Interjú

„A bozótot választottuk”

Jane Petring nyelvtanítási szakértő

  • Orosz Ildikó
  • 2014. november 16.

Tudomány

A Montrealban élő szakember az English for the Environment (Angol a környezetért) programsorozat keretében több magyarországi városban tartott „zöld” műhelymunkát angoltanároknak az amerikai nagykövetség nyelvtanárokat segítő regionális irodája (RELO) meghívására.

Magyar Narancs: Veszprémben, az angolnyelv-tanárok nemzetközi szervezetének konferenciáján nemcsak workshopot tartott, hanem egy előadást is A lótuszvirág, a harkály és a méhek: a változás ügynökei címmel.

Jane Petring: Az idei konferencia témája Angol a változásért volt, amit „zöld” szempontból közelítettem meg. Napjainkban rendkívül fontos a biomimetika, az élő természetben kifejlődött, optimális megoldások átültetése a fenntartható műszaki gyakorlatba. Így került képbe a lótuszlevél, melynek mikroszkopikus kiemelkedéseiről például lepereg a víz, és magával sodorja a szennyeződéseket, és az ezt utánzó, öntisztuló felületek ma már a festékipartól az autógyártáson át a kórházakig rengeteg helyen megjelennek. A harkály koponyájának speciális felépítése bukósisakok tervezésében használható. A méhek pedig rengeteg területen jelentenek inspirációt, én most a rájuk jellemző, rendkívül hatékony döntéshozatali mechanizmust mutattam be, amelynek a vállalatvezetésben, befektetői döntésekben is lehet tanulsága.

MN: Mit kell tudni az Angol a környezetért programról?

JP: Programunk célja a környezettudatos életmód tematizálása az oktatásban, véleményünk szerint erre az angolórák kiválóan alkalmasak. A tanulók ugyanis – amellett, hogy elsajátítják az angol nyelvet ­ – már gyerekkoruktól kezdve megismerkedhetnek olyan aktuális kérdésekkel, amilyen például a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetkímélő közlekedés, az egészséges táplálkozás. Az órák során pedig rengeteg feladatot építhetünk a zöldtémák köré, és ezzel nemcsak a hagyományos nyelvoktatást gazdagíthatjuk, de a környezettudatos nevelést is. A nemrég indult Angol a környezetért című programban Magyarországon kívül Albánia, Lengyelország, Észtország és Szlovákia vesz részt, a konkrét módszertant és tematikát workshop keretében tárgyaljuk. (A módszertani anyagok a greenteaching.edublogs.org oldalon megtalálhatók – O. I.) Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a műhelymunkában részt vevő pedagógusok nyitottak a témára. A program keretében eddig Albániában jártam, ahol például a legnagyobb problémát a 40-50 fős osztálylétszámok jelentik.

MN: És nálunk? A statisztikák szerint a magyarok egészen hátul kullognak a nyelvtanulásban. Mi lehet ennek az oka?

JP: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudnám a választ: azoknak a tanár kollégáknak, akikkel együtt dolgoztam, kiváló a nyelvi és módszertani felkészültségük, és az általam látott gyerekek is ügyesek voltak. De érzékelem a problémát, mert tény, hogy turistaként, az utcán egyáltalán nem tudtam megértetni magam.

MN: A nyolcvanas években Nigerben, az Egyesült Államok vidékfejlesztési projektjének nőket segítő részlegében dolgozott. Mi volt a feladata?

JP: 1982-ben a férjem az afrikai országban kapott munkát, vele utaztam oda, és az egyetem nyelvészeti tanszékén kezdtem dolgozni. De mivel ő mezőgazdasági szakember volt, eljött a pillanat, hogy döntenünk kellett: a fővárosban maradunk, vagy inkább vidékre költözünk. A bozótot választottuk. Az egyetemmel kidolgoztunk egy programot, amelynek célja a falusi nők körében az írni-olvasni tudás elterjesztése volt, saját nyelvükön. Közben a mezőgazdasági művelés technikáit, ellenállóbb gabonafajták használatát mutattuk meg, a gyerekek egészséges táplálkozásáról igyekeztünk felvilágosítást adni. Nem volt villanyunk, vizünk, lovon közlekedtem az egymástól távol eső települések közt. Időközben kiderült, hogy a helyi asszonyok érdeklődnek a horgolás iránt, ami a hobbim volt. Egy kováccsal készíttettem a horgolótűm mintájára egy csomó horgolótűt. Megtanítottam az asszonyokat, hogyan készíthetnek a gyerekeiknek kis ruhácskákat, amit rettentően élveztek. Kezdetben használt pulóverekből visszafejtett fonalat használtunk, később adományként kaptunk rengeteg új fonalat. Végül már eladásra is kézimunkáztak az asszonyok.

MN: Ezek szerint itt nem is játszott szerepet az angolnyelv-oktatás?

JP: Az nem, de a tanítás annál inkább. Nagy élmény volt olyan asszonyokat írásra, olvasásra tanítani, akik még soha nem fogtak a kezükbe ceruzát. A zarma nyelvhez latin betűs átírást használnak. Emlékszem, milyen nehezen fogadták el, hogy az M, a W és az E betű, illetve a 3-as szám, amelyek ugyanúgy néznek ki, csak más irányba állnak, négy különböző dolgot jelképeznek. Azt mondták, attól még, hogy ezt a széket felemelem, fejre állítom vagy oldalra fordítom, ugyanúgy szék marad.

MN: Harmincöt éve tanít. Ez idő alatt Afrikától Horvátországon át Kínáig sok helyen megfordult. Milyen módszertani különbségeket tapasztalt ezekben a nagyon különböző kultúrákban?

JP: A Békehadtest önkéntes angolnyelv-tanáraként kezdtem Elefántcsontparton. Nagyon magas csoportlétszám mellett tanítottunk, de a gyerekeknek döbbenetesen jó volt a hallás utáni tanulási képességük. Már eleve több afrikai nyelvet beszéltek, így szóban rendkívül gyorsan fejlődtek. Öröm volt tanítani őket, rendkívül kompetensnek érezhettem magam mellettük. Sanghajban viszont teljesen át kellett alakítani a módszertant, a tanulók sokkal vizuálisabbak, mindent leírva kellett látniuk az elsajátításhoz.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.