Vivien tavaly novemberben fertőződött meg a koronavírussal. A reggeli edzésen gyengének érezte magát, délre már fájt a feje, a háta és szédült is. Másnapra belázasodott, a tünetek megjelenésétől számított harmadik napon pedig megszűnt a szag- és ízérzékelése. Egy másik különös tünet is jelentkezett nála: más irányból hallotta a hangokat, mint kellett volna. Vivien kezdetben még érdekesnek találta a szaglásvesztést. „Végigszagoltam mindent a lakásban, parfümöket, ételeket, illatgyertyát. Az ízleléssel is hasonló volt, kóstolgattam ételeket, eleinte még éreztem, hogy sós vagy édeskés, amit eszek, de másnap már ez is eltűnt. Hiányoztak az ízek, levert voltam, beteg és nagyon szerettem volna felvidítani magam egy kis édességgel, de úgy ettem meg fél csomag töltött kekszet, hogy az akár pár darab farostlemez is lehetett volna.”
„Sajnos részletes hazai eredmények nem állnak rendelkezésünkre, de a nemzetközi adatok alapján elmondhatjuk, hogy a koronavírus-fertőzésen átesett betegek csaknem 80 százaléka szaglás- és ízérzéspanasszal is rendelkezett. Az anozmia (szaglásvesztés) az esetek több mint 60–70 százalékában az ízérzés zavarával járt együtt” – mondja Krasznai Magdolna fül-orr-gégész. A fertőzötteknél a szaglással kapcsolatban két jelenség is előfordulhat, az egyik a szagérzékelés megszűnése, a másik a parozmia, ami tulajdonképpen szaglászavart jelent. Ezenkívül meg kell említeni a csökkent szagérzékelést (hypozmia) is. Míg az anozmia jelenségénél a koronavírus kiiktatja a szaglás képességét, addig a parozmia eltorzítja azt, a páciens „hibásan” érzékel szagokat. Jellemzően ezek kellemetlen szagok.
Az érzékszervi torzulásokat a hibás, módosult, a szaglóhám regenerációja során rosszul működő kapcsolatrendszer (receptor, idegrost, ingerületátvivő anyag) okozhatja. Ezeket a hibás kapcsolódásokat jó esetben a szaglórendszer önmaga kijavíthatja, és hetek, hónapok alatt a tünetek megszűnhetnek. „Normális esetben – folytatja Krasznai Magdolna – ez ijesztő lehet, de a vírusfertőzésen átesett betegeknél a gyógyulás tüneteként jelentkezik. Az anozmia és parozmia, de főként az előbbi az ízlelés elvesztéséhez is vezethet.” „A szaglásvesztés alaptünetnek számít – jegyzi meg Prinz Géza neurológus, infektológus, pszichiáter –, először mindig az anozmia jelentkezik, és csak később fordulhat elő a parozmia a gyógyulás jeleként. A beteg ilyenkor olyan szagokat érez, amelyeket nem kellene. Például fokhagymaszagot úgy, hogy egy darab sincs a közelében.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
