Mit ígér a metaverzum a tinédzsereknek?

Álarcok mögött

Tudomány

Milyen korlátai vannak a Facebooknak vagy az Instagramnak az identitásokkal előszeretettel kísérletező kamaszok számára? Ledőlhetnek-e a virtuális falak Mark Zuckerberg ambiciózus tervei jóvoltából? És milyen veszélyeket rejt e szép új világ?

A Facebook 2015-ben megpróbálta szabályozni, hogy a felhasználói hogyan nevezhetik magukat, a kísérlet azonban botrányba fulladt, mivel az oldal rendkívül vaskalaposan közelítette meg az identitás kérdését. Az általános felhördülés hatására a Facebook finomított egyet a fogalmazáson, de a felhasználási feltételek között a mai napig szerepelnek a következő kitételek: „Azt a nevet használd, amelyet a mindennapi életben. Pontos adatokat adj meg magadról. Csak egy fiókot (saját fiókot) hozz létre, és az idővonaladat személyes célokra használd.” A Facebook tehát azt várja el tőlünk, hogy egyetlen arcot mutassunk a világ felé. Apró kilengéseket elvisel a rendszer, zárt csoportokban lehet egy kicsit másképp viselkedni a barátainkkal, rajongótársakkal vagy vitapartnerekkel. Az identitásunk kirakata, a profiloldalon megjelenő képünk azonban csak egyféle lehet.

Hasonló elveket érvényesít a felhasználási feltételeiben a cégcsoporthoz tartozó Instagram is: „Nem adhatod ki magad más személynek, és nem szolgáltathatsz pontatlan információt. Az Instagramon nem szükséges felfedned a személyazonosságodat, de köteles vagy pontos és naprakész információt szolgáltatni nekünk (beleértve a regisztrációval kapcsolatos információt), melynek részét képezheti személyes adatok megadása is” – szól az Instagram idevágó passzusa.

Virtuális vidámparkban

A tinédzserek előszeretettel kísérleteznek különböző identitáselemekkel. Lehetünk egyszerre biszexuális anime-rajongó rocker wicca-hívő sportgimnasztika versenyzők, ám nem biztos, hogy mindezt egy és ugyanazon profil alatt szeretné megjeleníteni egy 15 éves kamasz. Itt azonban beleütközik a Facebook állította korlátba: egyetlen felhasználónév alatt kell megjelenítenie szexuális, sport, hobbi, vallási és egyéb identitásait. Egy felnőttől sem lehet ezt elvárni, nemhogy a kamasztól.

Mark Zuckerberg idén ősszel bejelentette, hogy a Facebook létrehoz egy holdingcéget, amely a leányvállalatokat (pl. Facebook, Oculus, Giphy, Mapillary) fogja kezelni. Ennek Meta Platforms lesz a neve, s arra lehet következtetni belőle, hogy a cég elköteleződött a metaverzum létrehozása mellett. Hogy mi mellett? Nos, a metaverzum olyan háromdimenziós, a virtuális valóságban létrehozott tér, amelyet a cég a szórakozás, a munka és egyéb tevékenységek jövőbeli helyszínének szán. Maga a kifejezés a Snow Crash című 1992-es sci-fi disztópiában fordult elő először, de Neal Stephenson cyberpunk klasszikusként számon tartott regényében a metaverzum még félig bedőlt, kissé túltervezett és emiatt nagyrészt üres virtuális térként jelent meg. Az, amit Zuckerberg lefestett, inkább hasonlít a 2010-es évek könyv- és filmsikerének számító Ready Player One-ban megjelenő Oasis nevű rendszerre, amely olyan, mint egy hatalmas virtuális vidámpark.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.