A nép Parkánja: Kis színes (A Szabó család legújabb kalandjai)

  • Osztap Kender
  • 1999. február 11.

Tudomány

A Szabó család legújabb kalandjai

A nép Parkánja

Mondhatják, hogy az is hülye, aki A Szabó családot hallgatja. Megérdemli... Olvassa az ember az újságban, hogy egy januári este A Szabó család ismétlése hét perccel rövidebb volt, mint az eredeti adás. Mindez a közszolgálati Magyar Rádióban. Ez már önmagában is figyelemre méltó esemény hazánkban, ahol A Szabó család már régóta nem a magyar idiotizmus korrekt heti leképezése, hanem maga az idiotizmus. Kádár, Aczél, Horn kultúrpufajkásai nem voltak képesek elvenni tõlünk Szabóékat, erre most meg az a hét perc. Istenem, hát mégis van cenzúra? És épp A Szabó családot cenzúrázzák?

Olvashattunk valamiféle indoklását a történteknek, hogy a sztrájkoló vasutasokról emlékeztek meg Szabóék nem épp kiegyensúlyozott és pártatlan közszolgálati módon. Nosza, gondolta Osztap Ibrahimovics, ki ilyen esetrõl még az Odesszkaja Pravdában sem olvasott, ez már érdekes. Megszerezvén egy 60 perces kazettát (A oldal: A Szabó család ´99. jan. 5. Kossuth Rádió 17.26; B oldal: A Szabó család ´99. jan. 12. Kossuth Rádió 17.26), rögvest mûélvezhetett. Nos, olvasótársak. Ez több volt, mint mûélvezet. Ez valódi élvezet volt. A sztrájkoló vasutasok gyilkosoknak neveztettek (B oldal), a kormányprogram dramatizálva fel lett olvasva (A oldal), a rohadt korrupt (demszkysta) budapesti metrófúrók lobbyja le lett leplezve (uo.), majd megint a kedélyes kormánypropaganda (A-B oldal) és így tovább. Na most, lássuk be, hogy mindez ma már szóra sem érdemes. A közszolgák a fentiek bárgyú befogadására kondicionálják a nyájas közönséget jó ideje. Ám volt a kazetta B oldalán egy épületes párbeszéd, melyben nem a gyilkos vasutasok, nem a kormányprogram, a korrupt metrólobby és egyéb forró téma került elõ. Helyette volt más, valami egészen új. Hogy mi, azt most szó szerint idézném:

"Zolika: Maradi vagy, Hédi.

Hédi: Lehet, de azért Daisyvel mégis vettünk neked két KÉK inget, mert az most a divat. Meg a nagy üzlet a fehérnemû-, pontosabban kéknemûgyártóknak. Daisy szerint valamikor a szocialista ifjúmunkások viseltek kék inget az összejöveteleiken. De erre én nem esküdnék meg, Zoli.

Zoli: Én sem. Manapság a kék, a... az a szabaddemokraták kedvenc színe.

Hédi: Hülyeség a színekbe politikát vinni, Zolika.

Zoli: Én is hülyeségnek tartom, Hédi, de sajnos századunkban számos olyan példa akadt, amikor a színeket véres komolyan kellett venni. Hitler idejében a barna inges nácik megjelenése keltett félelmet az emberekben. Duce olasz fasisztái fekete inget hordtak, a nyilasok pedig a zöldingesek voltak. Igaz?

Hédi: Igaz... és a kommunisták voltak a vörösök.

Zoli: A japánokat pedig mint sárga veszedelmet emlegették. De ezek közül egyik sem volt olyan kedvelt divatszín, mint napjainkban a kék."

Kedves olvasó! Ne hidd, hogy ezzel véget ért a téma. Zolika és Hédi még beszélgettek egy kicsinykét, ha már olyan klasszul, spontán belevágtak a színpolitikába.

"Hédi: Még jó. Most már csak a divat diktálja a színeket, és nem az ideológia meg a pártállás, a világnézet... Zolika, hol jár az eszed?

Zoli: Azon spekulálok, hogy a színekkel a helyzet ma sem olyan egyszerû. Engem például kifejezetten zavar, hogy Budapest jelenlegi zászlója a vörös-kék-sárga színeivel a román lobogóra emlékeztessen. Lehet, hogy hergelni akarnak ezzel?

Hédi: Hergelni?

Zoli: Igen, a románok kétszer megszállták a fõvárosunkat, és csak rossz emléket hagytak maguk után.

Hédi: A második világháború végén?

Zoli: Nem, én most elsõsorban az 1919-es román megszállásra gondolok. Akkor augusztus elején érkeztek, és november közepén távoztak Budapestrõl, de nem üres kézzel.

Hédi: Nem?

Zoli: A Nemzeti Múzeum kincseit is magukkal vitték volna, de megakadályozta...

Hédi: Horthy Miklós?

Zoli: Nem. Egy magas rangú amerikai katonatiszt.

Hédi: Nem is tudtam.

Zoli: Én is csak mostanában tudtam meg, amikor ez a zászlóügy egyre több embernek csípi már a szemét, közöttük az enyémet is.

Hédi: És szerinted mi a teendõ?

Zoli: Nem tudom, Hédi, de abban biztos vagyok, hogy Bukarestben egyetlen olyan városvédõ sem akadna, aki eltûrné, hogy a román fõváros lobogója a piros-fehér-zöld magyar zászlóra hasonlítson. Hiszen joggal sértené a nemzeti büszkeségüket. Zene, Hédi és Zoli el."

Na, most itt tartunk. Midõn ezt meghallgatván felhívtam a rádióban dolgozó barátomat, hogy megkérdezzem: ugyan mi folyik ott, azt mondta: hülye vagy, ha hallgatod a Magyar Rádiót, és különösen A Szabó családot. Ha gondod van, fordulj a panaszbizottsághoz. Ezen a lehetõségen eltöprengtem. Tegyük fel, mint munkáslevelezõ, úgy teszek. Panaszos levelemet a panaszbizottság megkapja, az illetékes jogásznak és monitornak kiszignálja azt. Azok szintén meghallgatják a szóban forgó adást, és nagy valószínûséggel igazat adnak nekem. Ebben az esetben a panaszbizottság a gittegylettel együtt az ORTT elnökségének át- (fel-?) iratban jelzi, hogy A Szabó család a médiatörvénynek a politikailag kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatást elõíró passzusait rendszeresen megsérti. Ezek alapján kérhetik (utasíthatják?) az illetékes kuratóriumot, hogy a médiatörvény betûjének és szellemének szerezzen érvényt a Magyar Közszolgálati Rádióban. Ezt A Szabó család esetében a jelen viszonyok között az alábbiak szerint lehet megvalósítani:

A magyar kuratóriumi demokrácia médiapolitikáját érvényesítendõ kötelezhetik a Magyar Rádiót, hogy A Szabó család mellett indítsa el A Kovács család, A Grün család és A Torgyán család címû rádiós sorozatokat, avagy a kiegyensúlyozottság végett ilyen nevû szereplõkkel dúsítsák fel magát A Szabó családot. Lidérces lehetõség, de a mai viszonyok között lehetõség. Ezen még rágódtam is, hogy mondjuk Grünéket és Kovácsékat egy dramaturgiai fogással összehoznák (házasság az éteren át, nászút Bukarestben, a meghatározó színek az anyakönyvvezetõn és amúgy is: vörös, kék és sárga), így illusztrálnák azon híres tételét egy ma igen népszerû dramaturgnak, hogy összenõ, ami összetartozik. Na, most hagyjuk abba, mert lehet, hogy a kancellária dramaturgiai fõosztályán is olvassák e sorokat.

Szóval nem fordultam a panaszbizottsághoz. Tudniillik a gond nem a kuratóriummal, a médiatörvénnyel, a monitoringok százalékaival van, honfitársaim, kik hallgatjátok és nézitek a közszolgálati médiumokat!

Hát akkor mi a gond, kérdezhetitek.

A gond, bátyuskák, az, hogy a fenti szolid kis uszítást (Zoli és Hédi pártbeszédét) magyar író leírta, magyar dramaturg rádióra alkalmazta, magyar színészek magyar rendezõ instrukciói alapján felolvasták, magyar hangmérnök és magyar technikus rögzítette és a Magyar Rádió leadta.

Osztap Kender

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.