Városi hőszigetek

Éjjel izzik a járda

Tudomány

A városlakók nyári napjait kellemetlenül forró éjszakákon keseríti meg saját, téglából, betonból és bitumenből épített környezetük. Sokat kéne még azért tennünk, hogy nyaranta ne változzanak lakhatatlan sivataggá a városaink.

Egy átlagos nyári éjszakán egy nagyvárosi lakosnak jó esélye van rá, hogy környezete melegebb legyen városa szűkebb-távolibb szomszédságánál. Ráadásul e hőmérsékleti különbség megmarad egészen a szokásos napi hőmérsékleti minimumidőszakig (mely általában valamivel napfelkelte után áll be). A nyári éjszakák ugyanis egyszerűen túl rövidek ahhoz, hogy reggelig lehűlhessen a városi környezet. Ehhez túlságosan is átalakítottuk a felszín képét, jóval gyérebb a növényzet és több a kő, a beton, a bitumen. Ez a hőszigethatás nem csak nyáron jelentkezik (télen is melegebb a városi éjszaka, hamarabb olvad a hó).

Hőkupola

Átlagos nyári napon, amikor csak kevés felhő zavarja a napsütést és a hőmérséklet egyenletesen emelkedik, a napsugárzás fokozatosan melegíti fel a felszínt, illetve a felszín másodlagos hősugárzása révén a légkör alsó részét. Ez a melegedésben jelentkező késés magyarázhatja, hogy miért tolódik el annyira a városokban mért maximum-hőmérsékleti időszak a Nap tényleges delelési idejétől: kánikulai időszakban gyakorta akár délután 6 óra körül van a legmelegebb. Ilyenkor már csak az a kérdéses, milyen felületeket ér a napsugárzás – ezek fény-, de leginkább infravörös elnyelési/visszaverési tulajdonságaitól és hőkapacitásától függ, hogy milyen forgatókönyv szerint forrósodik fel környezetünk. A városi környezetben sűrűn alkalmazott szilárd felületi anyagok közös jellemzője (az üveg részleges kivételével), hogy remekül elnyelik a Napból érkező sugárzást, mindenekelőtt annak infravörös komponensét, és hatalmas kapacitású természetes tárolóként raktározzák el a beérkezett hőt. A közeli jövő energetikájának egyik feladata lehet e mérhetetlen mennyiségű fölösleges energia felhasználása, tudatos, életminőséget nem rontó raktározása.

Ám a városi felületek felforrósodásának dacára nyaranta napközben a városok nem feltétlenül melegebbek, mint a környező, a várost körülölelő régiók – ezért viszont az úgynevezett konvektív hőáramlás generálta légmozgás, és a miatta jelentkező lég- és hőkeveredés a felelős. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne alakulhatnának ki a városokban napközben is afféle betonkoszorúval körbezárt hőcsapdák, különösen forró felületek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.