Bundaégetés
A Budapesten elsõ alkalommal megrendezett "szõrmeellenes szombat" nem volt egy bostoni teadélután kaliberû demonstráció - talán két tucat tizen- és huszonéves aktivista, még egyszer ennyi újságíró, valamint néhány kutya, fotós és operatõr gyûlt össze a jeges szélben. A sétálóutcát végigjárva a szõrmeboltok kirakatai elõtt a szónokok megtartották beszédeiket a luxuscélból halálra kínzott prémes állatok védelmében, az esemény csúcspontján pedig felbukkant a csinos Miss Kegyetlenség, és kutyaszõr bundáját a Liska Szõrmeszalon elõtt pár deci benzin segítségével elégette.
Az akció elég vérszegényre sikerült, és sajnos nélkülözte a nyugati híradásokból megszokott teátrális elemeket: nem volt festékszórózás, kirakatdobálás, és nem voltak meztelen szupermodellek sem. Az amerikai szõrmeellenes kampányokhoz ugyanis Pamela Anderson, Cindy Crawford és Kim Basinger is modellt állt már az "Inkább járok meztelenül, mint szõrmebundában!" szlogent illusztrálandó. A magyar változat ehhez képest körülbelül annyira volt radikális, mint amikor az egyik neves médiamûvészünk a fogyasztói társadalom ellen tiltakozva, betört üveget imitáló matricákat helyezett el néhány bolt kirakatán (majd katalógusban jelentette meg mint mûalkotást, és ösztöndíjat kapott érte egy kapitalistától).
A szõrmeprotest magyarországi bevezetése egyébként idõszerû: a vadon élõ prémes állatok megfogyatkozása és a fejlett országokban egyre szigorodó állatvédelmi törvények következtében a divatmultik szívesen választják térségünket, ha állatkísérletekrõl vagy prémesállat-tenyésztésrõl van szó. Sok gyógyszer és kozmetikum forgalomba hozatalát kegyetlen tesztek elõzik meg, melyek során az új terméket vagy hatóanyagot az állat szemébe, bõre alá, vérébe, gyomrába juttatják, majd lesik és jegyzõkönyvezik a hatást. A prémes állatok tenyésztése azért különösen kegyetlen dolog, mert nem háziasított, fõleg ragadozó állatokról van szó, amelyek óriási tér- és mozgásigényük miatt feltûnõen rosszul tûrik a szûk ketreceket - születésüktõl halálukig szenvednek. A prémfarmokon készült horrorisztikus videofelvételek bemutatásával az állatvédõk elérték, hogy Nyugaton ma már inkább ciki, mint státusszimbólum bundát viselni, arról nem is beszélve, hogy veszélyes is: egy-egy mindenre elszánt aktivista bármikor lefújhatja az embert piros Neoluxszal. Nálunk a prémviselés egyelõre "esztétikai" és fõleg pénzkérdés - a tüntetõ csoportot kerülgetõ perzsabundás hölgyek legalábbis nem jöttek zavarba.
Az állatvédõk nemes céljaival való azonosulást viszont a megnyilatkozásaikból áradó nyáltenger nehezíti. Bár a szentimentalizmus tipikusan emberi tulajdonság, a szónoklatokból is kitûnt, jó részük szentül meg van gyõzõdve arról, hogy az állatok sokkal kedvesebbek és szeretnivalóbbak, mint az emberek. A Humanista Anarchista Naturista Erõszakmentes Szeretetbeni Élet elnevezésû civil szervezet képviselõje, felvetésére, miszerint a tûzre szánt bundára mostanában inkább egy hajléktalannak volna szüksége, nem kapott érdemi választ. Pedig igaza van: amíg emberek fagynak meg az utcán, én személy szerint nem fogom a kóbor kutyáknak adni az adóm egy százalékát, de aki ezt másképpen látja, tegye: a Rex Kutyaotthon Alapítvány (adószáma 18015676-1-41) várja a felajánlásokat.
Zavaró az is, hogy az állatvédõk között nincs konszenzus abban a kérdésben, hol végzõdik a kedves és feleslegesen szenvedõ lény, és hol kezdõdik a kaja. Egy részük eszik húst, hiszen a háziasított állatok a tartástól - elvileg - nem szenvednek, más részük viszont vegetariánus, az erõszakmentes, buddhistagyanús platform pedig a legyet is inkább elhessegeti, semhogy fájdalmat okozzon neki. Kaufer Virág, a megmozdulás egyik szervezõje a MaNcs kérdésére elmondta, hogy egyszer a kollégiumban hirtelen felindulásból eltaposott egy csótányt, de aztán megbánta, és elmondott érte néhány imát.
- bodoky -
