Ötvenéves az UV villamos - Sínes történet

  • kovácsy
  • 2006. április 6.

Tranzit

1956. március 31-én született Angus Young, az AC/DC gitárosa. Ugyanezen a napon három budapesti orosz nyelvű gyűjtemény összevonásával létrejött a Gorkij Könyvtár, és miközben a magyar magkémia jeles képviselője, Imre Lajos akadémikus egy nemzetközi kongresszusra Moszkvába utazott, még mindig ugyanezen a tavaszi napon "műszakrendőri vizsgát" tett az UV villamos.

1956. március 31-én született Angus Young, az AC/DC gitárosa. Ugyanezen a napon három budapesti orosz nyelvű gyűjtemény összevonásával létrejött a Gorkij Könyvtár, és miközben a magyar magkémia jeles képviselője, Imre Lajos akadémikus egy nemzetközi kongresszusra Moszkvába utazott, még mindig ugyanezen a tavaszi napon "műszakrendőri vizsgát" tett az UV villamos.

*

Írásunknak ez utóbbi a tárgya, ez a maga sajátos módján too old to rock and roll, too young to die benyomást keltő, éveit öntudatosan viselő jármű. Ötvenedik születésnapját első szolgálati helyén, a 2-es vonal Jászai Mari téri végállomásán ünnepelte, riporterek és fényképészek, ingyen krumplicukor, tejkaramella és kiváló minőségű medvecukor - alias bocskorszíj -, továbbá lelkes érdeklődők társaságában, akik aztán ki is próbálhatták a járművet, átélve a tudatos és elmélyült villamosozás ritkán adódó élethelyzetét. Másnap is. Harmadnap viszont már a Moszkva téren lépett föl a jármű, mintegy ellenpontozva az új Siemens-modellt, a Combinót, közeles (2007-ig bekövetkező) eltűnésének közvetett okát. Arról a típusról beszélünk, amit - most még - például a Deák téren láthatunk érkezőben vagy indulásra készen, a 47-es és 49-es vonalán. 1965-ig összesen 375 darabot gyártottak belőle. Fénykorát a Nagykörúton élte, a 4-es és 6-os viszonylaton, míg 1978-ban le nem cserélték a szintén magyar (Ganz) gyártmányú, és ott már szintén nem sokáig látható csuklósokra. A Combino által kiszorítva ez utóbbiak váltják föl most a még megmaradt viszonylatain is, az UV-ből pedig néhány darabot megtartanak múzeumi tárgyként, netán nosztalgiafelhasználásra (egy is-kola is kapott egyet), a többit szétszerelik, beolvasztják.

*

Az a bizonyos, ötven évvel ezelőtti műszakrendőri, vagyis műszaki vizsga nem valami gyökeresen új fejlesztés eredményét volt hivatott elbírálni, hiszen az új villamos motorkocsi egy 1939-re kifejlesztett alapjármű, a "Stuka" vál-tozata volt. (A német vadászgép adott olyan hangot elzúgtában, mint emez fékezéskor - innen a közszájú elnevezés.) A "Stuka" külleme radikális változást hozott a korábbi, bumfordi, játékosabb hangulatú kocsikhoz képest, amelyek életteli csikorgással töltöttek meg kül- és belvárost, olyan, elképesztő helyeken kanyarogva, mint a Papnövelde vagy a Bezerédi utca, a Lövölde vagy a Klauzál tér. Azok a régi, háború előtti villamosok, homlokukon a féloldalasan elhelyezett, kerek számtáblával és az ívelt, átfordítható áramszedővel, pótkocsijukban a kétoldalt húzódó fapadokkal a hatvanas években még rendszeresen járták a maguk kényelmes, döcögős módján a külvárosi vonalakat. A sokféle elöregedő típus együttélése persze a mainál nagyságrendekkel nagyobb javító-szerelő kapacitást követelt meg: az iparosítással járó tömegmozgatás kényszere miatt muzeális darabokat is üzemben kellett tartani. Ráadásul több volt a viszonylat is: 1958-ban például 60, pontosan kétszer annyi, mint ma. Ezeket a régi villamosokat szorították ki lassan a "Stukák" és pótkocsis kombinációik, aztán, a hatvanas években eluralták a terepet az UV-k (az U a típusjel, a V meg állítólag távvezérelt voltukra utal, arra, hogy a vezető a hátul pörgő motort is mozgásba tudta hozni). Történtek próbálkozások a szállítható utasmennyiség fokozására, például csuklóssá építettek össze két motorkocsit plusz egy új középrészt, de a motorok nem bírták a terhelést.

Hogy mármost szép-e, szeretni való-e az UV villamos, ez mindenképpen vitatható. Nézhetjük úgy, hogy erőt sugároz, és karcsú homlokzata kecses, de láthatjuk bájtalanul esetlennek is. Az, hogy télen kegyetlenül hideg, nehezen megbocsátható hibája, és a talpat olykor minden határon felül túlbizsergető rezonancia sem melengeti az érzékenyebb lelkületű utas kedélyét. De ha már nem lesz, utólag biztos tetszeni fog, akár mozgó, akár ülő kalauzzal, akár - KN jelzéssel - kalauz nélkül emlékszünk rá.

A villamosbolond weboldala-kon (különösképpen: www.hampage.hu/kozlekedes/) számos apró részletet tanulmányozhatunk az UV-k kisebb-nagyobb változtatásairól, átalakításairól, amelyek egészen a kilencvenes évekig folytatódtak. Akik őrzik még éles szemű emlékeiket, felidézhetik a padlózat egykori farácsozatát, az ajtó fogantyúja fölött a pöcköt, amit a kézi nyitáskor le kellett nyomni, aztán vagy működött, vagy nem. És semmiképp se feledjük, hogy az UV villamosok adtak utoljára lehetőséget a lépcsőn (sőt: lépcsőn, fürtben, fél kézzel kapaszkodva, sőt: lépcsőn, fürtben, fél kézzel kapaszkodva és dohányozva) utazásra.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.