A méltán divatos, Angliából importált régiséggiccsek egy-egy mintadarabja is a hatás szolgálatába szegődött.
Fehér csempék borítják a falat, a mennyezetet nád - ilyen kombinációt még a nagyon kreatív albérletezőknél se láttam. A Micimackó-galaxis egyik igen szép példánya, a Micimackó-falióra ad némi bájt a tizenöt négyzetméteres helynek. Apró, galériákból ismert halogénes lámpák merednek ki a nádszálak közül, ez sem mindennapi látvány: ilyennek képzelek el egy a Káli-medencében lévő pajtagalériát.
Szenesvasalók, dísztökök teszik barátságossá a Főzelékfalót, pedig az egy négyzetméterre jutó ebédelni szándékozók száma túllépi a napközik menzáján tapasztalhatót. Tíz ülőhely van, az ember kénytelen kapkodva magához venni az ebédjét. A főzelékek finomak, szögezzük le gyorsan. Sárgaborsó, lencse, tök, kelkáposzta - ezek a haszonnövények mind népmesék szereplői, de ez most mellékvágány. Az ínyenceknek a sóletet és a spenótot javasoljuk.
180 Ft a főzelék, 120 Ft a feltét (bélszínroló, csibe- és szójafasírt, göngyölt hús, kolbász stb.), de a kettő együtt 280-ba kerül csak, ami baráti árnak mondható. Alig drágább, mint ha vállalati menzákra szökne be a vállalkozó szellemű éhenkórász. Viszont van valami becsapós a dologban: ha a tisztelt vendég kér még két szelet kenyeret, plusz egy üdítőt, akkor máris 400 forintnál tart.
Mákos és diós tészta is kapható, ezekért csak 150 forintot kell leszurkolni, míg a frankfurti levesért 160-at. Ha szerencséje van a vendégnek, kifoghatja a mákos nudlit is, ami 200 forintba kerül.
A palacsintákért (túrós, kakaós, fahéjas, nutellás) csak 50 forintot kérnek - ez kimondottan olcsónak mondható, csakúgy, mint a gyümölcsrizs a maga 180 forintjával. A hely arra van kitalálva, hogy jóllakjon az ember.
A leveseket nagyon gusztusos kerámiaedényekbe töltik ki, elfogyasztásuk után pedig kár is lenne más étkekkel kísérletezni. Itt már a levestől is tökéletesen jóllakik az ember, akkora adagot kap. Tény, hogy naponta idejárni olyan unalmas egy idő után, mint egy kiszáradt, porlepte mocsár, de a főzelékfüggők máris zarándokhelynek kiáltották ki. Remekül működik az ételhordó-szisztéma: minden harmadik betérő egyen műanyag dobozkával érkezik, nyilván a főnökének viszi.
Meglepő, hogy mennyi diák, klónozott szőke, körúti butikeladó és szolizós biztonsági őr jár ide. Valahogy a politikailag aktív kisnyugdíjasokra számítottam belépés előtt.
A hangulatért nem számolnak fel pluszpénzt, pedig a Főzelékfalónak igazi békebeli hangulata van, és elegánsabb is, mint a legtöbb hatodik kerületi kifőzde. Akiknek a nemtetszését a gyorséttermek megbízhatóan kivívták, azok otthonra lelnek itt.
Poós Zoltán
