlettől a pástétomig és tovább

  • - sisso -
  • 1997. július 31.

Tranzit

Nem megerősített források szerint J. P. Sartre, mielőtt belekezdett volna filozófusi pályájába, szakácskönyvet akart írni. Az omlettnél nem jutott tovább, mert rájött, hogy minden egyes általa készített tojásrántottában ott az egzisztenciaűr. Így ahelyett, hogy megpróbálkozott volna a Camus által ajánlott paprikázással, vagy főzött volna egy csigapörköltet, további esélyeket adva magának az önkifejezésre, konyakba fojtotta gasztrokarrierjét és ránk szabadította a filozófiáját. Sokan innen datálják az egzisztencializmus kialakulását és a francia konyha új felfedezését.

Jardin de Paris

Bp. I., Fő u. 20.

Nyitva: mindennap 12-02

Nem megerősített források szerint J. P. Sartre, mielőtt belekezdett volna filozófusi pályájába, szakácskönyvet akart írni. Az omlettnél nem jutott tovább, mert rájött, hogy minden egyes általa készített tojásrántottában ott az egzisztenciaűr. Így ahelyett, hogy megpróbálkozott volna a Camus által ajánlott paprikázással, vagy főzött volna egy csigapörköltet, további esélyeket adva magának az önkifejezésre, konyakba fojtotta gasztrokarrierjét és ránk szabadította a filozófiáját. Sokan innen datálják az egzisztencializmus kialakulását és a francia konyha új felfedezését.

"És akkor a fiúk körbeadták a madártejet, amit franciául tojásfelhőcskéknek hívnak, aztán az egyik rászólt a másikra: ne stokkoljad a lét." Ez az új hullámos jelenet zajlott le a desszertnél éppen a crpe sucette (forró narancsos palacsinta) meg a csokoládéhab között, valaki megitta az égetnivalónak kihozott nyolcvanszázalékos narancslikőrt, a fotós nevetségesen rövidke objektívje pedig már-már belelógott Bock József ingerlő borába, amikor rájöttünk, hogy a zabálást igenis abba kell hagyni egyszer, mert különben kivetkőzünk minden egzisztenciánkból.

A helyet - ahol, el kellett ismernünk, tartalmas utat tettek meg a frankok az omlettől a cordon bleu-ig, és étkezésünk konzervativizmusának láncait leráztuk - már hat éve, félreértésekből kifolyólag, elkerültük, pedig ki ne vágyott volna magaskulturális francia intézeti program után egy kicsit kulinárisan is tovább franciázni, locsogni, fecsegni Chardonnay mellett. Csak hát kívülről annyira patinásnak tűnt, hogy gondoltuk, luxus volna százötven forintos film után olyan házban letuszkolni egy borjúmirigyet erdei gombamártással, amit már kétszáz éve is francia udvarnak hívtak. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy a kövér májakat meg a zsíros csigákat csupán posztmodern manírból eszik a francia polgárok, mint ahogy mi realizmus-addikcióból a birkabelsőség-pörköltet.

Most kiderült, hogy a frankofóniának ez a kis budai szigete, amellett, hogy hangulatilag ügyesen ötvözi a Szajna-parti karikatúragalériáknak, az Ecseri piac tonettárus-sorának, egy párizsi motel éttermének, egy pinceborozónak, valamint egy kisvárosi szociokulturális animációs módszertani központnak a hangulatát - és ez mind semmi, mert hamarosan egy jazz-kerthelyiség is üzemel majd -, sőt kétségbeejtően ízletesre sikerül jó néhány fogás, még csak nem is az a hely, amire hónapokig kéne spórolni. Feltéve persze, ha nem három bélpoklost hív meg az ember vacsorázni, mert az adagok mérete követi a népi szokásokat, ami egy pocakos magyarnak csak epegörcs után nem probléma. A szezonkajákon kívül, mint például a ratatouille (lecsó franciásan), amit nehéz lenne zukkini nélkül elkészíteni, van jó pár állandó ételszenzáció a műsoron. A hagyma- és a kagylóleves, a vaddisznósült erdei gombával, a baszk csirke, a fokhagymás csiga, a békacomb, a roston sült lazac meg a vadkacsa erdei gyümölccsel függésbe hozott már néhány állandó vendéget, mondjuk azt a kétezer francia férfit, aki jelenleg Magyarországon él, és akikhez elég hímsoviniszta módon viszonyítják az itteniek a francia diaszpórát. Kipróbálásukra, mármint az ételekére, nagyobb társasággal biztos módszer a forgószínpados forma, azaz ki-ki belemászik a másik tányérjába, mert az csak egy tévhit, hogy ezt nem illik. Senki nem szól érte, sőt a pincér grátisz táncot lejt a tálcával az asztal körül, miközben hallani akarja a dicsérő megjegyzéseket.

A tulaj egyedül keveri a valaha nálunk is honos, titkos házi receptek alapján öt-hat órán át is készülő pástétomokat (ebből az intézet kávézójában is fellelhető néhány adag). Ha ezeket valaki meg meri kóstolni, rájön, hogy Sartre talán még ma is szakácskönyveiről lenne híres, ha ezzel kezdi, mert ennek semmi köze a lét hiábavalótlanságához, ez a tarka lét maga. Nekünk pedig a nagy átállásban és összevissza evésben enyhe gyomorrontás jutott, ami mégiscsak jobb, mint a fejtörés.

- sisso -

Árak

Ételek:

kagylóleves 350 Ft

hideg libamájpástétom 1200 Ft

házipástétom 350 Ft

mézben pácolt libamell 950 Ft

roston sült lazac 1200 Ft

csőben sült karfiol 150 Ft

Italok:

házibor (Nagyrédei,

Szekszárdi) 800 Ft/l

sör Kronenburg 350 Ft/korsó

250 Ft/pohár

ánizspálinka (Pernod,

illetve Ricard) 700 Ft/feles

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.