Óváros Restaurant, Veszprém, Óváros tér 14., nyitva: 11-23-ig
Enyhe Fintor Klub, Veszprém, Szeglethy u. 4., nyitva: hétfőtől szombatig 14 órától
- Itt van egy kurva jó étterem - mondja ugyanő, miután pozitív rásegítéssel kitettük a leállósávra/-ba a stopos lányt, aki még a Denim Fájeren nevelkedett holdjáróknak is mutatott valami újat, és tényleg, első látásra úgy látszik, minden rendben van, lesegítik rólam a szakadt motorosdzsekit, helyemre kísérnek, milyen jó is nekem.
Az Óváros Restaurant étlapján kuszkusz, rég láttam ilyet, talán Szekszárdon legutóbb, mindegy, megrendelem. Nem kellett volna, a kuszkusz nem kuszkusz, leginkább egy sóletbe álmodott faggyús rizsre emlékeztet. Mindegy, van, aki ezt is megeszi.
Az Enyhe Fintor Klub egy mesterséges völgyben épült, illetve inkább létesült, mert szerintem már előtte is székelt ott valami, gondolom, egy műtrágya-forgalmazó kft központja vagy az önkormányzat ideiglenesen munkanélkülieknek létesített bábszínháza, ami aztán higiéniai és gazdasági okokból megszűnt, ám mielőtt beszántották volna egy lefektetett Csiszár Jenővel, még felajánlották a helybeli fiataloknak, akik éltek is vele.
Az Enyhe Fintor Klub egy jó hely, ezt sietek leszögezni, én annak idején Miskolcon ennek is örültem volna, mint őstermelő az APEH-ellenőr infarktusának, és még most is olyan otthonos, nagyjából és inkább csak ránézésre legyalult asztalok, a pult mögött alkoholtartalmú italok és egy megszeppent ember, aki az áfás számla fonéma hallatán tetániás görcsöket és könyörgő tekintetet produkál, majd azzal próbálja menteni a helyzetet, hogy akkor inkább körbebiciklizi a Velencei-tavat és/vagy bizonytalan, de eredményes házasságra lép a másod-unokatestvérével, amit nagylelkűen elhagyatok vele, és benézek a nagyterembe, ahol acid. Táncolnak, ami jó, régebben még én is táncoltam, amikor nem voltam ilyen kövér, lusta és cinikus, egészen pontosan a táncparkett ördöge voltam, speciális figurámként a letépett függönnyel képzelt hiúzokat hajszolni-t tartották számon megyeszerte.
Az Enyhe Fintor Klub egy nagyon jó hely, bár lehet, hogy ezt már említettem. Igaz, a mosdó - ahogy eufemisztikusan nevezzük, de persze hugyozni is ott lehet - kint van, mintegy másfél napi járóföldre egy gyors lábú vendégnek, akit viszont minden bizonnyal kárpótolnak a sétáért az értő és kifejező firkák a falakon. Szerencsére enyhe a tél, a veszprémi El Ni-o kegyeltjei vagyunk, és úgy érünk vissza a fentebb már körvonalazott objektumba, hogy a dupla - és meglehetősen olcsó - viszkink még hideg, a talán nyolcvannégyben elkezdett No Mercy szám még mindig szól, úgyhogy óhatatlanul megfordul a fejemben, az előbbi távolságbecslésem túlzott lehetett. Nincs az másfél, nincs az járóföld, tényleg félek.
Szeretnék itt fiatal lenni, szeretnék itt. Jó itt a fiataloknak, mert lejárhatnak az Enyhe Fintor Klubba, ahol a motorozás kivételével minden Bada Dada által felvázolt kibontakozási lehetőség adott, úgymint csajozás, bulizás, és szerintem motorozni is lehetne, ha a kolléga hagyna, de jelentőségteljesen az órájára néz, és azzal sokkol, hogy tizenöt perc múlva indul, beszállunk a nagy, fekete autóba, de végleg.
Az Enyhe Fintor Klub tényleg egy baromi jó hely - mondom neki, de tudja, úgyhogy belelép a gázba, és mintegy kilencvenkét kilométeres átlagsebességgel elkezdünk araszolni Budapest felé.
Para-Kovács Imre
