Egy álhír nyomában: mire nem jó a Windows 98?

Ablak a Marsra

Tudomány

Szoftvert frissítettek a 19 éve a vörös bolygó körül keringő MARSIS űrszondán, lecserélték a Windows 98-at! – járta be a hír a világsajtót. De hogy került az asztali számítógépeinkről ismerős operációs rendszer a szuperradarra? Hát, leginkább sehogy.

Az Európai Űrügynökségnek (ESA) a Mars vizsgálatát célzó tudományos vállalkozása, a Mars Express Program két eszközre épül, illetve épült volna: a MARSIS űrszondára, amely 2003 óta most is Mars körüli pályán kering, és a Beagle 2 leszállóegységre. Ez utóbbival, az asztrobiológiai kísérletekre szánt eszközzel azonban a leszállása után az ESA elveszítette a kapcsolatot. A helyreállításával két hónapig próbálkoztak, majd kudarcnak minősítették a küldetésnek ezt a részét. A rokonszenves kis robotot 2015-ben láthattuk viszont a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) fotóin, azok alapján kiderült, hogy az eszköz landolt, de nem sikerült kinyitnia a napelemeit, amelyek így akadályozták a kommunikációs antennát is.

A hír szerint tehát a MARSIS-on frissítettek most távolról szoftvert. Az űreszközök ilyen frissítése nem új jelenség, egyedül a Hubble űrteleszkópot üzemeltette úgy a NASA, hogy ahhoz fizikailag is oda tudta küldeni a szerelőket egy „furgonnal” – esetünkben az űrsiklóval –, és azok kicseréltek benne ezt-azt. De szoftvert már az 1977-ben útjukra bocsátott Voyager űrszondákon is lehetett frissíteni. Ilyenkor az új kódot rádióhullámok segítségével juttatják az eszközre, amely aztán feltelepíti magára. Nagy előny, és erről később még lesz szó, hogy az űreszközök több vezérlőrendszert tartalmaznak: ha az egyik meghibásodik, legyen, ami átveszi a feladatát. Így amíg a frissítés települ az egyikre, a többi irányíthatja a szondát.

De mi (volt) a Windows 98? Mára a kék halálon való poénkodás maradt meg belőle – a program kék képernyőt mutatott, ha lefagyott a rendszer –, vagy legendás instabilitásának a felemlegetése. A maga korában azonban ez az operációs rendszer fontos lépés volt a Windowst futtató PC-k sztenderdizálódásában. A futtatásához legalább egy Intel-processzorra és 16 megabájt memóriára volt szükség, de a Microsoft azt javasolta, hogy Pentium processzorral és legalább 24 megabájt memóriával szerelt gépre telepítsék a rendszert a felhasználók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.