Az omlettől a pástétomig és tovább

  • - sisso -
  • 1997. július 31.

Tranzit

Nem megerősített források szerint J. P. Sartre, mielőtt belekezdett volna filozófusi pályájába, szakácskönyvet akart írni. Az omlettnél nem jutott tovább, mert rájött, hogy minden egyes általa készített tojásrántottában ott az egzisztenciaűr. Így ahelyett, hogy megpróbálkozott volna a Camus által ajánlott paprikázással, vagy főzött volna egy csigapörköltet, további esélyeket adva magának az önkifejezésre, konyakba fojtotta gasztrokarrierjét és ránk szabadította a filozófiáját. Sokan innen datálják az egzisztencializmus kialakulását és a francia konyha új felfedezését.

Jardin de Paris

Bp. I., Fő u. 20.

Nyitva: mindennap 12-02

Nem megerősített források szerint J. P. Sartre, mielőtt belekezdett volna filozófusi pályájába, szakácskönyvet akart írni. Az omlettnél nem jutott tovább, mert rájött, hogy minden egyes általa készített tojásrántottában ott az egzisztenciaűr. Így ahelyett, hogy megpróbálkozott volna a Camus által ajánlott paprikázással, vagy főzött volna egy csigapörköltet, további esélyeket adva magának az önkifejezésre, konyakba fojtotta gasztrokarrierjét és ránk szabadította a filozófiáját. Sokan innen datálják az egzisztencializmus kialakulását és a francia konyha új felfedezését.

"És akkor a fiúk körbeadták a madártejet, amit franciául tojásfelhőcskéknek hívnak, aztán az egyik rászólt a másikra: ne stokkoljad a lét." Ez az új hullámos jelenet zajlott le a desszertnél éppen a crpe sucette (forró narancsos palacsinta) meg a csokoládéhab között, valaki megitta az égetnivalónak kihozott nyolcvanszázalékos narancslikőrt, a fotós nevetségesen rövidke objektívje pedig már-már belelógott Bock József ingerlő borába, amikor rájöttünk, hogy a zabálást igenis abba kell hagyni egyszer, mert különben kivetkőzünk minden egzisztenciánkból.

A helyet - ahol, el kellett ismernünk, tartalmas utat tettek meg a frankok az omlettől a cordon bleu-ig, és étkezésünk konzervativizmusának láncait leráztuk - már hat éve, félreértésekből kifolyólag, elkerültük, pedig ki ne vágyott volna magaskulturális francia intézeti program után egy kicsit kulinárisan is tovább franciázni, locsogni, fecsegni Chardonnay mellett. Csak hát kívülről annyira patinásnak tűnt, hogy gondoltuk, luxus volna százötven forintos film után olyan házban letuszkolni egy borjúmirigyet erdei gombamártással, amit már kétszáz éve is francia udvarnak hívtak. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy a kövér májakat meg a zsíros csigákat csupán posztmodern manírból eszik a francia polgárok, mint ahogy mi realizmus-addikcióból a birkabelsőség-pörköltet.

Most kiderült, hogy a frankofóniának ez a kis budai szigete, amellett, hogy hangulatilag ügyesen ötvözi a Szajna-parti karikatúragalériáknak, az Ecseri piac tonettárus-sorának, egy párizsi motel éttermének, egy pinceborozónak, valamint egy kisvárosi szociokulturális animációs módszertani központnak a hangulatát - és ez mind semmi, mert hamarosan egy jazz-kerthelyiség is üzemel majd -, sőt kétségbeejtően ízletesre sikerül jó néhány fogás, még csak nem is az a hely, amire hónapokig kéne spórolni. Feltéve persze, ha nem három bélpoklost hív meg az ember vacsorázni, mert az adagok mérete követi a népi szokásokat, ami egy pocakos magyarnak csak epegörcs után nem probléma. A szezonkajákon kívül, mint például a ratatouille (lecsó franciásan), amit nehéz lenne zukkini nélkül elkészíteni, van jó pár állandó ételszenzáció a műsoron. A hagyma- és a kagylóleves, a vaddisznósült erdei gombával, a baszk csirke, a fokhagymás csiga, a békacomb, a roston sült lazac meg a vadkacsa erdei gyümölccsel függésbe hozott már néhány állandó vendéget, mondjuk azt a kétezer francia férfit, aki jelenleg Magyarországon él, és akikhez elég hímsoviniszta módon viszonyítják az itteniek a francia diaszpórát. Kipróbálásukra, mármint az ételekére, nagyobb társasággal biztos módszer a forgószínpados forma, azaz ki-ki belemászik a másik tányérjába, mert az csak egy tévhit, hogy ezt nem illik. Senki nem szól érte, sőt a pincér grátisz táncot lejt a tálcával az asztal körül, miközben hallani akarja a dicsérő megjegyzéseket.

A tulaj egyedül keveri a valaha nálunk is honos, titkos házi receptek alapján öt-hat órán át is készülő pástétomokat (ebből az intézet kávézójában is fellelhető néhány adag). Ha ezeket valaki meg meri kóstolni, rájön, hogy Sartre talán még ma is szakácskönyveiről lenne híres, ha ezzel kezdi, mert ennek semmi köze a lét hiábavalótlanságához, ez a tarka lét maga. Nekünk pedig a nagy átállásban és összevissza evésben enyhe gyomorrontás jutott, ami mégiscsak jobb, mint a fejtörés.

- sisso -

Árak

Ételek:

kagylóleves 350 Ft

hideg libamájpástétom 1200 Ft

házipástétom 350 Ft

mézben pácolt libamell 950 Ft

roston sült lazac 1200 Ft

csőben sült karfiol 150 Ft

Italok:

házibor (Nagyrédei,

Szekszárdi) 800 Ft/l

sör Kronenburg 350 Ft/korsó

250 Ft/pohár

ánizspálinka (Pernod,

illetve Ricard) 700 Ft/feles

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.