Halászos tavasz (Dunakömlődi Halászcsárda)

  • 1998. május 14.

Tranzit

Ismerünk számos létállapotot, amikor mindenkiből, a legelvetemültebb anoreksziásból is, előtör a kulináris fenevadja, a mély-gourmet. Legtöbbször társaságban, pláne idegenek előtt. Ilyenkor előbb-utóbb, lévén menthetetlenül szárazföldi patkányok, a hal kerül szóba. Átesve a mélytengeri kalandok kötelező hazugságkűrjein, hamarost terítékre kerül a halászlé. Szeged, Baja, Külső-Légszesz utca, röpködnek a kultikus helyek. Paks, böki ki egy utánjátszó jelölt, s tényálladék, hogy a 6-os út mentén a magyar atom fővárosa két hagyományosnak is mondható objektummal dicsekedhet. Ám erre egy emberként hördülnek a dörzsöltebb abroszkalózok, hogy van ott egy másik hely is, na nem jut eszembe hirtelen, de híresebb is, meg jobb is, itt van a nyelvemen (persze rögtön az íze mellett). Na ez: Kömlőd.
Ismerünk számos létállapotot, amikor mindenkiből, a legelvetemültebb anoreksziásból is, előtör a kulináris fenevadja, a mély-gourmet. Legtöbbször társaságban, pláne idegenek előtt. Ilyenkor előbb-utóbb, lévén menthetetlenül szárazföldi patkányok, a hal kerül szóba. Átesve a mélytengeri kalandok kötelező hazugságkűrjein, hamarost terítékre kerül a halászlé. Szeged, Baja, Külső-Légszesz utca, röpködnek a kultikus helyek. Paks, böki ki egy utánjátszó jelölt, s tényálladék, hogy a 6-os út mentén a magyar atom fővárosa két hagyományosnak is mondható objektummal dicsekedhet. Ám erre egy emberként hördülnek a dörzsöltebb abroszkalózok, hogy van ott egy másik hely is, na nem jut eszembe hirtelen, de híresebb is, meg jobb is, itt van a nyelvemen (persze rögtön az íze mellett). Na ez: Kömlőd.

És valóban. A halászcsárda a 6-os út egy frivol kanyarulatában fekszik, önerőből észre sem vehető, akár délről, akár északról próbálja megközelíteni az ember, hirdetőtáblája úgyszólván nincs, egyetlen lehetőségként marad a csikorgó fékezés és az azt követő farolás, majd fakultatív programként a frontális ütközés túlélése/túl nem élése, illetve a halászléfogyasztás.

Utóbbi a jobb, ez kétségtelen, bár ne feledkezzünk meg arról se, hogy az előbbi viszont lényegesen szálkamentesebb. A kömlődi intézmény halászlevéből, a benne fellelhető halcsontokból fűzőt álmodhatnánk nagyatyánk maczájának dereka köré, de enyvet is lehetne belőle főzni és viszont. Ráadásul, bár ez nem biztos, hogy így van, de mégis valószínű, esetleges balesetünket követően nem keveredünk olyan környezetbe, amelyet a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, az új gazdasági mechanizmus ígéretektől zsongó napjaiban álmodtak meg. Akár pokolba, akár mennyországba, akár intenzívre kerülünk, látóterünket szomszéd haldoklók, illetve felhők vagy üstök színesítik a matyó nehézipar fénykorát idéző miegymások helyett, körülöttünk angyalok, ördögök, kedvesnővérek szorgoskodnak majd, nem pedig az egykedvűséget baljós tekintettel ellensúlyozni kívánó pincérek, valamint a zenei jellegű műsorféleség kétszemélyes szolgáltatógárdája, a zongoragép és a dobgép virtuózai; a társaság tehát az előbbi esetben lesz a megfelelőbb (bár a budapesti Fiumei Imre úti balesetiben volt egy Erzsike nevű nővér, akit a pokolból küldtek vissza, mert a sátán sikítófrászt kapott a láttán).

De talán térjünk vissza a tárgyra, a kömlődi halászcsárda halászlevére nevezetesen, hazánk és ezen belül a 6-os út tagadhatatlan ékkövére, meggondolatlanul kiforralt, később keservesen megbánt Tolna, Baranya, sőt Bács-Kiskun megyei kiruccanások ürügyére: mely, meglehet, csak ezen a baljós, a Stadler-birodalom végromlását hozó vasárnapon bizonyult halszálkatemetőnek.

Vagy biomasszának

Mostanában ilyesmivel ijesztgetik egymást meg a pulyákat Üröm- és Pilisborosjenő-szerte. Szó se róla, a kömlődi létesítmény chefje minden bizonnyal olyan mestere a halászlé-készítésnek, amilyen rajta kívül csak Hany Istók és Mme Pompadour fattya lehetett volna, művének még romjaiban is tetten érhető egyfelől a hagyományok köteles tiszteletének, másfelől a vízimítoszoknak és a buja képzelőerőnek megannyi pajkos kísértete - ám a készítmény maga áldozatául esett korunk egyik alapvető rákfenéjének, az utókalkulációnak. Annak tehát, hogy a konyhai halászlékondérnak az alját is feltálaljuk.

Halászlét elbaszni, az olyan, mint amikor valaki orrba rúgja a nagymamáját. Nem véletlen, hogy Krúdy Gyula Utolsó szivar az Arabs Szürkénél című novellájában (melyben a szerző a resztlik elfogyasztásának metafizikáját taglalja) halászléről mukk sem esik, holott tepertőtől a maniaco-depressióig terítékre kerül ott a magyar gasztronómia úgyszólván hiánytalan spektruma. Persze kár volna veszni hagyni a drága pénzen beszerzett alapanyagot, a Föld egyébként is kihalófélben, ki tudja, akad-e még ponty a holnap kivetendő hálóra, akad-e háló még holnap stb.? A halászlét elpackázó azonban a becsületével játszik, hazárd módjára méghozzá. Bukása megérdemelt.

Halászcsárdához képest a halételek oly csekély választékával találkozni az étlapon (melyen egyébként a számos finomság mellett két légy is található: igaz, ezek hamarosan elrepülnek a menükártyáról), hogy már-már arra kell gyanakodni, a hálószaggató népség kifejezetten rühelli az effélét. Ez annál is inkább igaz lehet, mert nagyon kevés cipészt ismerünk, aki naponta gojzervarrottat vacsorálna, hogy a kábelfektetőket és targoncásokat most ne is abajgassuk. A kömlődi haltál - nekrológnak is beillő neve ellenére - konkrétan három méreten aluli rántott gnómot -rántott paptetűt, panírozott snecit és tornacsukát á la Parisienne - tartalmaz. Fogas nem volt, e tény annál is elszomorítóbb, mert nem elég, hogy nem tudtuk hova akasztani a kabátunkat, még az amúgy is elég unalmas pontykészítmények egyeduralmát is jelenti, ami azért elég vicces. Volt viszont tonhal, ebben az ipari környezetben, Pakstól úgyszólván macskaugrásnyira, elképzelhető, hogy az egykor legendás Balti-tenger menti halételgyárak kiapadhatatlan készletéből.

A desszertlista zenitjén vitathatatlanul a dejós palacsinta fénylik, a pincér átszellemült képpel kínálja, csettint is hozzá a nyelvével, ám a dejó próbája az evés. Pedig milyen jó lenne, ha csak lakmuszpapírral kéne vizsgálni. A szakács megpróbált mindent, még igazi dióhéjat is, bár lehet, hogy egyszerű betontörmeléket is kevert a dejóba. Felejthetetlen.

De fölösleges tovább ragozni, aki bele akar csapni a dejóba, álmai földjére érkezett.

Az amúri partizánok

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.