Magyar Narancs: Februárban több szakértő is úgy vélte, hogy a Covid-19 nem olyan veszélyes vírus, nem kell tőle nagyon tartanunk. Márciusban ön már azt nyilatkozta lapunknak, hogy hamarosan berobbanhat a vírus, több ezer eset várható Magyarországon is. Mi okozta ezt a kezdeti bizonytalanságot?
Prinz Gyula: Amikor felbukkan egy új vírus, sok a nyitott kérdés, nem ismerjük a fertőzőképességét, a kiváltott betegség súlyosságát, a megelőzés vagy a kezelés lehetőségeit. A koronavírussal kapcsolatos alapvető járványtani kérdéseket már a vuhani kitörés után röviddel meg lehetett találni a szakirodalomban: hamar izolálták a vírust, aztán elkészült a PCR, és tudtuk, hogy mennyi a fertőzés lappangási ideje és hogyan lehet igazolni. Azt talán kicsit később tudtuk meg, hogy ellenanyagszűréssel hová vagy hová nem lehet eljutni, hiszen az ma is csak arra jó, hogy megnézzük, a lakosság milyen mértékben átfertőzött. Aztán jöttek a terápiás próbálkozások és eredmények – így mostanra már sokat tudunk a vírusról, de nem eleget.
MN: Jelenlegi tudásunk szerint mit mondhatunk el: kire és mennyire veszélyes?
PGY: Kezdettől világos volt, hogy a fertőzés nem olyan veszélyes, mint az első SARS, a legrosszabb feltételezések szerint sem magasabb a halálozási arány, mint 3 százalék, inkább kevesebb. Azt már az első összegző tanulmányokból láttuk, hogy a kísérőbetegséggel, például cukor- vagy szívbetegséggel élők és az idősek különösen veszélyeztetettek. Ez lényegében azóta sem változott. Azt is tudjuk, hogy ha zárt közösségekbe, szociális otthonokba, kórházakba, hajléktalanszállóra beviszik a vírust, annak komoly következményei lehetnek a megbetegedések számában. A halálozásról már nehéz kristálytisztán fogalmazni. A szociális otthonokban élő dementált betegnek ugyanis egy elesés utáni combnyaktörés, egy influenza vagy egy súlyosabb húgyúti fertőzés ugyanúgy a végét jelentheti, mint a koronavírus-fertőzés. Akik meghalnak és kimutatják náluk a vírust, azokról a statisztika azt mondja, a koronavírus miatt haltak meg. De ebben nem lehetünk biztosak. Ugyanakkor a spanyol idősotthonokban sok halott nem került nyilvántartásba, mert nem tesztelték őket. Magyarországon is csak azokat tartjuk nyilván fertőzöttként, akiknek PCR-vizsgálattal igazolt fertőzésük van.
MN: Kivéve, ha a halál beállta után tesztelnek és megállapítják, hogy az elhunyt koronavírusos volt.
PGY: Igen, viszont az elmúlt időszakban nem igazán volt boncolás, már csak az egészségügyi személyzet védelme érdekében sem. Amiért viszont ez fontos lenne, hogy lássuk, milyen következményei lehetnek a koronavírusnak. Sokkal több, mint korábban gondoltuk.
MN: Például?
PGY: A magas felbontású CT a tüdőben üvegtesthomályt mutathat ki és többgócú tüdőgyulladást, illetve megindulhat a betegben a trombózis is. Ezenkívül vannak idegrendszeri szövődmények, jelentkezhet hasmenés, és jellegzetes panasz a szaglás és az ízlelés elvesztése, ám ennek a patológiája még nincs megmagyarázva. A legveszélyesebb, ha citokinvihar jelentkezik katasztrofális következményekkel, de ha ez fellép és felismerik, adott a monoklonális antitest terápia.
MN: Az, hogy ennyi szövődménye van, újdonság egy ilyen légúti járványnál? Több a szövődmény, mint az influenzavírusnál?
PGY: Hogy mennyire különbözik az influenzavírus okozta vérzéses tüdőgyulladástól a Covid-19 okozta tüdőgyulladás, azt egy patológus tudná megmondani. Az aggasztó volt az influenzajárványok idején is, hogy bizonyos emberekben katasztrofális kimenetelű tüdőgyulladás jelentkezhet. A Covid-19 olyan maradványtünetekkel járó tüdőroncsolást eredményezhet, amely transzplantációt tehet szükségessé. Vannak olyan genetikai vizsgálatok, amelyek azokat az eltéréseket próbálják megtalálni, amelyek alapján megmagyarázható, hogy kikben zajlik le súlyosan a betegség. Bizonyos génekben találtak is már olyan elváltozásokat, amelyek ugyanúgy megvoltak súlyosan érintett olasz vagy amerikai betegekben is.
| ||
MN: A terjedésről vannak új információk? Például tudjuk, hogy kiből és hogyan lesz szuperterjesztő?
PGY: Azt nem tudjuk, csak akkor ismerjük fel, amikor egy beteghez köthetően halmozódást érzékelünk. Jelenleg is van ilyen, egy 50–60 fős soproni családi rendezvényen részt vevők közül sok pozitív eset került ki. De a mezőkövesdi tanárnak is szuperterjesztőnek kellett lennie, ahogy talán a Pesti úti idősotthonban is egy büfés néninek.
MN: Hogyan lehetne ezt vizsgálni és előre megmondani, hogy valaki szuperterjesztő lesz-e vagy sem?
PGY: A súlyos betegek légúti mintájában a vírus kópiaszáma magasabb, de hogy azoknál a szuperterjesztőknél, akik nem kerülnek kórházba, mert enyhe tüneteik vannak, ez hogyan alakul, azt nem tudjuk.
MN: Előfordulhat, hogy mutálódik a vírus?
PGY: Kérdés, hogy mennyire lesz stabil, de egyelőre jelentősebb mutációról nincs szó. A komoly tudósok folyamatosan monitorozzák ezt, ha hozzájuk jutnak az izolátumok. Például ha nyakon csípik a vírust az ember torkából, az arra alkalmas laborokban, mint nálunk a pécsi, nyomon követik a változásokat. Az első izlandi epidemiológiai vizsgálatban érdekes felfedezés volt, hogy kimutatták, az ott megtalálható vírustörzsek különböző helyekről származnak. Volt Nagy-Britanniában kerengő, tiroli és az Egyesült Államokból bevitt vírustörzs is. Ezt Magyarországon is érdekes lenne vizsgálni, vajon mennyi a tiroli, az olasz, vagy most már az Oroszországból, Romániából behurcolt vírus.
MN: Ez azt jelenti, hogy elindult Kínából a vírus, és ahogy szétszóródott, több törzs alakult ki?
PGY: Vannak különböző történetek arról, hogy honnan hová ment. Tirolból például Dániába, Izlandra, Norvégiába – és biztosan jött Magyarországra is. Azt is tudjuk, hogy Franciaországban egy decemberben tüdőgyulladásban meghalt nőnek már benne volt a vírus a mintájában. Az Egyesült Államokban a nyugati parton inkább kínai törzsek, míg a keleti parton inkább európai törzsek vannak, amelyek között finom különbségek is felfedezhetők: az európait könnyebben adják át, mint a vuhani törzset.
MN: Ezek kulcsfontosságú információk lehetnek a gyógyszerek és a vakcina szempontjából is.
PGY: Arról, hogy a koronavírus ellen jelenleg bevetésre kerülő gyógyszerek ellen van-e már rezisztens törzs, nincs információnk. Ha egy beteg sokáig üríti a vírust, és sokáig adjuk mellé az antivirális szert, kialakulhat rezisztencia. Viszont most a legsúlyosabb betegeknek és rövid ideig adják a gyógyszert, ők pedig vagy meggyógyulnak, vagy meghalnak. A mutáció kérdése a védőoltással kapcsolatban egyelőre megválaszolhatatlan kérdés, hiszen még odáig sem jutottunk el, hogy legyen hatékony vakcina. És az is kérdés, hogy ez-e a cél.
MN: Az, hogy legyen-e védőoltás?
PGY: Igen, és az is kérdés, hogy ha lesz, ki kapja és mikor és hogyan. Fognak-e tudni olyan mennyiségben előállítani, hogy mindenkinek jusson? És ott vannak azok a felmérések is, amelyek szerint az amerikai lakosság 50 százaléka nem is tart igényt védőoltásra. Kérdés, milyen lesz a járványügyi helyzet, amikor kész lesz a vakcina: rettegni fognak-e még az emberek és azt akarják, hogy beoltsák őket, vagy azt mondják, ez egy légúti betegség, amivel együtt lehet élni – 3 százalékos a halálozása, így nem érzik, hogy potenciális veszélyhelyzetben vannak. Jelenleg 5–7 ígéretes vakcina van, amelyből kettőnél már eredményes az ellenanyagválasz. Az egyik az oxfordi, a másik egy kínai.
MN: Nézzük a magyar helyzetet: a mai (az interjú július 27-én, hétfőn készült) adatok szerint 523 aktív fertőzött van, és még mindig 600 alatt van az elhunytak száma.
PGY: Ami nem azt jelenti, hogy a halálozási arány alacsony lenne nálunk, hiszen ez nem 3 százalék az összes fertőzötthöz képest. Ennek az a magyarázata, hogy nem lett felderítve az összes fertőzött, hogy sokkal több fertőzött volt vagy van, mint amennyit PCR-rel igazoltak. Hozzá kell tenni, hogy a legfrissebb amerikai adatok szerint New Yorkban, ahonnan tényleg szörnyű történeteket hallottunk, csupán 6 százalék az átfertőzöttség, Kaliforniában 3 százalék.
MN: Vagyis azt mondja, hogy a magyar adatok nem kirívóan alacsonyak?
PGY: Egyáltalán nem. Az ellenanyagszűrésnek az a jelentősége, hogy lássuk, hányan estek át a fertőzésen, hogy megvan-e a nyájimmunitás, vagyis amikor a lakosság 60 százaléka átfertőzött. Ez sehol sincs meg a világon.
MN: Azt viszont mondhatjuk, hogy a regisztrált esetek száma Magyarországon igen alacsony. Ez mivel magyarázható, a meghozott intézkedésekkel, a magas BCG-átoltottsággal vagy a szerencsével?
PGY: A H-UNCOVER vizsgálat számaiból látszik, hogy sokkal többen voltak fertőzöttek, mint a detektált esetek száma. A járvány elején idehaza sem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű eszköz a PCR-teszt elvégzéséhez, akkor ennyit lehetett felderíteni. A koronavíruson átesettek 80 százalékának enyhe vagy semmilyen tünete sincs. A tesztelések számának növelése a felderített esetszámot növelni fogja, de ettől nem kell kétségbe esni. Ha PCR-rel azonosítom a fertőzötteket, el tudom őket különíteni, és a kontaktokat is fel tudom deríteni. Ez a kitűzött cél. Ez jobb, mint ha a fertőzött sétál az utcán és terjeszti a vírust.
| ||
MN: A márciusi interjúban (lásd: „Napokon belül ezres nagyságrendű lehet a fertőzöttek száma”, magyarnarancs.hu, 2020. március 21.) azt mondta, hogy a tömeges tesztelés nem annyira fontos a járvány megállításának szempontjából, mint az otthonmaradás. Ezt most is így gondolja?
PGY: Abban a helyzetben nem volt világos, hogy a gyorstesztek mit érnek, de ma már tudjuk, hogy semmit. Csak a PCR-teszt a jó. Márciusban elképzelhetetlen lett volna, hogy az egész lakosságot PCR-rel teszteljék. Azóta sokat változott a dolog, a WHO és a CDC (az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ – a szerk.) is fokozatosan bővítette az esetdefiníciót, azt, hogy kit érdemes szűrni, hiszen a kapacitások ezt lehetővé tették. Így ma már az a stratégia, hogy tessék tesztelni! És nem szerológiai teszttel, mert az nem mondja meg, hogy fertőzőképes vagyok-e. Sokan hiányolják, hogy nem olyan tesztek fejlesztésébe fektettek dollártömegeket, amelyek, mint egy terhességi teszt, az adott pillanatról tájékoztatnak, tehát hogy fertőzőképes vagyok-e vagy sem.
MN: Ami azért is fontos lehet, mert nem tudjuk, hogy aki átesett a víruson, védettséget szerzett-e egy életre.
PGY: Ez teljesen bizonytalan. A hagyományos koronavírusoknál, amelyekből hatot ismerünk, nincs tartós védettség. A SARS-on átesettek szervezetében még évekkel később is találni ellenanyagot – de nem tudjuk, hogy az protektív-e.
MN: A minap Merkely Béla azt nyilatkozta, hogy lesz második hullám, csak nem tudni, mikor, de újra úgy bezárni az országot, mint tavasszal, nem lehet. Akkor mivel lehet védekezni?
PGY: Fel kell deríteni a fertőzötteket, ennek az eszköze a tesztelés; ha lehet, nyakon kell csípni a szuperterjesztőket, a fertőzötteknek otthon kell maradniuk 14 napig, és ami a legfontosabb: nem rettegésből, hanem az egészségügyi kultúrából adódóan zárt helyen és tömegközlekedésen maszkot kell viselni, kezet kell fertőtleníteni. Ma közölte a WHO, hogy a déli féltekén most kellene tetőznie az influenzajárványnak, de a maszkviselés miatt sokkal kevesebb az eset. Nálunk sem volt márciusi tetőzése az influenzának, mert már részben maszkot viseltünk. A viselkedéskultúránknak kell változnia. Amikor a Nemzeti Népegészségügyi Központ évente bejelenti, hogy influenzajárvány van, nem szokták bezárni az iskolákat és nem szoktunk elkezdeni maszkot hordani. Pedig az influenzával összefüggő halálozás sem elhanyagolható.
MN: Az eddigi védekezésben az egészségügy hogyan vizsgázott? Mennyire voltak indokoltak az olyan intézkedések, mint az ágyak tömeges felszabadítása vagy a 20 ezer lélegeztetőgép beszerzése?
PGY: Ha én azt mondtam márciusban, hogy több ezer megbetegedésre számítok és az nem jött be, akkor mit tudok erre felelni? Hozzánk legközelebb az észak-olaszországi történések voltak. Észak-Olaszország nálunk fejlettebb egészségügyi hálózattal rendelkezett, és mégis iszonyatos drámák zajlottak le. Az más kérdés, hogy kik és milyen számítások alapján modelleztek. Voltak olyan fertőzőosztályok, ahol két beteg volt, de amikor Zalaegerszegen kitört a járvány, pillanatokon belül megteltek az ottani osztályok. A lélegeztetőgépek vonatkozásában valószínű, hogy nem jól modellezték a dolgot. A politika ebben a kérdésben azon a szűk mezsgyén mozgott, hogy megvédje az embereket, ugyanakkor ne okozzon kárt a gazdaságban és más területeken. És akkor még mindig nem látjuk a járvány összes következményét: hogy lesz-e ősszel öngyilkossági hullám azok között, akik végleg padlóra kerültek, megnőtt-e a családon belüli erőszak, mennyi házasság ment tönkre, milyen mentális zavarokkal jár a bezártság. És ami a legfontosabb, hogy mennyi egészségügyi ellátás maradt el a Covid-19 miatt. Ennek lehet, hogy sokkal nagyobb az egészségügyi következménye, mint az ágyfelszabadításnak. Például a szívelégtelenség olyan betegség, amely 3–4 hónap alatt visszafordíthatatlanul tud romolni. Például akiknél márciusban még meg lehetett volna oldani egy nyitott szívműtéttel a billentyűhibát, októberben esetleg már elkésett a műtét.
MN: Egy 2011-es interjúban azt mondta, Magyarországon az infektológia nem áll túl jól, kevés a szakember. Ez mennyire ütközött ki a koronavírus-járvány alatt?
PGY: Mivel ismerjük a diagnosztikai és terápiás lehetőségeket, a kulcskérdés itt nem az infektológia, hanem az intenzív ellátás. Ugyanakkor igencsak aggaszt, hogy jelenleg az Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetbe csak Covid-19-pozitív beteget lehet beküldeni. Pedig a fertőző betegségek nem tűntek el, a hozzájuk szükséges szakértelem pedig nincs meg mindenhol, nincs minden közkórházban jó infektológus szakember, sőt van, ahol fertőzőosztály sincs. Az Egyesült Államokban és Mongóliában is találtak pestist, és nem mondom, hogy Budapesten fel kell ismerni a pestist, de a hajléktalanoknál jelentkező Bartonella-fertőzést igen, és azt sem tudja akárki azonosítani. Ahogy az idén is lesznek kullancsvektorok által terjesztett betegségek is. Ezért nem biztos, hogy a vezető infektológiai intézményben csak covidos betegeknek kellene lenniük.
MN: Arra kell tehát berendezkedni, hogy világjárványok jönnek-mennek, és különféle vírusokkal kell együtt élni?
PGY: Az elmúlt évek szóltak a Zikáról, az eboláról, amely szintén nem tűnt el, ahogy lépfene is van a világban. Tavaly a kanyaró is felbukkant Romániában, az hozzánk is eljutott. Nemrég a New York-i ortodox zsidó közösségben volt kanyaróhalmozódás. A fertőző betegségek itt vannak és itt is lesznek. Nem tudhatjuk, hogy mi vált ki legközelebb hasonló pánikot.
Az interjú eredetileg a Magyar Narancs nyomtatott kiadásának 2020. július 30-i számában jelent meg "A viselkedés a kulcskérdés" címmel, melyet most teljes terjedelemben újraközlünk online.
