Egy álhír nyomában: mire nem jó a Windows 98?

Ablak a Marsra

Tudomány

Szoftvert frissítettek a 19 éve a vörös bolygó körül keringő MARSIS űrszondán, lecserélték a Windows 98-at! – járta be a hír a világsajtót. De hogy került az asztali számítógépeinkről ismerős operációs rendszer a szuperradarra? Hát, leginkább sehogy.

Az Európai Űrügynökségnek (ESA) a Mars vizsgálatát célzó tudományos vállalkozása, a Mars Express Program két eszközre épül, illetve épült volna: a MARSIS űrszondára, amely 2003 óta most is Mars körüli pályán kering, és a Beagle 2 leszállóegységre. Ez utóbbival, az asztrobiológiai kísérletekre szánt eszközzel azonban a leszállása után az ESA elveszítette a kapcsolatot. A helyreállításával két hónapig próbálkoztak, majd kudarcnak minősítették a küldetésnek ezt a részét. A rokonszenves kis robotot 2015-ben láthattuk viszont a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) fotóin, azok alapján kiderült, hogy az eszköz landolt, de nem sikerült kinyitnia a napelemeit, amelyek így akadályozták a kommunikációs antennát is.

A hír szerint tehát a MARSIS-on frissítettek most távolról szoftvert. Az űreszközök ilyen frissítése nem új jelenség, egyedül a Hubble űrteleszkópot üzemeltette úgy a NASA, hogy ahhoz fizikailag is oda tudta küldeni a szerelőket egy „furgonnal” – esetünkben az űrsiklóval –, és azok kicseréltek benne ezt-azt. De szoftvert már az 1977-ben útjukra bocsátott Voyager űrszondákon is lehetett frissíteni. Ilyenkor az új kódot rádióhullámok segítségével juttatják az eszközre, amely aztán feltelepíti magára. Nagy előny, és erről később még lesz szó, hogy az űreszközök több vezérlőrendszert tartalmaznak: ha az egyik meghibásodik, legyen, ami átveszi a feladatát. Így amíg a frissítés települ az egyikre, a többi irányíthatja a szondát.

De mi (volt) a Windows 98? Mára a kék halálon való poénkodás maradt meg belőle – a program kék képernyőt mutatott, ha lefagyott a rendszer –, vagy legendás instabilitásának a felemlegetése. A maga korában azonban ez az operációs rendszer fontos lépés volt a Windowst futtató PC-k sztenderdizálódásában. A futtatásához legalább egy Intel-processzorra és 16 megabájt memóriára volt szükség, de a Microsoft azt javasolta, hogy Pentium processzorral és legalább 24 megabájt memóriával szerelt gépre telepítsék a rendszert a felhasználók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.