A belvárosi Falk Miksa utcában a Nemzetbiztonsági Hivatal bejárata előtti területet kamerák figyelik. Hétköznap kora délután. A közlekedési táblához kikötött kerékpárhoz egy férfi közelít, fején usánka. A kezében tartott erővágóval egy mozdulattal kettészeli a biciklizár drótkötelét, a kerékpárt arrébb tolja, felszáll, és kényelmesen elteker. Kisvártatva befut a tulajdonos is, dermedten álldogál, majd kezeit szerencsétlenül lóbálva bukósisakos fejét az oszlophoz ütögeti. Valamivel később a Deák téri templom előtt másik áldozat fékez, járgányát leköti, és megy a dolgára. Egy fél perc sem telik bele, a tolvaj előkászálódik, vág, és viszi a nyereményt. Étvágya azonban csillapíthatatlan, a Moszkva téri óra alatt leparkolt biciklit álldogálók gyűrűjében operálja le. Ahogy a zsákmánnyal elsétál, ketten tűnődve néznek utána.
Mindezt a Tolvajfogó Társulat (TFT) által leforgatott oktatófilmben látjuk, melyben hasonló eseménysorozatnak lehetünk szemtanúi a Kecskeméti utcai rendőrőrsnél, a Vörösmarty téren, egy templomnál (Bazilika) és egy gyereknapi rendezvényen (Millenáris Park) is. A YouTube-ra feltett filmekben természetesen maguk a készítők játszanak, a rejtett kamera saját kerékpárjaikat és a védelmükre vásárolt eszközöket veszi, csakúgy, mint a többi, bizonyos lakattípusok és a célszerszám drámaian rövid küzdelmét ábrázoló filmetűdben.
"Kerékpárt lopni Budapesten nemcsak egyszerű, de teljesen veszélytelen is. A bringádra csak te tudsz vigyázni, ehhez elsősorban jó lakat kell" - mondja Halász Áron, az egyik filmkészítő. A TFT-t az alleycat.hu bringás oldal és a Critical Mass néhány bloggere alapította, az apropó sok dühítő eset után végül egy különösen becses gép eltűnése volt. Eleinte tényleg tolvajokat akartak figyelni és összefogdosni, de hamar rájöttek, hogy néhány tettenéréstől aligha omlik össze a lopott járművek piaca. Ezért energiáikat inkább a tájékoztatásba fektetik, egy károsult iparművésszel kiegészülve elkészítették a
"Szemed féme"
szórólapot, lakatokról szóló útmutatóval. Ezeket a tavaszi és őszi felvonulásokon osztogatják, a városban a gyenge minőségű zárak tulajdonosainak kerékpárjára is ráakasztják. Közben a honlapon (criticalmass.hu/lakat) a felhasználók bejegyzéseivel "egyre szaporodik az okosság": a képtár, a tesztek, filmek, jó tanácsok révén minden vonatkozó vagyonvédelmi kérdésre találunk választ. Áronék tapasztalata: "A lakatok jó része semmit sem ér." A leggyakrabban használt, acélszálakból csavart sodrony- vagy spirállakat a legkönnyebb préda, vastagságtól függően egy vagy két erőteljes mozdulattal lemészárolható. Ugyanez áll a közkedvelt, úgynevezett gerinclakatokra is, ahol az acélsodronyt kis hengerek takarják és védenék, hogy ne lehessen a drótköteghez hozzáférni. Ez tíz-tizenöt másodperc pluszmunkát ad a tolvajoknak.
Sokkal tovább marad meg a biciklink, ha megedzett acélszemekből álló igazi láncot vásárolunk. A vászonnal borított fém súlyos és ijesztő kiegészítő, hosszúsága miatt viszont nagyon sok helyre tudjuk a bringát kikötni. A láncot csak a flex viszi (kivéve, ha a lánc a barkácsáruházban kapható kerti darab), de sikoltó munkagépet nem szívesen használnak az utcán, főleg, hogy ennyi idő alatt húsz másik bringát haza lehet tolni. Másik mentsvárunk az "U lakat", vagyis a hajlított, tömör fémrúd. Kicsi az átmérője, ezért kevesebb helyen lehet vele parkolni, de már egy négyezer forintos "no name" darabot is egy óra szétfűrészelni, hogy a hangzavart és a többnapos izomlázat ne is említsük. Állítólag néhány olcsóbb típust szét lehet feszegetni; jégoldóval, savval tönkretett selejtes zárszerkezetekről is hallani, de ezek mind strapás és bizonytalan kimenetelű történetek. A pesti tolvajok a jelek szerint a jó hosszú erővágóban hisznek, amelyet némelyik hegedűtokban cipel magával, ilyenkor a biciklit egy másik kolléga néhány perccel később tolja el. Persze nem haboznak, ha egy úgynevezett körkulcsos zárral találkoznak, ezt ugyanis egy filctoll kupakjával ki lehet nyitni, vaksötétben is. A lánc és az U lakat egyaránt 4-5 ezer forinttól indul, a csúcsminőségű ötvözet az utóbbiból 30 ezerbe is kerülhet.
A legjobb lakat sem ér azonban semmit, ha a bringa kikötését elbénázzuk. Először is mindig kell egy fix pont. Ha a bolt előtt a kerékpárt hanyagul a falnak támasztjuk, és csak a kereket kötjük össze a vázzal, hogy ne lehessen vele elgurulni, akkor majd vállon vagy egy kocsi csomagtartóján viszik el. Ha csak egy lakatot használunk, mindig a bicikli vázát kössük oda valamihez, de jól nézzük meg, hová. A "Demszky-karó"-ról egy mozdulattal leemelik, a fővárosi közlekedési táblák oszlopainak egy részét könynyen ki lehet szedni a helyükből, a túl vékony fát kézzel eltörhetik. A járdára parkoló autók ellen használt körúti korlátokban bízhatunk, de a biciklitárolóknál legyünk óvatosak, mert ha csak a könnyen leszerelhető kerék a rögzítési pont, a bicikli többi részét tálcán kínáljuk. A gyors záras kereket egy hosszú lánccal védhetjük, a kulacsot és a lámpát ne hagyjuk ott ajándékba.
A védettebbnek gondolt gang, udvar, pince ugyanolyan vadászterület, mint a nyílt utca. A városon belül különösen sok tűnik el a szórakozóhelyek elől, de például a Műegyetemnél is jelentős mennyiség cserél gazdát. A lopott holmi
szinte bántóan olcsó,
Áronnak tavaly a bölcsészkar előtt egy futár kínált bringát tízezerért, pedig a tízszeresét érte. A tolvajok nem feltétlenül szakemberek, és a vevői igényekből kiindulva elsősorban a látványra mennek, egy olcsó, de menőnek tűnő bringa pont akkora veszélyben van, mint a félmilliós. A mountain bike a legnépszerűbb, ebből egy bizonyos állapot felett szinte minden kelendő. A nagyon drága biciklik egy része alkatrészenként hasznosul, a káresemény bekövetkeztével érdemes az internetes piacokon (vatera.hu, bikemag.hu) körülnézni, hátha egyes jellegzetes darabjait valaki ott kínálja. A lopott versenygépek, városi biciklik, régebbi jószágok inkább egyben, az utcán vagy a piacokon hasznosulnak. A Verseny utcai piacra az árusok szerint rendszeresen érkeznek gyanús szállítmányok, a TFT-s csapat is talált már ott a neten fényképpel köröztetett kerékpárt. Egy bicikliboltos szerint a Petőfi csarnok bolhapiacán, nagyobb vidéki vásárokban sem haszontalan körülnézni, a luxuskategória külföldön is végezheti. Hogy a tolvajok közül mennyi a magányos vadász és ki valamilyen hálózat tagja (és hogy egyáltalán vannak-e ilyenek), arról keveset tudni, a hírek szerint a Kultiplexnél pár éve a futárok elkaptak egy srácot, akinél a rendőrök utólag óriási halom árut találtak - ekkora mennyiség begyűjtése és terítése csapatmunkát kíván.
A lopott kerékpárok számáról nincs statisztika, a rendőrségen pedig csak akkor hallgatnak végig, ha tudjuk a vázszámot is (ezt alul, a középcsapágynál találjuk). Sokat így se várjunk tőlük. Ha netán hónapok múltán valaki fütyörészve teker szembe hajdani kedvencünk nyergében, ne essünk neki új láncunkkal, könnyen lehet, hogy jóhiszemű vásárlóval van dolgunk. Viszont megállíthatjuk és alkudozhatunk, ilyenkor jobbak az esélyeink, ha tettünk feljelentést, és erről papír is van, vagy tudunk mutatni közös fényképet a régi szép időkből. A megelőzésben az egyedi ismertetőjegyek szaporítása is segíthet. Van, aki azért matricázza tele a vázát, mert akkor nem látszik a márkajel, a feltűnőbbet pedig mindig nehezebb elpasszolni. Egyesek a nevüket gravíroztatják bele az alkatrészekbe, de ez tényleg csak akkor ajánlható, mint általában a tetoválások: sírig tartó szerelemnél. Így ugyanis elég nehéz lesz eladni a biciklit.
Linder Bálint
Bringaexpó a Szimplában
A romkocsmában megtartott szombati börzén, a tavasz, no meg a Critical Mass miatt nagyobb érdeklődésre számítok. Az első eladó tárgy, amit észreveszek, egy rózsaszín plüss - a felirat szerint - popsimelegítő, de van néhány ruhácska is bicajos lányoknak: bő topok, festett lánckonzol díszítéssel, no meg buggyos nadrágok, amelyek persze csak térdig érnek, hogy ne akadjon be a száruk a váltóba.
Helypénz nincs, bárki szabadon árulhat bármit, gyorsan leparkolok én is középen; aztán rájövök, hogy addig nem kéne eladnom magam alól a gépet, míg nincs helyette másik. Rövid terepszemle után kiderül, hogy túlságosan szerény a kínálat: városi, országúti és versenybringák, Mountain Bike-ok és gyerekbiciklik, 15 és 100 ezer forint közötti áron; no meg külön vázak, alkatrészek. A felhozatal nagyobb részét két tapasztalt róka biztosítja, előttük úgy tizenöt jármű. Kinézek egyet, elviszik előttem, kinézek egy másikat, de az nehezen gurul, egyébként sem tudok megbarátkozni a kontrás fékkel - túlságosan összekötődik a fejemben gyermekkori BMX-emmel, na meg testem folyamatos kékre-zöldre zúzásával.
A nosztalgiázás után találok egy szép példányt, élvezem, hogy nem mond nemet, és még a tempó sem túl gyors neki. Alkudni próbálnék, de valaki más magasabb árat mond, és elviszi. Már fél óra múlva megbánom. Öszszefutok egy ismerőssel ("Te is azért keresel bringát, hogy legyen mivel tekerned holnap?"), magyarázkodom, hogy már régóta váltani szeretnék. De a kínálat nem akar bővülni; inkább csak vevők érkeznek. Idővel befut egy tetszetős darab, a gazdája cserélni akar, persze nem az enyémre; naná, én sem cserélnék velem. Kérdezem, ha nem jön össze a csere, eladja-e: persze, de csak hétfőn, valamit hajtani kell a CM-en is. Arra gondolok, jobb lenne a Critical Mass után megtartani a vásárt, talán többen próbálnának megválni feleslegessé vált (?) bringáiktól.
