Mint otthon

publikálva
1999/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Budapest nyolcadik kerületében semmi sem feltétlenül az, aminek látszik. A környéken cirkáló lesötétített BMW-ben például egyáltalán nem biztos, hogy feltételesen szabadlábra helyezett stricik dolgoznak. Lehet, hogy csak egy vidám baráti társaság õk, akik éppen egy régi osztálytárs házassági évfordulóját ünneplik, miközben a sofõr krónikus kötõhártya-gyulladástól szenved. Az út szélén ácsorgó lányok pedig anatómiaszigorlatra készülõ orvosi egyetemisták, akik két tétel között leugrottak az utcára, hogy kiszellõztessék egy kicsit a fejüket.

Bp. VIII., Kiss József u. 6.

Nyitva: 10-24-ig

A Kiss József utca 8. szám alatti étterem hatalmas Pizzéria feliratáról egy panelekben gondolkodó embernek például biztosan az jut eszébe, hogy ezen a helyen pizzát lehet enni. Az ilyen fantáziátlanok nem ritkán megmakacsolják magukat, és nem tágítanak földhözragadt tervüktõl. Egyszerûen nem akarják megérteni, hogy pizza legfeljebb csak a szemközti közért mirelitpultjában található. Nyomatékos kérésükre persze átugrik a felszolgáló egy adagért, és ha minden kötél szakad, még meg is sütik neki. De pizzaevõ ember legyen a talpán, aki a vendégek szúrós, megvetõ pillantásai között képes jóízûen elfogyasztani a terméket.

A mediterrán színekben úszó, kifogástalanul tiszta Pizzéria kisvendéglõ törzsvendégei általában környékbeliek, ezért általában nyugodtan viselkednek. Az a furcsa szokásuk alakult ki, hogy amint elhelyezkednek az asztalnál, udvarias modorban, de határozottan, ellentmondást nem tûrõen közlik a felszolgáló hölggyel, hogy hátszínt kérnek tejszínes-borsos mártásban.

Mi sem kértünk étlapot. Túravezetõm évek óta Kiss József utcai lakos, ezért a belépés pillanatában, szinte még az ajtóból leadta a két adag hátszínrõl szóló rendelést tejszínes-borsos mártásban.

Az ételre jó negyedórát kellett várni, eközben megnyugodva értesültem arról, hogy az utca szemközti oldalán található Afrikai Népmûvészet feliratú bolt egy titkos kuplerájt fedez. Az átellenes oldalon, a night club elõtt békésen ácsorgó kidobó pedig alapjában véve egy rendes tag, még akkor is, ha mindig található nála legalább egy darab Magnum.

A hátszín megérkezett, és mondhatom, hogy ilyen pompás étket régen ettem. Az adag meglehetõs, a hús puha, az öntet királyi. Pedig elsõ ránézésre is meglehetõsnek, puhának és királyinak látszott.

Kovács Róbert

publikálva
1999/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...