1956. március 31-én született Angus Young, az AC/DC gitárosa. Ugyanezen a napon három budapesti orosz nyelvű gyűjtemény összevonásával létrejött a Gorkij Könyvtár, és miközben a magyar magkémia jeles képviselője, Imre Lajos akadémikus egy nemzetközi kongresszusra Moszkvába utazott, még mindig ugyanezen a tavaszi napon "műszakrendőri vizsgát" tett az UV villamos.
*
Írásunknak ez utóbbi a tárgya, ez a maga sajátos módján too old to rock and roll, too young to die benyomást keltő, éveit öntudatosan viselő jármű. Ötvenedik születésnapját első szolgálati helyén, a 2-es vonal Jászai Mari téri végállomásán ünnepelte, riporterek és fényképészek, ingyen krumplicukor, tejkaramella és kiváló minőségű medvecukor - alias bocskorszíj -, továbbá lelkes érdeklődők társaságában, akik aztán ki is próbálhatták a járművet, átélve a tudatos és elmélyült villamosozás ritkán adódó élethelyzetét. Másnap is. Harmadnap viszont már a Moszkva téren lépett föl a jármű, mintegy ellenpontozva az új Siemens-modellt, a Combinót, közeles (2007-ig bekövetkező) eltűnésének közvetett okát. Arról a típusról beszélünk, amit - most még - például a Deák téren láthatunk érkezőben vagy indulásra készen, a 47-es és 49-es vonalán. 1965-ig összesen 375 darabot gyártottak belőle. Fénykorát a Nagykörúton élte, a 4-es és 6-os viszonylaton, míg 1978-ban le nem cserélték a szintén magyar (Ganz) gyártmányú, és ott már szintén nem sokáig látható csuklósokra. A Combino által kiszorítva ez utóbbiak váltják föl most a még megmaradt viszonylatain is, az UV-ből pedig néhány darabot megtartanak múzeumi tárgyként, netán nosztalgiafelhasználásra (egy is-kola is kapott egyet), a többit szétszerelik, beolvasztják.
*
Az a bizonyos, ötven évvel ezelőtti műszakrendőri, vagyis műszaki vizsga nem valami gyökeresen új fejlesztés eredményét volt hivatott elbírálni, hiszen az új villamos motorkocsi egy 1939-re kifejlesztett alapjármű, a "Stuka" vál-tozata volt. (A német vadászgép adott olyan hangot elzúgtában, mint emez fékezéskor - innen a közszájú elnevezés.) A "Stuka" külleme radikális változást hozott a korábbi, bumfordi, játékosabb hangulatú kocsikhoz képest, amelyek életteli csikorgással töltöttek meg kül- és belvárost, olyan, elképesztő helyeken kanyarogva, mint a Papnövelde vagy a Bezerédi utca, a Lövölde vagy a Klauzál tér. Azok a régi, háború előtti villamosok, homlokukon a féloldalasan elhelyezett, kerek számtáblával és az ívelt, átfordítható áramszedővel, pótkocsijukban a kétoldalt húzódó fapadokkal a hatvanas években még rendszeresen járták a maguk kényelmes, döcögős módján a külvárosi vonalakat. A sokféle elöregedő típus együttélése persze a mainál nagyságrendekkel nagyobb javító-szerelő kapacitást követelt meg: az iparosítással járó tömegmozgatás kényszere miatt muzeális darabokat is üzemben kellett tartani. Ráadásul több volt a viszonylat is: 1958-ban például 60, pontosan kétszer annyi, mint ma. Ezeket a régi villamosokat szorították ki lassan a "Stukák" és pótkocsis kombinációik, aztán, a hatvanas években eluralták a terepet az UV-k (az U a típusjel, a V meg állítólag távvezérelt voltukra utal, arra, hogy a vezető a hátul pörgő motort is mozgásba tudta hozni). Történtek próbálkozások a szállítható utasmennyiség fokozására, például csuklóssá építettek össze két motorkocsit plusz egy új középrészt, de a motorok nem bírták a terhelést.
Hogy mármost szép-e, szeretni való-e az UV villamos, ez mindenképpen vitatható. Nézhetjük úgy, hogy erőt sugároz, és karcsú homlokzata kecses, de láthatjuk bájtalanul esetlennek is. Az, hogy télen kegyetlenül hideg, nehezen megbocsátható hibája, és a talpat olykor minden határon felül túlbizsergető rezonancia sem melengeti az érzékenyebb lelkületű utas kedélyét. De ha már nem lesz, utólag biztos tetszeni fog, akár mozgó, akár ülő kalauzzal, akár - KN jelzéssel - kalauz nélkül emlékszünk rá.
A villamosbolond weboldala-kon (különösképpen: www.hampage.hu/kozlekedes/) számos apró részletet tanulmányozhatunk az UV-k kisebb-nagyobb változtatásairól, átalakításairól, amelyek egészen a kilencvenes évekig folytatódtak. Akik őrzik még éles szemű emlékeiket, felidézhetik a padlózat egykori farácsozatát, az ajtó fogantyúja fölött a pöcköt, amit a kézi nyitáskor le kellett nyomni, aztán vagy működött, vagy nem. És semmiképp se feledjük, hogy az UV villamosok adtak utoljára lehetőséget a lépcsőn (sőt: lépcsőn, fürtben, fél kézzel kapaszkodva, sőt: lépcsőn, fürtben, fél kézzel kapaszkodva és dohányozva) utazásra.
