San Remo

  • 1997. május 1.

Tranzit

San Remo Ristorante PizzeriaBudapest II., Török u. 6-8.Nyitva: 12-24Tel.: 212-1991Autentikus olasz kajából régóta nem olyan elkeserítő a felhozatal, mint a pangás éveiben, de az olasz ételekről minimális magyar tudja csak, hogyan is jók; a borzalmas menzai bolognaikon felnőtt nemzedék csak pillanatnyi elmezavarban megy olasz étterembe.A San Remóban legalább olyan jó a szakács, mint a stabil viszonyítási pontnak tekinthető Okay Italiákban, a részletek azonban lényegesen kidolgozottabbak.
Nincsenek nyomasztó, neoprimitív festmények a falon, látszik, hogy elemében volt a belsőépítész, az abrosz púdersárgája, a folyékony tapéta, a szalvéta kékje tisztességesen ki van találva, és a drasztikus lopási fogyás miatt magyar menedzsmentű étteremben nagyon ritka az ennyire minőségi eszcájg. Az étterem szekciót a faburkolatok Paganinije bélelte, rejtett szagelszívás, amit akarsz. És a kaja!!! Vigyázni kell, kivel megyünk, mert ha az illető tudja értékelni a jót, és elégedettségének hangos hmmm!-mel ad hangot, könnyen állandósult üvöltésbe fullad az este.

A minestrone felejthető, a kis pirított kenyérkékre halmozott paradicsomdarabkás előételt viszont vétek kihagyni, csakúgy, mint a salátát, amibe feltétlenül kérjünk rucolát (Erica sativa), mert az még magában is életélmény, hát még az extraszűz olívaolajjal és a kifogástalan borecettel.

Kár, hogy a pincérlány a jelenleginél csak úgy lehetne pikírtebb, ha baseballütővel szolgálna fel, és hozná a skinhead haverjait a kőbányai sejtből. A saláta és a főétel közé érdemes bepasszírozni egy kis tésztát (rövid cső borjúraguval, tíz pont), és már jöhet is az olasz steak, olívaolajban sütött marhadarabkák rucolalevélkékkel, újabb, az előételhez hasonló összetételű saláta kíséretében. Ezután szuszogjunk egy kicsit, majd nézzük végig higgadtan a hűtőszekrényt: a tiramisuból baj nem lehet, a reszkető panna cotta eperöntettel már a kéjgyilkosság határát súrolja, érdemes kipróbálni a többi, kevésbé ismert olasz fehér tornyocskát is.

A San Remóban a nálunk ismeretlen Café Pelé nevű kávét adják, ami valószínűleg a fekete gyöngyszemről nyerte a nevét: kérjük a rövid, espresso verziót, aminél finomabbat Itáliában sem kapunk, a dizájnos csészéről nem is beszélve.

A pizzeria-kültéren tökéletesen nyomon követhető az olasz szemlélet, mely szerint a pizzásfiú a mediterrán negyedik kaszt, meglehetősen lenézett műfaj: a terem berendezése és a falak felületkezelése egyaránt hagy maga után kívánnivalókat. A pizzásfiú azonban harcol az előítéletek ellen, kifogástalan teljesítményt nyújt még olasz viszonylatban is. Az árfolyam valamivel az átlag fölött (nem tudom például, két kólából és egy széria Lipton teából miként lett a számlán 1500 Ft-os italfogyasztás), de ahogy Ficktacker doktor mondta, hol kapsz ilyet harmincötezer líráért?! Ha a pincérlányt elküldik egy Emberi kapcsolatok a vendéglátásban tanfolyamra, a San Remo még sokra viszi.

- winklair -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.