Volt egyszer egy város, Budapestnek hívták, nappal szürke pacni képét öltötte magára, és az avatatlan szemlélő könnyen eshetett abba a tévedésbe, hogy főként ebek lakják, míg az avatott szemlélő jól tudta, hogy lakói az úgynevezett lakóság képviselői. A lakóság kétféle alaptípusba volt osztható, úgymint pincér típusú (mézmázfény ajak, szögtekintet, fürge ujjak), valamint rendőr típusú (), ám a fenének se volt kedve osztogatni őket ilyen meg olyan csoportozatokba, ha egyszer mindketten ugyanazt akarták. A pénzedet. Ez volt Bp. nappal; aztán leszállt az éjszaka, és a balkánszürke flaszter helyét egy másik, virgonc és baljós csillogású világ vette át. A budapesti éjszaka. Nyugodjék békében.