Éjjel izzik a járda

A városlakók nyári napjait kellemetlenül forró éjszakákon keseríti meg saját, téglából, betonból és bitumenből épített környezetük. Sokat kéne még azért tennünk, hogy nyaranta ne változzanak lakhatatlan sivataggá a városaink.

Egy átlagos nyári éjszakán egy nagyvárosi lakosnak jó esélye van rá, hogy környezete melegebb legyen városa szűkebb-távolibb szomszédságánál. Ráadásul e hőmérsékleti különbség megmarad egészen a szokásos napi hőmérsékleti minimumidőszakig (mely általában valamivel napfelkelte után áll be). A nyári éjszakák ugyanis egyszerűen túl rövidek ahhoz, hogy reggelig lehűlhessen a városi környezet. Ehhez túlságosan is átalakítottuk a felszín képét, jóval gyérebb a növényzet és több a kő, a beton, a bitumen. Ez a hőszigethatás nem csak nyáron jelentkezik (télen is melegebb a városi éjszaka, hamarabb olvad a hó).

Hőkupola

Átlagos nyári napon, amikor csak kevés felhő zavarja a napsütést és a hőmérséklet egyenletesen emelkedik, a napsugárzás fokozatosan melegíti fel a felszínt, illetve a felszín másodlagos hősugárzása révén a légkör alsó részét. Ez a melegedésben jelentkező késés magyarázhatja, hogy miért tolódik el annyira a városokban mért maximum-hőmérsékleti időszak a Nap tényleges delelési idejétől: kánikulai időszakban gyakorta akár délután 6 óra körül van a legmelegebb. Ilyenkor már csak az a kérdéses, milyen felületeket ér a napsugárzás – ezek fény-, de leginkább infravörös elnyelési/visszaverési tulajdonságaitól és hőkapacitásától függ, hogy milyen forgatókönyv szerint forrósodik fel környezetünk. A városi környezetben sűrűn alkalmazott szilárd felületi anyagok közös jellemzője (az üveg részleges kivételével), hogy remekül elnyelik a Napból érkező sugárzást, mindenekelőtt annak infravörös komponensét, és hatalmas kapacitású természetes tárolóként raktározzák el a beérkezett hőt. A közeli jövő energetikájának egyik feladata lehet e mérhetetlen mennyiségű fölösleges energia felhasználása, tudatos, életminőséget nem rontó raktározása.

Ám a városi felületek felforrósodásának dacára nyaranta napközben a városok nem feltétlenül melegebbek, mint a környező, a várost körülölelő régiók – ezért viszont az úgynevezett konvektív hőáramlás generálta légmozgás, és a miatta jelentkező lég- és hőkeveredés a felelős. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne alakulhatnának ki a városokban napközben is afféle betonkoszorúval körbezárt hőcsapdák, különösen forró felületek.